Álmomban a főnököm folyamatosan azt kérdezgette, hogy biztos jó-e itt nekem, nem szeretnék-e inkább valami nyugisabb, kevésbé stresszes helyen dolgozni. Mondjuk az álomban ez egy nagy lelkizős beszélgetés része volt, amikor elmeséltem neki a gyerekkoromat, hogy félárván nőttem fel mert apukám meghalt 5 éves koromban. A végén megölelgetett és ketten sírtunk az apáinkat hiányolva. Ezután még 2 óráig nem bírtam visszaaludni.
Aranyos nő, de bár nehezen képzelem el, mégis előfordulhat, hogy olyan jellegű szorongásai vannak, hogy bárki bármikor felmondhat. Nagyon egyben van. Aztán ki tudja, azért, lehet, hogy időnként megfordul a fejében. Azt speciel nem bánom, hogy reálisan kezeli a fiatalokat, pályakezdőket, tisztában van vele, hogy nem innen fogunk nyugdíjba menni (haha, sztem az árvaellátás volt az utolsó, amit én ebben az életben a nyugdíjfolyósítótól kaptam).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése