Több, mint 10 órát aludtam

Tegnap megelégeltem a másfél hete tartó alig alvós, étvágytalan időszakot. Feltankoltam mindenféle jóval az rbetűs illatszerben: hársfa tea, citromfű tea, 2 féle valeriánás bogyó és egy melatonin filmtabletta (ami egyrészt akciós volt, másrészt mivel nem gyógyszer, a tényleges hatóanyagtartalmát megkérdőjeleztem).

Jelentem: az enyhébb "relax" névre keresztelt valeriana bogyesz (vagy a placebo) napközben megszüntette a tüneteket, a melatonintól pedig végre aludtam egy jót (valamennyi cuccnak mégiscsak kellett benne lenni).

Ma vidáman, hálatelt szívvel ébredtem, végre nem vagyok fáradt.

Jól vigyázz kicsi kéz mit teszel

Elégedettséggel tölt el a visszatekintés, végre nem kell pironkodva motyognom, ha megkérdezik, mit csináltam szabadidőmben.
Végre valami értelmes tevékenységet folytattam. Büszkén mondhatom el, hogy januárban már a negyedik könyv olvasását fejezem be. Jobban is érzem magam, az időpazarlás, amit mások életének nézésével töltöttem (yt, insta), sem javamra nem szolgált (ellenben rengeteg számomra fölösleges dolog megvásárlására sarkallt, de ez csak egy kiragadott negatív hatás), és valójában azért is szégyelltem, mert én  magam sem tartom hasznos foglalatosságnak.
A könnyebbik út a legtöbbször nem jövedelmező. Bár roppantul szeretem bújni a könyveket, a telefonom nyomkodása kisebb erőfeszítést igényelő időtöltésnek tűnik. Összességében nézve persze ez utóbbi jóval több inger, sokkal kevesebb az a kreativitás szükséglet, ami az olvasáshoz nélkülözhetetlen.

Mostantól a mottó:
A tárgyakat a saját funkciójuk betöltésére használom. Mindent a megfelelő célra. A telefont telefonálásra. 

Szorongás

Arra lettem figyelmes, hogy a testem szorong, legalábbis olyan fizikai tüneteket produkál. Gombóc a torkomban, étvágytalanság, álmatlanság.
Nem tudom mi váltja ki ezt belőlem, jelenleg még egyáltalán nem világos számomra az eredete.
Érdekelne mi vagy ki váltotta ki, de pillanatnyilag meg vagyok lőve.
Egyre szokatlanabb, hogy elméletileg most is egy stresszmentes, nyugodt időszakban ilyet produkálok, holott semmi oka nincs.

Vitaminokkal jól állok, több bogyeszt szedek öreganyámnál, koffeint, cukrot (és minden mást ami elvileg fokozza) csökkentett mennyiségben fogyasztok (a tünetek ezek fogyasztásának visszafogásától függetlenek), ha bírok enni jól eszem félreevés nélkül (tehát kajaszorongással sem indokolható).

Egyetemesdi

Ma sikeresen felvettem a tárgyaimat. Választhatóból többet, mint szükséges, de vasárnapig még leadhatom.
Izgatott vagyok, várom már, mégis tele vagyok félelmekkel. Ugyanúgy nem látom át, hogy mi is a konkrét követelmény, mint eddig. Remélem év közben kikristályosodik.

Rendszertelen

Nem vagyok az a fajta, aki képes folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtani. Látszik ez a posztok gyakoriságán is. Teljesen kiszámíthatatlan, nehezen vélek benne felfedezni periodicitást. Nem csak a blogolásról van itt szó, az egész életem ilyen.
Törekszem, változni akarok, ez a kuszaság zavar.
Tudom, hogy nyugalommal tölt el az, ha vannak bizonyos kötöttségek az életemben, tennem kell azért, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabb lehessek.

Nem bírjuk a tempót

Eljöttünk rokonokhoz húgommal. Dunántúli megyeszékhely, kicsit vidék, de nem lenne indokolt ez a folyamatos etetés-itatás, amivel traktálnak minket.

Érzelmi evés. Étkezési zavar. Túlevés. Hajszolnak bele minket is.
Rettenetesen nehéz ellenállni, tulajdonképp nekem is ettől lett IR-em.
Mindenki cukorbeteg itt, ez a természetes.
Sportolni, pszichológushoz menni vagy esetleg komolyabb szakemberhez fordulni, gyógyszeres rásegítéssel és pszichoterápiával kezelni a lelki eredetet, ciki.
Mérgező szülők eredménye, ez az örökölt sors, de 50-60 évesen van-e joga bárkinek is ezért a felmenőit okolni, rájuk lőcsölni a felelősséget.
Mentség lehet-e az, hogy a saját életünk elől mások életébe menekülünk, anélkül hogx észrevennénk és ez tudatos lenne.

Vérzik a szívem értük, és próbálom nem gyűlölni magamat, mert itt most nekem is félresiklott a diéta.
Az élet nem steril, de jelenleg 2 étkezés alatt elfogyasztottam a napi kalóriaadagomat.

Önkontroll vesztés, éntudat hasadás. Mások felett pálcát törni, mert nem mélyen hívők, közben a 7 főbűn egyikében élni a teljes életünket. (Ezzel a kis kifakadással én sem vagyok különb.)
Éppen kezdtem helyén kezelni az étkezést, a táplálékra nem örömforrásként, hanem üzemanyagként tekinteni. Ez a hétvége arra volt jó, hogy ráébredjek: ha nem figyelek, bármikor visszaeshetek (még).
Remélem kellő kitartással és fegyelemmel nem ők fognak befolyásolni engem, hanem annyira automatizmussá válik a szerintem helyes viselkedésforma, hogy én leszek hatással rájuk és húzóerő leszek: "ha az unokahúgom képes megcsinálni, változtatni és következetes lenni, én is meg tudom csinálni és képes vagyok rá!".
Hiszek magamban, abban, hogy tudok ebben példát mutatni, merek kitörni az eleve elrendeltnek hitt életútban. (btw amúgy fullosan katolikus a család, a reformátusokhoz senkinek semmi köze)

Önámítás

Mostanában többet olvasok. Élvezem. Időnként rá kell vennem magam. De ha elkezdtem akkor nincs megállás.
Jól érzem magam tőle.
Elengedtem a témát, hogy tudjak pl. beszélgetni a korosztályommal. Nem sorozatozom csak azért, hogy olyan legyek, mint a többiek. Olyan szórakozást választok, ami elégedettséggel tölt el és nem a hiányérzetet fokozza.
Így vagyok teljes, nem tud komolyabban lázba hozni, hogy kilógok a sorból.
Talán úgy leszek egészen én, ha felvállalom magamat, azt, hogy nem vagyok divatos.
Nem godolom, hogy attól leszek értékes, hogy naprakész vagyok az aktuális trash tartalmakból.
Igenis beleállok a szorgalmas jókislány szerepbe, mert az vagyok, nincs mit tenni.
Állandó problémám a beilleszkedés, de ha nem akarok görcsösen másmilyennek látszani, hiszem, hogy lesz társaságom. Néhány ember eddig is megtalált, nem vagyok teljesen magányos.

Pihekönnyű

Teret hagyok az érzésnek: fáradt vagyok. Teljesen átadom magam és belemerülök.
Utat engedek, nem állok ellen, mert megtehetem.
Megteszem, mert meg kell tennem.
Itt kezdődik a szabadság, a belső korlátaimat lebontom.
Lehetek fáradt, nem vagyok elnyűhetetlen.
Megteszem magamnak azt a szívességet, hogy megengedem magamnak ezt az érzést.
Szélnek eresztem a kifogásaimat, a késztetést arra, hogy túlhajszoljam magam.
Jelentsen megkönnyebbülést a léc lejjebb eresztése, legyen ebben is elég a kevesebb.
Olyan ez, mint a szomorúság. Ha nem  hagyom magam lezuhanni a mélypontra, nem tudok fölkapaszkodni. Ha nem mutatom ki a fájdalmam, nem fognak megvigasztalni
Bontogatom a szárnyimat, nagyra készülök: szárnyalni szeretnék, elérni az álmaimat.
A helyzet javulásához tehát elengedhetetlen, átérezni és átélni az erőtlenséget.

lightly

Annyira szeretnék könnyed témákról írni.
Túl komoly vagyok.
Ez a mélység túl sok, én legalábbis nem tudom kezelni.
Sokszor úgy érzem, velem nem történnek laza dolgok, pedig csak mélyen élem meg a legáltalánosabb eseményeket is.
Rugalmatlan lennék? Rengetegszer érzem magam feszélyezve.
Állandóan készenlétben vagyok, hiába mondja mindenki (látják,hogy ez nem jó nekem), hogy lazítsak, engedjem el magam.

hogy legyen mit olvasnunk

Nem gondolom, hogy túl sok embert érdekel, hogy mi van velem, de azért leírom. Pötyögök, mert valamikor valahol el kell kezdeni. Ha találok egy szimpatikus embert, jó kikapcs a blogját visszaolvasni. Másrészt ezt hajlandó vagyok később is megnézni, míg a naplómat nem (túl mélyreható érzelmileg, nem muszáj mindent újra átélni, emlékezni viszont jó, hogy ilyen is volt). Azért itt nem olyan intim, kicsit kevesebbet engedek meg magamnak, felszínesebb.

