Tűnődések

Azon filóztam, hova lesznek a dolgok.
Az idő  és a pénz csak úgy kifolyik a kezeim közül.
Eltűnnek tárgyaim.
Blogok felszívódnak (volt, aki nem váratlanul, megírta, hogy ez lesz, de magam sem hittem, hogy tényleg ez lesz).
Barátságok, emberek, emberi kapcsolatok, amik megszakadtak, szertefoszlik minden, majd évekkel később sem tudom, mi történt akkor, hogy ez lett a vége.
Mintha lenne egy fekete lyuk az életemben, ami mindent elnyel. Magába szippant sok mindent, ami után csak miértek és kételyek, hiány marad.
Vagy ezek mind az intersticiális helyeken vannak, és csak átmenetileg a részeim? Formálnak valamilyen irányba, majd a résen tova tűnnek.
Talán elengedve őket nem tartanának vissza, hogy egy helyben toporogjak. Hol van az egyensúly, hogy miért vagy kiért érdemes energiát befektetni, és mikor fölösleges?
Irányjelzők még csak akadak útközben, de  a döntést nekem kell meghozni.

Péntek

Reggel nem kis bosszúságot okozott, hogy elindultam megkeresni a cserpes autó menetrend szerinti helyét, de hiába fagyoskodtam 20 percet szobrozva az orkáni szélviharban, csak nem érkezett meg. Annyira elszomorodtam, hogy bánatomban sütöttem teljes kiőrlésű palacsintát.

Megfőztem életem spenótját. Korábban is ízlett, de ez most veszettül finom lett.
Kis vajon a fokhagymát megpirítottam, majd amikor már olyan jó illata volt beleöntöttem egy zacskó parajporciót és 2 ágnyi bazsalikomlevelet. Fedő alatt pároltam, amíg ki nem olvadt és amikor már forrt, hozzáadtam 1 db teljeskiörlésű zsömlét, ami tej és tejszín keverékébe volt áztatva, 1 tk vegetát. Összeturmixoltam, majd amikor felrottyant le is zártam.

Délután siimseztem másfél órát, teljesen kikapcsolt, fel sem tűnt, hogy mennyire telik az idő. Néha jó nosztalgiázni, bár ma már nem vagyok képes 3-4 napig egyhuzamban játszani, 6 óra alvásokkal.

Főztem jövő hétre tökfőzeléket pörkölttel.

Haszontalan

A mai nap olyan semmilyen volt. Fölkeltem, reggeliztem, megcsináltam a márciusi borítót. Hajat mostam, elmentem órára délre, itthon trash kajákat ebédeltem. Bevásároltunk anyával, vacsiztam.
A többi időt a telónyomkodás töltötte ki. Ürességet érzek.
Itt van este 8 óra és tulajdonképpen semmit nem csináltam ma.

https://szinonimaszotar.hu/keres/naplop%C3%B3

Tökéletlen

Annyira büszke vagyok magamra, javulok a magammal szemben támasztott elvárások valós létével kapcsolatban. Tegnap rajzoltam meg a márciusi tervezőmet a naplómba. Elrontottam, többször is. Elszámoztam, majdnem kihagytam egy teljes hetet dátumozásban, át kell ett húznom, "rossz helylyre" rajzoltam. Mégis elégedett vagyok, hálás azért, hogy nem halogattam. Nem borultam ki, megvontam a vállam, hogy jó lesz ez így, használható lesz így is.

Inkább legyen nem teljesen hibátlan, de kihasznált, mint instára feltölthető, de üresen hagyott a bullet journal.

Digitális detox felé

Megint eluralkodott rajtam a nem funkcionális telefonhasználat.
Arra jutottam, hogy kiküszöbölöm a nem odaillő helyzetekben elővételt. Egy nagyjából telefon méretű jegyzetfüzet és egy toll tökéletesen helyettesíti, és ugyanúgy belefér a kabátzsebembe.

Útravaló

A megtérés nem egy erkölcsi tökéletesség, hanem az a felismerés, hogy engem Isten szeret. 

Volna

Szerettem volna elmondani tegnap este, hogy milyen király vagyok, mennyit haladtam a tanulással.
Ehhez képest kitakarítottam a szobámat, fel is mostam, ágyneműt mostam.
Najó, van egy tárgyam, ami e-learning kurzus, azt olvasgattam és megcsináltam a tesztet. Egész jó lett, de még nem 5-ös. Lefotóztam a rossz válaszaimat, kikeresem rájuk a megoldást és kedden próbálkozhatok újra. (5 lehetőség van szerencsére).

