Ajándék

Rengeteg kívánságom teljesült tavaly idén?. Sorra pipáltam ki a wishlistemen nagy életeseményektől kis apró hétköznapi tárgybéli vágyakig. Ismét lehúzhatok a listáról, japán manikűr hozott a jézuska, mert biztos nagyon jó voltam, és mert szorgalmasan dolgoztam, a munkahelyemen osztottak mindenkinek aromadiffúzort. Szülinapomra Gy-től géllakkozós kezdőszettet kaptam, beleértve egy kompakt kis lámpával. Szerencsés helyzetben vagyok, megengedhettük magunknak idén, hogy a kinézett könyveinket mindketten pár hónapon belül megvehessük. Fél évvel ezelőtt boldog tulajdonosává váltam egy tefal ruhagőzölőnek, azóta egyszer, ha kinyitottam a vasalódeszkát, ezzel hipp-hopp  kipuffogtatok minden gyűrődést a ruhákból, ingekből, fehérköpenyekből meg még amiből kell.

Tönkrement a foodprocessorom, aminek a cseréjét halogattam egy ideig, elvégre lehet anélkül is élni, kivéve, ha V betűvel kezdődik és anille-vel végződik a blogos álneved. Még egy zseniális konyhai beruházásom volt így utoljára decemberben, vettem egy kávédarálót. Soha többet nem veszek porcukrot*, eddig se túl gyakran sikerült tettem. A csatabárd megvásárlását olyannyira nem bánom, hogy azt nyáron magammal is vittem a tábori főzésekhez és azóta más nagykést nem is fogtam a kezemben. 

A karácsonyi ajándékok közül kiemelném a betlehemet, amit a leendő otthonunkba kaptunk Gyvel, lassan gyűlnek oda is a kiegészítők,csak lenne már végre valami biztos ezzel kapcsolatban. 

Ha majd eszembe jut még valami, majd jövőre** idebiggyesztem. 

*nem mintha nem ez lenne az állandóan elfelejtett tétel a bevásárlólistáról

** haha, eskü nem akarom elodázni, de már leragadnak a szemeim, szóval majd holnap folytatom

bizakodó 2024-re

Kedves Univerzum!

1. Kérlek, kérlek kedves Univerzum, nagyon szeretnénk már Gy-vel innen elköltözni a XVIII., XIX. kerületbe vagy Soroksárra(ahol nem hallatszik a Budapest-Belgrád) egy új építésű házba/ikerházba egy kis kerttel. Csendes környéket szeretnénk, jó közbiztonsággal, kéttanos körzetes iskolával.

2. Gy. szorongásai múljon el, ne generálódjanak újabb negatív és aggodalmas gondolatai.

3. Nagymamámnak békét, megnyugvást és életkedvet kérek szépen.

4. A húgomnak és sógoromnak kívánom, hogy megtalálják a párjukat 2024-ben.

5. Az öcsémnek legyen elég kitartása az egyetemhez, legyenek sikerélményei, önbizalma.

6. Anyukámnak, hogy kevesebbet stresszeljen.

7. Anyósom, hogy rugalmasabb legyen és nyitottabb az új dolgokra és kevesebbet panaszkodjon. Apósom legyen egészséges, folytassa a rendszeres testmozgást és ne legyen baj a szívével.

8. Magamnak, hogy 65 kg alá menjen a testsúlyom és ezzel együtt könnyen teherbe essek, miután egyenesbe kerültünk a ház üggyel, elinduljon.