Szóval írkálok, hátha mást (vagy engem) később is megörvendeztetek.
Legyen ez a blog egy kordokumentum.

my personality

Kitöltöttem egy (pontosabban 2) MBTI személyiségtesztet.
Az eredmény, amit kaptam az első betűn kívül azt hiszem mindenben teljesen különbözik, a 6 évvel ezelőttitől, ha jól emlékszem. de most tényleg előkaparom már, mert érdekel.
Az viszont az összes teszt szerint egyértelmű, hogy introvertált vagyok, na nem mondják...
A mostaniban egyetlen kérdéses betű van, az összes többi 70%< van, a harmadik Feeling vs. Thinking, ahol 50 ± 5 %.
Így olvasgatom mindkét lehetséges személyiségtípust, hol egyetértek vele, hol nem. Azért egyik sem áll teljesen távol tőlem, van amit nagyon magaménak érzek belőle. Mindenesetre segít elfogadni magamban, hogy nem vagyok csodabogár, én is normális vagyok. Hozzájárul ahhoz, hogy megértsem a viselkedésem, gondolataim és megkönnyíti, hogy megengedőbb és megértőbb legyek saját magammal szemben. Tanulgatom, de ennek a félévnek többek közt ez is a hozadéka:

nem kell olyan szigorúnak lennem magammal, merjek ENGEDÉKENY lenni a belső nyomásommal szemben.

Decemberben a 2020. év szavának a  fearless szót választottam. Ehhez is hatalmas bátorság kell, hogy szembeszálljak a késztetéssel, ami önmagam gyötrésére sarkall. Számomra félelmetes, ha vakmerően hagyom, hogy történjenek a dolgok, állandóan azon rugózom, hogy mi lesz ha valamit nem csinálok meg.
A tapasztalat azt mutatja, hogy semmi.
Be kell ismernem saját magamnak, hogy sok pihenésre van szükségem. Nem muszáj mindenkinek akkora fordulatszámon pörögnie. Hadd csinálja, aki bírja, de én ne hasonlítgassam magam hozzá.
Neki ez az erőssége, de másban van neki is gyengesége.
Magamat magamhoz kell viszonyítani.

insomnia

Furcsa nyugtalanság uralkodik rajtam.

Nem tudok elaludni és reggel a szokásos időben felébredek, amikor már visszaaludni képtelen vagyok.

Paradox módon a helyzet azóta áll fenn, mióta csökkentettem a kávé adagonat. Rájöttem, hogy a reggeli kávém elhagyásával sokkal energikusabb vagyok, mivel nincs a koffeinlöket okozta hirtelen emelkedés és esés. Emellett a gyomorégésem gyakorlatilag megszűnt, ahogy a reggeli fekete/zöld tea vagy kávé helyett gyógyteát, gyümölcsteát iszom.

Az álmatlanság felett viszont nem tudok napirendre térni. Jelenleg lelki tényezők szerintem nem állnak a háttérben. Ugyanúgy szedem a magne-B6-ot, D- és C-vitamint és a vasat. 

Tegnap kínomban altató sört is ittam, hiszen az összes nyugtató, alvást segítő készítményben komlótoboz van.  Citromfű illóolajat párologtattam, teát is ittam. 

Több korábban működő relaxációs technika sem működött. 

Mi okozza mégis? Van valami tippetek, mit tegyek? 

busy days

Ehh, vissza kell vennem.
Sikerült a 3 nap pihenés után a következő 3 napot úgy betábláznom, hogy ihajj.
Mit sem ért a hétvége, ha nem figyelek oda magamra a továbbiakban.

Nyilván nem lenne energiám 2 hétre elosztható programot 3 napba sűríteni, de tartok tőle, hogy ez a sok mozgalmasság rosszabb helyzetbe lök vissza, mint ahonnan indultam.

