A nap kérdése

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a munkahelyrm miatt van rossz kedvem, vagy a rossz kedvem miatt, ilyen nehéz a munka?

(Szerintem már csak kérdezni járok ide...) 

Írok én, de minek?

Komolyan nem tudom, miért blogolok néha. Az íráskészségem elég csökevényes, irodalmi értéke nincs ezeknek a kis szösszeneteknek. Igazából papíron, naplóban lenne a helye, magam sem tudom a nyilvánosság okát. Főleg, hogy állandóan parázok, hogy valaki felismer az in vivo életemből, és a lelkem olyan mélységeibe lát bele, amit valószínűleg sosem tárnék föl előtte. Emiatt nem merek sem fotókat sem túl konkrét részleteket sem közzétenni. Valamiért mégis meg akarom osztani a nagyvilággal. Talán vágyom a kapcsolódásra. 

Szóval az van, hogy továbbra is azt érzem, hogy hiába kértem, nem kaptam meg a megfelelő szaksegítséget. Jó, nyilván számít a depressziós előzmény, de a gyógyszeres leszerelés miatt szorongok és halogatom a pszichiáterem felhívását, pedig kérte, hogy jelentkezzem telefonon minden héten. Utoljára 2 hete beszéltem vele, nem merem megmondani neki, hogy amúgy újrakezdeném a terápiát.

Hajnal 2 és 4 között

Álmomban a főnököm folyamatosan azt kérdezgette, hogy biztos jó-e itt nekem, nem szeretnék-e inkább valami nyugisabb, kevésbé stresszes helyen dolgozni. Mondjuk az álomban ez egy nagy lelkizős beszélgetés része volt, amikor elmeséltem neki a gyerekkoromat, hogy félárván nőttem fel mert apukám meghalt 5 éves koromban. A végén megölelgetett és ketten sírtunk az apáinkat hiányolva. Ezután még 2 óráig nem bírtam visszaaludni.

Aranyos nő, de bár nehezen képzelem el, mégis előfordulhat, hogy olyan jellegű szorongásai vannak, hogy bárki bármikor felmondhat. Nagyon egyben van. Aztán ki tudja, azért, lehet, hogy időnként megfordul a fejében. Azt speciel nem bánom, hogy reálisan kezeli a fiatalokat, pályakezdőket, tisztában van vele, hogy nem innen fogunk nyugdíjba menni (haha, sztem az árvaellátás volt az utolsó, amit én ebben az életben a nyugdíjfolyósítótól kaptam).

balszerencse

Na kinek keverte el a labor a 120 perces vércukorszint meghatározásához a vérét? 

És tuti ott van a gebasz, a rendelőben minden rendben megvolt, rendesen feliratozva, minden a megfelelő színű mintavételi csőben, ahogy kell.

Tudom, hogy én is szoktam balfaszkodni, és hibázok a munkámban én is. Benne van a pakliban, mert ott is emberek dolgoznak. De attól még kurva ideges vagyok. Faszom. 

Rajtam nem lehet segíteni. 

Vagy nem érdemes. 

Menthetetlen vagyok.

Meg különben is semmi keresnivalóm ezen a munkahelyen sem. Teljesen fölöslegesen küzdöttem végig magam másfélszer annyi idő alatt az egyetemen. Nem vagyok idevaló, teljesen alkalmatlan vagyok. Sem emberekkel dolgozni, sem az állandó baszogatást elviselni felülről nem bírom. Amúgy meg milyen ember, az aki közli a friss vetélését elmesélővel, hogy ja amúgy ő a sikertelen lombikos kolléganőt jobban sajnálja. És ezt így a szemembe. Nem tudom eldönteni, hogy miatta, vagy a főnököm cseszegtetései miatt sajnáljam magam jobban.

Lepattintva

Persze, neki nyilván egyszerűbb, nekem olcsóbb megoldás, ha visszaállít a gyógyszerre, de én nem akarok újra ssri-t szedni, minden porcikám tiltakozik. Már az sem tetszik h benzo-t kell szednem rendszeresen. Mondjuk annyira nem vészesen sok a 0,375 mg alprazolam. De akkor is bakker. Ennyi lenne? Csalódott vagyok. Le lettem rázva. 

Nem értem miért háborognak a Halloween magyarországi ünneplése miatt. Úgy látom, hogy nem gondolják manapság túl és Ámerikában sem az eredeti kelta hit szerint ünneplik a holtak szellemeit, az élők és holtak közötti világ közötti legvékonyab válaszvonalat, hanem poénra veszik. Csak egy kis rémisztgetés, jelmezbe öltözés és dekoráció. Lehet mindenféle kreatív tematikus ételt csinálni, szerintem nincs ezzel semmi baj. Aki szereti, hadd csinálja, egy kis édességgyűjtögetős játékkal. Személy szerint én a farsangot is világ életemben utáltam, meg az ilyen különböző szerepjátszós, jelmezes eseményeket/iskolai feladatokat.

Nekem abszolút belefér a mindenszentek-halottak napja nyomasztó légköre előtt egy kis mókázás. Nagyrészt itthon nem is az a véres horroros ijesztegetés van, hanem cuki, aranyos tököszombispókospókhálósboszorkányos tematika, abszolút gyerekközpontúan. 

Amúgy meg képzelem, hogy milyen felháborodást kelthetett, amikor elkezdték a karácsonyfaállítást, a szaloncukrot vagy az adventi koszorúkat a magyar köztudatba beszivárogtatni. Amikor alsó tagozatos voltam, a Valentin napozást kezelték ugyanígy.

🖤

Nem vagyok a helyzet magaslatán. A héten már voltam dolgozni. Rettenetesen sokszor szorongtam, és lehet, hogy kellett volna még időt adnom magamnak. Főleg amiatt is gondolom ezt, mert életemben először most éltem meg a gyászt ténylegesen a maga idejében.