9. Végül pedig azt szeretném kívánni, hogy mindenki kívánságai teljesüljenek.

Reményteli köszönettel:
Vanille

Nehéz karácsony, úgy vártunk rég

Tele vagyok nehéz érzésekkel és az ezek miatti bűntudattal a karácsonyt illetően. Külső szemmel ránézve nem lenne/ lett volna szabad ennyire rosszul éreznem magam, hiszen minden meg volt, békében telt, mégsem töltött el egyetlen percig sem százszázalékosan a nyugalom és harmónia. Valami szorongás, elégedetlenség, háborgás, düh, igazságtalanság folyamatosan fortyogott bennem, hol kicsit erősebben, hol kicsit gyengébben, de nem csitult el teljesen azóta sem. Nem gondolnám, hogy ez amiatt lenne, mert ez volt az első szentestézésem a származási családom nélkül és Gy. szüleivel. a sógorommal töltöttük, mert amikor hazamentünk az én családomhoz, már ott is az első 5 perc után rákiabáltam anyámra. De őszintén? Nem hiányoztak annyira szenteste, sem nagyim türelmetlenkedése, sem a miatta való kimerültség és feszkó, de az sem, hogy magyarázkodjak, miért nem megyek templomba*. Na, amúgy nem ide akartam kilyukadni.

Mit lehet akkor tenni, amikor a szülők hiedelmei, aggodalmai, irreális félelmei rányomják valamilyen módon állandóan rányomják bélyegüket a felnőtt gyerekeik és családjaik életére. Én nem tudom honnan jön ez, hogy úristen, mi van ha elfogy valamelyik étel, éhesek maradunk, ezért 5 emberre annyi készül, amivel tizenöten jóllaknánk. Ez még a kisebbik gond, legyen ennyi étel, ha befér a hűtőbe. 24-én a mínuszokban jó ötletnek tűnt kirakni a teraszra az ételeket, de a fene sem gondolta, hogy a melegedéssel, napsütéssel nem fognak foglalkozni, Rossz volt látni azt is, hogy ott romlanak meg, hogy azért benne van rengeteg idő és alapanyag, de nem véletlenül nem kívántam a sokadnapos fogásokat. Próbáltam nem foglalkozni vele, elhessegetni mindenféle felelősségvállalást ezzel kapcsolatban, mivel azonban napok óta megy a hasam és a kedd reggelt hányással indítottam**, nem mehetek el emellett szó nélkül. Annyira nem tudok azonosulni evvel, hogy legyen le a gond a főzésről és napokig ne is kelljen a konyhába a kenyérvágáson és a melegítésen túl betenni a lábam. Nekem az ünnep, a munkaszünet, az otthonlét pont ettől különleges, hogy van lehetőség minden nap frisset enni, nem pedig maradékokat. Ráadásul meg is beszélték másik háztartásbeli rokonokkal, hogy micsoda pazarlás ez a karácsony, napokig beleszakadni a munkába, azért hogy a nagy része a kukában végezze. De ezt már meg is beszéltük Gy-vel, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Legyen inkább egy napi programpont a családnak a közös főzés, nem kell túlmisztifikálni, így nem az van, hogy valaki kimarad a közös programokból. Ugyanitt említeném meg, hogy hagyományt fogok csinálni a december 27-28-i sós kifli kefirrel/joghurttal menüből. Nem kell ennél több. Vagyis egy zöldségleves, pulykanyakleves*** még társulhat, friss narancslé, édességnek alma****.