3. hét

Elég hamar alábbhagyott az előadásra járós lelkesedésem, azt kell hogy mondjam. A szomorúbb az, hogy helyette nem töltöm tanulással az időt. Már most szorongok azon, hogy nem fogok az anyag végére érni semmiből.

Ma is fél 5 óta fent vagyok, de egy betűt sem tanultam. Kb. 1 órányi házimunkát elvégeztem 4 óra alatt, videót néztem, időt csesztem el.

Gyerünk! Mozdítsd meg azt az eltunyult testet! 5-4-3-2

Levegőt!

Elfogyott körülöttem a levegő.

Fojtogató, kételyekkel teli most minden. 

Megfulladok.

Sok az elvárás.

Megfelelési kényszer.

Ez a folyamatos nyomott hangulat kimerít.

Végre kezdtem megtalálni a magamra találás útját és módjait. Lassítok, mire jól érezném magam, ismét az egekben a kortizol szintem.

Eddig én vártam rá. Vesztegeltem 1 helyben, toporogtam, de mindvégig türelmes voltam. Most, hogy ő már túl vana nehezén és nem olyan stresszes épp a suli, körülnézett, milyen világ veszi körül. Észleli, miből maradt ki, és most azonnal be akarja pótolni a lemaradást.

Sajnos nem veszi észre, hogy (mit is nem vesz észre?).

Nem engedi meg nekem azt a luxust, ami az ő esetében természetes volt, hogy szótlanul tűröm.

Megint én vagyok a szar, mint mindig.

Persze később belátja és "nagyon sajnálja", de bocsánatot sosem kér.

végtelenül

csak tudnám mitől vagyok ilyen végtelenül fáradt

annyira szívesen olvasnám, kivel mi történik, de úgy tűnik ma (is) minden blogger téli álmot alszik

visszaveszek a tempóból.

 visszaveszek a tempóból. 

 visszaveszek a tempóból. 

 visszaveszek a tempóból. 

 visszaveszek a tempóból. 

 visszaveszek a tempóból. 

 visszaveszek a tempóból. 

Annyira számít

milyen emberekkel veszi magát körül az ember. Adott egy program, többé kevésbé jó szervezéssel, de annál inkább rossz kommunikációval a résztvevők felé, utolsó utáni pillanatban tájékoztatva.
Igen, nekem sem tetszett, de hogy emiatt az egész programot leírjam, talán túlzás.
Délután néhány folyamatosan elégedetlekedő egyén társaságában töltöttem a szüneteket. Mikor hazajöttem készülődni, teljesen lehúzott a borúlátó, lesajnáló szavak sokasága.
Éreztem, hogy rám ez rossz hatással van, át kell kapcsolnom.
Az estére tehát tudatosan azt a jelmondatot tűztem ki: jól fogom érezni magam.

• az esti kivilágított főváros képével sosem tudok betelni, de így a Dunáról valahogy  még pompásabb látvány tárult elém
• a vacsora  ízletes volt, pont elegendő normális emberi mértékkel
1. Friss kornspitz zsömlécskék fűszervajjal
2. Zamatos borsókrémleves
3. Grillezett csirkemell zöldfűszeres zelleres krumplipürével (mindez valami fenséges mártással meglocsolva)
4. Falatnyi túrógombócok mogyoróba hempergetve áfonyaszósszal és málnával 
• bár a hajó elindulására hiába vártunk, időnkent felsejlett a víz ringatása is 
• lágy zongoraszó teremtette meg a hangulatot

Természetesen itt blogolok, és elmélkedek a hajvasaláson, ahelyett, hogy csinálnám....

Kéne öltözni... Nem is tudom hogy gondoldták ezt a szervezők. Még nekem is kapkodnom kell, pedig tényleg közel lakom az egyetemhez. Csak ezért, hogy elkészüljek, viszont nem akartam kihagyni a délutáni workshopokat.
Halkan jegyzem meg, nem maradtam volna le semmiről.
A  délelőtti előadások sem voltak mind élvezhetők. Volt, aminek a címe nem tetszett, de adtam neki egy esélyt. Utólag persze okos az ember.
Hogy ne csak nyavalyogjak, ma egy hajón vacsizok.
Probálom magamban erősíteni a gondolatot, hogy jó lesz, finom vacsora lesz, és törekszem az elégedettségre.

mit véthettem, hogy már 7. éve folyamatosan  bontanak, fúrnak, kopácsolnak a fölöttem/alattam levő szinteken?

