megbántva

Az utolsó munkanapom egyáltalán nem az a filmbeillő, nyakbaborulós jelenet volt, mint ahogy azt elképzeltem. Sírva és az idegtől remegve nyomorogtam (fizikailag és lelki értelemben is) a négyeshatoson hazafelé. Nehéz szívvel gondolok vissza a péntekre. A főnököm egész nap elérhetetlen volt, az irodába zárkózva telefonált vagy megbeszélése volt. És fél órával hamarabb lelépett, mint számítottunk. Úgyhogy csak lebasztam oda a kulcsomat az asztalára, aztán azt kezd vele, amit akar. Jó lett volna megbeszélni, hogyan juttatom el a tp-s papírokat, de lett volna még más is. Pl, hogy leigazolja-e a szakképzéshez a gyakorlati időt, mi legyen az erre a félévre esedékes projektfeadattal. Na mindegy, ez az egész szimplán szarul esett, ott és akkor azt éreztem, bárcsak inkább felmondtam volna és úgy lett volna vége itt a pályafutásomnak. Egyelőre nem is áll szándékomban ide visszaállni munkába, emberileg annyira semmibe sem vesznek. 

hogyvagyok mostanság

Fáj a fogam lassan 4 napja. Ebben az a szívás, hogy jelenleg csak paracetamollal csillapíthatom a fájdalmamat, ami tényleg csak tűrhetővé mérsékli, de meg nem szünteti. Illetve valójában csak tüneti kezelés, az okát, a gyulladást nem viszi le. Nyilván mosom a fogam + gyógyszájvíz naponta sokszor. Holnap megyek fogorvoshoz.

Emellett rettenetesen fáradt vagyok (igen, még azt is meggondolom, hogy feltétlenül muszáj-e hajat mosni) és megérkezett a hányinger. Annyival jobb lenne, ha kijönne minden, de hányni egyáltalán nem tudok. Annyi, de annyi mindent beterveztem délutánra, ehelyett egész nap csak feküdtem, pihentem.

Szerettem volna az utolsó hetemen a kollégáknak sütit vinni, de nem hiszem, hogy ebből lesz bármi. Ezzel sem vagyok teljesen rendben, hogy pénteken megyek utoljára dolgozni és onnantól táppénz. Viszont nem elhanyagolandó tény, hogy valóban nem egy irodai 9-5-ig tartó munka, hanem szaladgálni kell, emelgetni és több irányból érkezik a stressz. A mindennapi konfrontálódás a betegekkel, munkatársak elviselése és a főnök kívánalmainak eleget tenni (legalábbis nálunk) külön-külön is sokat vesznek ki belőlem. Na mindegy, valahogy túlélem. Reméljük ez a 40 óra nem traumatizál maradandóan és nem ezen fog múlni a várandósságom sikeressége.

Mindeközben újra és újra motoszkál a fejemben, hogy egyáltalán van-e még életjel. 

8 mm

Az orvos mindent rendben talált. Kicsit rám ijesztett, hogy magas a vérnyomásom, meg hogy a metformint hogy merészeltem abbahagyni 1 éve. Kaptam házifeladatot, legközelebb vérnyomás és vércukor naplóval érkezzem. Ez alaphangon egy negyvenezres kiadással indul, tekintve, hogy nincs egyikhez sem eszközöm. Drágabuliagyerek. 

Eddig minden jó

Még mindig nem menstruálok és fájnak a melleim. Csütörtökön megyünk orvoshoz. Egyelőre úgy néz ki, hogy meg vannak számlálva napjaim a munkában, áprilisra már nem ír be a főnököm. Aztán meglátjuk, mit mond a nőgyógyász. 

teszt

Szóval az van, hogy tegnap pozitívat pisiltem. Drukkoljatok légyszi, hogy minden rendben legyen! Még nem merem beleélni magam, félek, hogy megismétlődik az őszi eseménysorozat, vagy hogy méhen kívüli. Orvoshoz leghamarabb 2-4 hét múlva mehetek, addig úgysem látszik semmi az ultrahangon.