Úgyhogy fogom a programok listáját és elkezdek kihúzogatni dolgokat.

Harmadnapon

Péntek óta tudatosan pihenek. Ha kell, nemet mondok és semmiképpen nem keresem magamtól a feladatokat.
Kényszerítenem kell magamat, hogy emiatt ne érezzem dologtalan mihasznának magam, egyelőre sikerül.
Újabb digitális detoxot tartok és közösségi média böjtöt.
Amíg IRL is probléma a hasonlítgatásom és másokhoz való méricskélésem, addig nem állok készen a cukormázas kamuvalóság normális kezelésére.
Jól állok: azóta elolvastam egy könyvet, sütöttem sütit (hólabdának indult, majd menet közben meguntam és nem szaggattam ki, csak a félbevágott piskótalapok közé krntem a krémet és meghintettem kókuszreszelékkel), feljöttem Pestre, csak mert kedvem szottyant hozzá, főztem egy adagot A Zöldséglevesből.
Tervezett énidőre lesz szükségem a továbbiakban, amikor nem hagyom eltelni az időt tudattalanul eltelni sorozatozással és céltalan telefonnyomkodással.

a századik

Egyelőre kitartó vagyok és nem bántam meg egyáltalán.
A "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"* elv működni látszik. Kénytelen vagyok tudatosan és viszonylag érzelemmentesen is átlátni a problémákat és a jó dolgokat is. Így viszonylag konkrétumok nélkül, többnyire virágnyelven fogalmazva muszáj objektíven látnom.

Új perspektívát kaptam, a blog hasonlít egy naplóra, mégsem engedem (mert nem engedhetem meg és nem is akarom) meg magamnak azt a stílust. Törekszem a választékosságra, összefüggő szöveg megalkotására.

Hálás vagyok nektek is, a hozzászólásaitok általában megfelelő pillanatban érkeznek, gondolatébresztőek.

Nem vagyok a nagy és magasztos szavak embere, pláne nem, amikor "kellene". Elfogadtam, mert jelenleg elengedni még nem tudtam, de semmiképpen sem stresszelem magam.

Remélem ez az év is rengeteg új csodát hoz az életembe, igyekszem minden apró örömet felfedezni és megélni. Bízom abban, hogy 2020. lesz a változás éve, teszek azért, hogy mindenz megvalósuljon.


*Karinthy Frigyes - Előszó

Kicsit jobb

Aludtam egy nagyot, a tegnapi úszás is megtette a hatását.
A megkönnyebbülést igazán mégis az adta, hogy öcsém vállalta a családi dolgok intézését és így mára szabadságolhatom magam.
Félreértés ne essen, nagymamám cuki, csak az emberek, amik bizonyos helyzetek elengedhetetlen tartozékai (pl fodrász), akik kikészítenek és végtelenül irritálnak.
Most pedig már félkész állapotban a hólabda, de azon sem idegesítem magam, hogy a piskóta helyenként túl vékony lett és kopogós kemény. Vizkőtelenítettem a fürdőszobát, viszonylag normális állapotok uralkodnak a szobámban és már híztam tiszta ágyneműt is.
További terveim még mára, hogy a kenyérsütőgépbe bedobok egy pizzatésztát, hadd dolgozzon vele, amíg olvasok egy nagy bögre kamillatea társaságában.

https://www.youtube.com/watch?v=ctJr3b5w_0A

Minden ok nélkül

Gondolom nem számít normálisnak, hogy napok óta lehangolt és a bennem felgyülemlő stressz miatt kimerült vagyok.
Konstans hányingerem van és nincs étvágyam sem.
Csak gyűlnek bennem a dolgok és bár naplóba írom, hiányzik, hogy megosszam Gy. - vel.
Egyedül érzem magam, mint akinek a lába alól kihúzták a talajt.

Annyira tevékenyen telnek a napjaim, hogy nincs is időm gondolkozni, mit is írjak. No meg alkotói válságom van, nem jön semmi értelmeg vagy értelmetlen témaötlet, amit szívesen kifejtenék.
A rinyáláshoz nincs kedvem, az önostorozástól épp szabadulni próbálok.

Pozitív viszont, hogy idén még nem játszottam az ünnepek alatti függőségemmel összesen fél óránál többet. És jelenleg harmadik napja meg sem. nyitottam.
Cserébe viszont BuJo-ztam idén már 5 órát.