így nem lehet élni

olyan zajos már megint valamelyik szomszéd felújítása, hogy a saját hangomat sem hallom.
egyrészt zavar, másrészt viszont tényleg ellehetetleníti a hangos tanulást.
sajnos nekem nem elég olvasgatni az anyagot vagy nézegetni az ábrákat és az írássem segít.

hogy engem mennyire zavar, amikor emberek indokolatlan (pl.: vízforralóból a maradék forró vizet elhasználva; ha süteménnyel kínálok valakit) szövegkörnyezetben mondják azt, hogy "lopok".....

LOP ige -tam, -ott, -jon

• 1. tárgyas <Kisebb-nagyobb értékű dolgot, állatot> a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül, alattomban és jogtalanul, ill. bűncselekményt elkövetve – rendsz. sorozatosan v. éppen akkor – birtokába vesz.

Csütörtök

A héten eddig elég fegyelmezetten sikerült csinálnom a dolgokat, de a mai nap kicsúszott a kezemből az irányítás. Valamitől annyira fájt a hasam, hogy semmi sem segített rajtam és az okát sem tudtam. Hiába vettem be külöböző hatóanyagokat, egyik sem hat. Így ébredtem, és nem találok rá értelmes magyarázatot.
Elfolyt a kezeim közül az idő. Teljesen keresztül húzta a számításaimat. A mai nap úgy ahogy van kuka.
Annyira fáj még most is, hogy aludni sem bírok, képtelen voltam egész nap akár csak egy valamire összpontosítani és haladni.
Ma nem tudtam semmit tenni az álmaim előremozdításáért, ami külön rossz érzéssel tölt el.

Szerda

Épp kezdtem volna nyüglődni, hogy nincs kedvem úszni menni, amikor reggeli után kinyitva beáramlott a tavaszi meleg és hét ágra sütött a nap. Innentől kezdve nem is volt kérdés, elindultam és nem bántam meg. Úsztam 1 órát, ezért büszke is vagyok magamra.
Jelen lenni.
Amikor csak pihentem a medence szélén és egyedül az kötötte le a gondolataimat, hogy nézem ahogy folyamatosan csordogál lefelé a víz, így kisimítva a feszített víztükröt és miközben a nap melegítette az arcomat, megértettem két nagyon fontos dolgot is.

1. Olyan ez mint az életünk. Szimbolizálja, hogy bár időnként betemetnek minket a problématenger egyre növekvő hullámai, mégis előbb utóbb kiegyenesedik minden. Idő kérdése, és zavartalanul zajlik tovább minden a saját medrében (ha pesszimista lennék, mondanám, hogy idő kérdése az is, hogy mikor kavarodik fel ismét az állóvíz). Körforgás: előbb utóbb újra és újra hasonló visszatérő nehézségekkel találkozhatunk, amikkel egyre bölcsebben, tapasztaltabban és eltérő élethelyzetben tudunk megküzdeni, akár egyre fejlettebb stratégiákkal.
2. Hosszútávon ez is fontos felismerés, de talán nem mindőtöknek olyan mérvadó téma. A Jóisten szeretete felénk, emberek felé olyan túlcsorduló, túláradó, mint amennyire a medence színültig van vízzel. Ez a hatalmas odaadás állandó, mint a vízszint, örök. 

Békesség és nyugalom töltött el fáradtságom ellenére. Legközelebb figyelni fogok arra, ahogy a selymes víz simogatja a testem, miközben áramlik, ahogy haladok előrébb. A pillanatok megélése segíti az egy dologra összpontosítást.

Délután voltam az egyetlen szerdai órámon. Elképesztően aranyos, szeretetre méltó és motiváló ember, aki tanítja. És végre valami szakmai. Bevallom, a sok alapozó tárgyon eddig azért sem sikerült átverekednem magam mert szem elől veszítettem az álmom, amiért ezekkel kínzom magam.

