megfoghatatlan

még mindig annyira a túlélésre megy ki a játék, hogy még (nem) nemigazán érkeztem meg az anyaságba. nincsenek gondolataim, nem tudom mit “kellene” éreznem. nincsenek érzéseim, csak gépiesen csinálom a kötelességem. elgondolkodni ezeken nincs időm és energiám, nem tudnám néhány szóval jellemezni, vagy kifejezéssel leírni. az alapszükségleteim kezdenek végre lassacskán nem minden nap luxusnak számítani. de ez is olyan hullámzó. frontok, szél, telihold, egyik sem a barátunk. kialvatlanság. konstans magas kortizolszint. lemondás. éhes étvágytalanság. közben meg olyan hihetetlen, hogy 2 sejtből egy ilyen csupavigyori kupac szeretet lesz. egyelőre nem tudjuk kitől örökölte ezt a derűs és békés személyiséget, de nagyon drukkolunk, hogy így is maradjon.