Na nyitok még egy kajás bekezdést. Elolvastam Lukács Lizától a Ne cipeld tovább!-ot, pont a szentestézés előtt fejeztem be. Érzelmi evőknek és családtagjaiknak is ajánlom ezt a könyvet, segít megérteni mi zajlik bennünk, szerettünkben. Sok volt a wow élmény, amellett, hogy volt, amit meg nagyon nem éreztem magaménak. Megerősített, hogy azt és annyit egyek, amit kívánok, ha nem esik jól és ezt érzem az első falatnál, akkor se egyem meg becsületből. Szeretném, ha Gy. is elolvasná, segítene neki, úgy gondolom. Nem tudtam, hogy le merjem-e írni, remélem nem haragszik meg emiatt, szerintem (erről próbáltam már vele párszor beszélni, jeleztem felé) nála is valahol el vannak csúszva a dolgok étkezés terén.  A mozgás miatt eleve nagyobb az étvágya, másrészt sokkal megengedőbb is magával, hiszen ő jár edzeni.Hiába sportol heti 3-4-szer, egyre csak hízik. Ezt szajkózta abban az 5 napban, amíg náluk voltunk az anyukája is szóvá tette, mindezek ellenére idecsomagolta Gy. tortáját, hiába mondtam, hogy én nem eszem belőle... Eleve nem értem, miért készült neki 26 cm átmérőjű*****, amikor öten köszöntöttük fel és az eredeti terv is csak ennyi ember volt, és bakker 26. éve van decemberhuszonhetedikén a születésnapja, neki kéne a legjobban tudnia, nincs étvágya senkinek. Nem fogyott el egy negyed torta sem az ünnepléskor, senki nem bír enni. Na mindegy, én a fenti problémáim miatt sem és a tudatos testfigyelésem miatt sem ettem belőle annál az egy falatnál többet, amit szerdán megkóstoltam és nem esett jól. Szívem szerint náluk kifelé jövet belebasztam volna a kukába dobozostul.

*Note to myself: Hát igen, ha már itt tartunk, majd az évösszegzésből ezt se felejtsem ki.

**Nem, nem vagyok terhes. Ellenben sógor gyomra is rendetlenkedik...

***ahww emellett nem mehetek el szó nélkül, ha nem írnám le a tegnapi receptjét szóljatok rám, magamnak is muszáj feljegyeznem, a titok: GYÖMBÉR!

**** team Rózsaszín Hölgy

*****2nd note to myself: szükségem lesz egy 18-20 cm-s tortaformára!! Na majd ha lesz ház****** és sok pakolóhely.

****** jelen állás szerint sose lesz

Egyáltalán nem bánom

hogy nem húztunk karácsonyra a munkahelyen.

csak tudnám mitől

szorongok ennyire, hogy 2 napja nem alszom

Az azért beszédes, hogy

a főnököm nem díjazta a mikulásos pulcsijainkat a kolléganővel.

Ez az ő szegénységi bizonyítványa. 

Szontyi vagyok

Hízok vissza, pedig már egész vállalható voltam kilóban. Nagyon fárasztó és nehéz minden munkanap, muszáj többet ennem, hogy bírjam. És ilyen munkarend mellett nem tudok sportolni. Hiányzik a mozgás, de fizikailag képtelenség belepréselni a napba.

A másik, ami eleve rosszul indítja a napot, hogy csalódott vagyok. Megrendült a hitem abban, hogy megéri jónak lenni. Ezt most nem részletezném tovább.

Nekem a Mikulás könnyeket és szomort hozott. 

Vidámabb napokat és jobb kedvet kívánok Nektek! (mert az enyém fostenger) 

Nincs kedvem

ennyi pénzért halálra hajtani magam. Nem éri meg. Ráadásul főnöknek soha semmi nem jó úgy, ahogy épp csinálom, de nem következetes, ebben olyan, mint anyám. És utálom, hogy szúrós szemmel néz, ha nem akkor és annyi idő alatt ebédelek meg, ahogy az az ő fejében van, nekem meg eleve lelkileg sem teljesen oké a kapcsolatom az evéssel, és az ibses tüneteket fokozza ez a közeg. Főleg a hozzáállása. Ha következetesen mindig ugyanazért baszna le mindenksit, nem bántaná a kis lelkecskémet, de így, hogy vannak kivételezett emberek, nagyon zavar. Motiaválatlan vagyok. 

Ti ismeritek?

Hallottatok már a zinzino-ról? 