Gy-vel szerettünk volna egy kávé mellett, finomságokkal kényeztetni magunkat, ha már egyszer ez az egyik csalónapom a héten. Ki is néztünk egy jó értékelésű francia kávézót a közelben, de sajnos annyira sokan voltak (note to myself: legközelebb a turistalátványosságoktól eldugottabb helyen keresgélni), hogy sajnos nem volt ülőhely, így elvitelre kértünk. Szeretek itt lenni a lakásban, de mindig itt lenni unalmas is és a lakótársak is nehezítik a külön szobák ellenére az önfeledt, feszélytelen beszélgetést. Ahogy telik az idő, egyre komolyabb irányt vesz a kapcsolatunk, tele vagyok különböző félelmekkel magamat illetően, az önbizalomhiányomból fakadóan állandó kétségek közt megkérdőjelezem magam, hogy képes vagyok-e továbblépni és még magasabb fokra emelni az önátadást. Hálás vagyok, hogy türelmes velem.

Szerelmek

Ez lenne a most sorban következő cím.

1. Sosem. voltam az az ember, aki tud bánni ezekkel a nagy szavakkal. Nem vagyok magasztos és fennkölt. Nincs ezzel semmi baj, erre ott vannak a művészek, hogy kifejezzék. 
2. Egyelőre a többesszámról sem beszélhetek, nem tudom mit hoz a jövő, annál józanabb vagyok, hogy le merjem írni, bizakodom, hogy így is marad. 

Imák

• felragyog világosságod, mint a hajnal
• a rajtad ejtett seb gyorsan beheged
• ha szólítod válaszol: itt vagyok
• hiteteknek Isten ereje legyen az alapja
• úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják Mennyei Atyátokat

Ízek

Még mindig gyengém a twinings earl grey tea reggelire. Ehhez szigorúan rendes kenyér (véletlenül sem toast) megpirítva, vajjal vagy margarinnal (ami gyönyörűen rálovad),  szalámival és trappista sajttal dukál.

Februári vasárnap

Mesébeillően zavartalanul zajlott a tegnapi nap.
Miután felébredtem kényelmesen reggeliztem, összeszedelőzködtem és a fagyos, de annál verőfényesebb napsütésben átutaztam a fél országot egy jó vasárnapi ebédért.
Miközben zakatolt alattam a vonat tanulás közben élveztem a szemembe sütő napfényt. Magunk mögött hagyva a főváros zaját és embertömegét, egyre távolodva szépen lassan kiürült a fülke és érkezett el lelkembe a megnyugvás. Zötykölődés közben kitaláltam mit sütök az épp lábadozó Lolkának és Bolkának.
Hazaérvén Édesanya ínycsiklandozó ebédjének illata terjengett már az utcában.
A gombás-répás csőben sült csirkmellet friss salátával és rizzsel ettük, ezt mennyi Rákóczi túrós pohárkém követte.
Délutánra előkészítettem egy tepsi fahéjas csigát, nagy volt az öröm bácsikáméknál, amikor megérkeztem és fény derült a turpisságra.

A napot egy forró fürdő zárta.
Testileg és lelkileg is leszívott a program, de lényegesen kevésbé, mint korábban, mert mindig csak az adott pillanatban voltam jelen, törekedve arra, hogy ne kalandozzon el a figyelmem és megéljem a történéseket.

5/6

Szerintem egész jó arány. A tanulásig nem jutottam el. Mérhetetlen fáradtságot érzek. A telihold kavarna be ennyire?
Bosszant, mert egész nap olyan tompa voltam, mindeközben álmos nem vagyok (próbáltam aludni, de egy powernap erejéig sem sikerült, 2 óra forgolódás után feladtam).
Be kell vezessem ezt a reggeli feladatlista összeírást, sokkal tudatosabb, apróbb és elérhetőbb a kitűzött cél. Szükségem van a sikerélményre.

Telnek a napok

Észre sem vettem, de már szombat van.

Csütörtök:

• a napindító fincsi és egészséges reggeli után időt fordítottam a lábápolásra (mióta halogattam....)
• megvettem azt a futócipőt, amit még a hétvégén otthon kinéztem, de nem volt a méretemben
• ebédre a csodálatos tavaszias ragyogó napsütésben finom és színes, nyarat idéző salátát készítettem a rántott sajt mellé (a bazsalikomos narancsos olíva olajos saláta öntet telitalálat volt) a szerdán vásárolt friss zöldségekből és gyümölcsökből: jégsaláta, koktélparadicsom, sárga és piros kaliforniai paprika, narancs, alma (mindezt égszínkék tányéron)
• a délutáni borongós és egyre hűvösebb időjárást pedig egy idegkisimító pár órás gyógyfürdős melegvizes pancsolás feledtette el
• a szerdai zsúfolt program és feszített tempó után rám fért ennyi kényeztetés

Péntek:

