Lassan már nem is kérek bocsánatot az eltűnéseimért, biztos benne van az is, hogy magammal szemben megértőbb lettem és kevesebbet ostorozom magamat a nemírás miatt. Elfogadom, hogy van az a helyzet, amikor nem megy.

    A nyári gyakorlatom első 2 hetén túl vagyok, érdekes megtapasztalni, itt egészen más a légkör, a szemlélet, mint ahol korábban voltam. Élvezem, de baromi fárasztó, sok a munka is és bele kellett szoknom a 2+3 hónapos ücsörgés után az egész napos talpalásba. Már csak egy hét és vége ennek is.

Pont tegnap gondolkoztam azon, hogy egyetlen olyan hetem sem lesz ezen a nyáron, amikorra tényleg semmi nincs és csak a saját dolgaimmal foglalkozhatok. A vizsgaidőszak jól elhúzódott, persze nem akarom hárítani a felelősséget, teljes mértékben én tehetek erről, kár is ezen bánkódni. 

Voltunk Gy. rokonait látogatni, hát mit ne mondjak, király volt, a kis bökkenők* ellenére kellemes visszagondolnom. A tiszta levegő, az a csönd és nyugalom, amire szükségem volt. Finomakat is ettünk és végre elég könnyűeket ahhoz, hogy bilagit nélkül kihúzzam azt a 2 teljes napot (ilyenre korábban ott még nem volt példa), úgy látszik ez az egy hónap szűnni nem akaró hőség őket is ebbe az irányba vitte el étkezések terén. Valahogy sikerült normális méretű adagokat készíteni, esélytelen volt a túlevés. Közben nagyokat aludtam, jókat beszélgettünk a dézsázás közben. Nézzétek, ez felfűthető, meg minden és van hely lerakni az italokat is. 

A pihenés közben végigvettem magamban, miért és hogyan beszélem le magam a blogoláskor. Eljutottam odáig, hogy nincs azzal baj, amikor az alapszükségleteim kerülnek előtérbe a kötelességek mellett, úgy mint az alvás. Viszont emellett őszinte voltam magammal, tisztába tettem a szorongásaimat. Rengetegszer ellenérv, hogy félek túl felismerhető vagyok és valaki rájön a személyazonosságomra. Sokszor nehézség ez nekem, mi van, ha valaki olyan olvas, akitől féltem a belső világomat, vagy akit én féltek, hogy megbántok. Találtam megoldást, amivel orvosolható, korábban a kezdetekkor jobban is ment ez. Kevesebb részlet, hely és rokoni szál esetleg személymegjelölés, hogyha amúgy sem az a lényeg, hogy ki és hol tette, hanem a helyzet hatása rám, hogy mit váltott ki belőlem, mit indított el bennem. Nyilván ez több energia, mintha csak úgy idehánynám a nyers valóságot, ahogy először megformálódott bennem indulatból, felindultságból***.

Szünetet tartunk a terápiával, amiben az az egy feladatom van, kitaláljam mit szeretnék, lezárjuk és elbúcsúzzunk, vagy van más is, amiben tartok már ott, hogy segítséget kérjek. Összességében jelenleg épp jól vagyok, de mégsem, menekülök az egyedüllét elől. Ezen még szeretnék dolgozni, az önszeretet és tisztelet fontos, ha megbomlik az egység bennem, hogyan is lehetnék társ, akire számítani lehet, akinek élvezhető a társasága. 

*az azért nem esett jól, hogy amikor Gy. után mentem a hétvégére, mivel ő az öccsével már hét közben elutazott, akkor mondták, hogy amíg nem voltam ott Gy. kevésbé volt idegesítő és hogy nekem produkálja magát, kvázi engem hibáztattak a  viselkedéséért**

** felnőtt ember

*** amik itt lehetnek pozitív jelentésű szavak is, nem csak a dühből írt utólag megbánt dolgokra gondolok

 

megfulladok

 en nem birom ezt a meleget. majd jovok, amikor nem okoz gondot a letezes es nem gyulladok fel mar hajnalban. egyebkent van egy felkesz bejegyzesem amit hetvegen kezdtem el, csak mindig felbeszakitottak iras kozben.

gyors mizuka velem

 Le szerettem volna ülni írni, de a lenovom nem így gondolta. Mondjuk mit is vártam, két és fél hónapja nem jártam erre, azóta be sem volt kapcsolva. Mióta Édesanyának van ipadje, azóta nem használja, azelőtt ha lent művészkedett a konyhában, akkor is hetente hozzányúlt valaki.

Nem sok minden történik mostanában. Szenvedek a melegtől, és mivel elszúrtam az elejét, még mindig vizsgázom. Hétfőn közben el fogom kezdeni a gyakorlatot is, amit eddig vártam, most viszont el kezdtem tartani tőle. (Számomra) Ismeretlen helyen, új emberekkel, meg főváros meg kerületi ügyeletes, szóval lesz munka bőven, remélem sok űj dolgot tanulhatok.

A rendrakós urban eve-t az elejéről fogom kezdeni hétfőn, borzasztó rossz a közérzetem, nem szeretek otthon lenni a rendetlenség miatt. Zavar, hogy ennyire elhagytam magam, hogy minden nap a könnyebbik utat választva fetrengek a kupihegy tetején zabálva.

észrevétlenül július lett

Csak kérnem kellett és a naptárfordultával megérkezett a lehűlés. Ezen az éghajlaton érzem jól magam, sokkal produktívabb voltam tegnap, mint tegnapelőtt.