• a korai ébredés és készülődést követően hamar el is indultam friss tojásért
• a délelőtti kávémat fahéjas karika müzli készítés közben kortyolgattam (fejedelmi a mézes karika fahéjjal összekeverve)
• ebédre csili (és kukorica) mentes csilisbab(szerű készítménnyel)bal töltött pupusas-t sütöttem sütőben teljes kiőrlésű búza- és zablisztből
• az este a művelődés jegyében telt, így a karácsonyra kapott színházi előadást elvezhettem Gy társaságában

Tervek a mai napra (meglátjuk, mennyi teljesül):

1. porszívózás, felmosás a konyhában, fürdőben és az előszobában
2. színes ruhák szekrénybe hajtogatása
3. fehér mosás elindítása és teregetése
4. új pizzéria kipróbálása
5. az este 7-kor kezdődő szentmisén résztvenni
6. biokémia első két diasor megtanulása délután

Tudnám még folytatni, de itt és most megálljt parancsolok magamnak. Miután ezekkel végeztem és a rámszakadó tengernyi időben unatkoznék, akkor elgondolkodom a felsorolás folytatásának lehetőségén. 

Lista

Tegnap este nem értettem, miért vagyok olyan lestrapált. Majd bevillant az ötlet, hogy jó, írjuk össze mit is csináltam ma.
Hát.... Mit ne mondjak, túlzásba estem. Megint mindent egyszerre akartam megcsinálni. Mostanában kezdtem elégeddtt lenni magammal, hogy végre kezdem jól megsaccolni, mit bírok, mennyi fér bele az időmbe.
Az energiáim végesek, szintúgy az akaraterőm.
Legközelebb talán előre kellene összeírni a hétre, hogy mik a teendők, Eisenhover-mátrixban beosztani.

Forrás

Csendes gyilkos

A tegnapi fejfájás kikészített. Ha Gy. nem jön elém az utolsó órám után, nem tudom, hogyan jutok haza.

Premier

Még egyelőre nem látom át, hogyan fog működni a szemeszter során ez a rendszer, hogy a hétfő esti utolsó vonattal megyek Pestre. Ma van az első ilyen alkalom, majd kiderül. Ki kell találnom valami megoldást, hogy ne időveszteség legyen a vonatút. Valami észszerű megoldást keresek, eddig nem volt rendszeres, hogy egy adagnál több ételt vittem.
Holnap reggel 8-tól este 6-ig órám van, legalább 2 napi ételt vigyek vidékről?
Tény, hogy menet közben már a héten tudok készülni előre keddre, de most tartósabb távollét után megyek vissza, jó lenne nem egész nap zabkását enni.
További probléma, hogy anyagilag pillanatnyilag nem állok a helyzet magaslatán, szóval próbálom a lehető legkevesebbre leszorítani az ételre költött pénzt (=otthonról hozni olcsóbb).

Szókincsbővítés

A tagadó módban megfogalmazott felszólítások, a "mit nem csinálok (soha)", "mit nem szabad csinálnom (soha)" mondatok felhívások keringőre. Mostantól ezeket lecserélem, inkább bújom a szinonima szótárt, keresek ellentéteket, olvasgatom az értelmezőszótárt. Vannak gyönyörű kifejezések édes anyanyelvünkön, igyekszem választékossá tenni az irományaimat is.

Perspektívaváltás

Eddig úgy irigyeltem az általam követett blogok íróinak csodálatos életét. Ma ért a felismerés, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint én, nekik sem sokkal extrább az életük, ugyanolyan átlagos dolgok történnek velük.
Egy különbség viszont van: ahogyan szemlélik a világot és ahogy láttatják. Hiszem, hogy velem is történnek lélekmelengető részletek a hétköznapokban.
Miért ne élhetném azt az életet, amire vágyom? Hiszen élem, a kérdés az, hogy észreveszem-e az apróságok fantasztikusságát.
A kedvenc blogjaim elbűvölő és magával ragadó hangulata a Tóth Árpád-i (Körúti hajnal) megszokott mindennapos események ünnepi szintre emelésében rejlik.
Nézőpont kérdése az egész, a mesébe illően megfestett élet-darabkák nálam is fellelhetők. Boldoggá tesz, amikor ezeket felfedezem, törekedni fogok rá, hogy megéljem a békét nap mint nap.
Ez most rólam szól, a hasonítani vágyást jelenleg jó értelembe véve felhasználni ahhoz, hogy önmagammá váljak és a saját utamat járjam.