Mit lehet róluk tudni? Unokatesóm nagyon próbálja eladni nekem, hogy nekik ettől jött össze a baba, most a legújabb, hogy tüdőgyulladásból lábaltak ki antibiotikum nélkül…

november 27

sok mindenre gondoltam 7 évvel ezelőtt*, de akkor még erre nem számítottam

homály

Mondtam már, hog, mennyire irritálnak azok az emberek, akik hiúságból nem hordanak szemüveget és valamiért eszükbe se jut/ódzkodnak a kontaktlencsétől? Mármint ez utóbbihoz szíve joga mindenkinek, teljesen megértem, hogy ugyanúgy nem akarnak belenyúlni a szemükbe, mint én a hormonális fogamzásgátlókkal a hormonrendszerembe. Inkább a tehetetlen önfelmentés bosszant, ha valami tévesztés egyértelműen a szemüveg hiányából fakad, mert  "nem láttam a vaksi szememmel". Felelősségvállalás 0, "nem az én hibám, a szemem volt a hunyó, én nem tehetek róla".... Egyébként én sem szeretek hibázni, nem jókedvemből vállalom fel, ami valamiért nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Miért nem lehet annyit mondani, hogy mellényúlt a boltban? 

szociális képességtelenségem

Olyankor mit és hogyan kell reagálni, amikor egy töknormális szimpi kolléga mutogatja a telefonján a fürdés után pucéran, cuki szövegelő kislányát?

immOFF system

ehh, már megint tízből hat ujjamon felszakadt és begyulladt a körömágyam. szerintem kicsit túl  stresszes vagyok és az immunrendszerem felmondta a szolgálatot. már nem tudom mit kenjek rá, nem akarok állandóan szteroidot...

nektek van valami bevált tippetek erre a problémára? leginkább valami megelőzés féle* kellene.

parakitamol*

• ma* belekuksiztam a decemberi beoba, talán mégsem mondok fel
• nem tudom eldönteni, hogy a gyomorsavtól fáj a torkom, vagy a torokkaparásra elfogyasztott bödön méztől ég a gyomrom
• unpopular opinion: én a gilmoregirls**ben teamLogan vagyok, az eredeti sorozat és az ayitl is azt erősítette meg számomra, Rorynak össze kellett volna Logannel házasodni
• zseniális és nagysikerű lett a meggyes rácsosom

keserű és motiválatlan

nemigazán van kedvem bemenni dolgozni. emiatt egyáltalán nem bírok fölkelni. nyilván most kezd rámborulni a sok szar, amikor már nehezebben mozdulok. összeugrik a gyomrom és szorongok. 

nem véletlenül kezdtem el szeptemberben kérdezősködni...

 az egészen biztosan jó hülyén fog kinézni, hogy sem tavaly, sem idén a karácsony-szilveszter egyikét sem vállalta be. meg évközben is mindenki a Nagyságos Úrnő jógaórájához igazítsa az életét. pofám leszakad, hogy mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül hagyja, hogy az a kisgyerekes kolléganő vigye a karácsonyt, aki egy évvel ezelőtt is.

 egyrészt azóta émelygek. másrészt nem vagyok hajlandó hagyni. a huszonnegyedikét fel fogom ajánlani, hogy elviszem. 

Photo by Zohre Nemati on Unsplash

every teardrop is a waterfall

Tegnap először jutottam el arra a pontra, hogy a munka miatt sírtam bent munkahelyemen. Összegyűlt bennem minden, és egy piszlicsáré dolog miatt eltört a mécses. A rosszul induló november és a sebnyalogatós kárfelmérő leltárazás miatt eleve feszült a hangulat, nem fér bele az (a főnök szerint) a hiba. Kicsit azért letolva magamról a felelősséget,

1. ha rendesen be lettem volna tanítva, akkor tudnám mik a pricernyomtató buktatói, hogy figyelni kell, mert néha csinál ilyet
2. egyszer nyomtam meg a nyomtatás gombot, ellenőriztem, hogy tutira 1 példány van beállítva, nem dirket nyomtattam tele a kurvadrága tekercset. 

A főnök meg. Hát no comment. Megértem, hogx neki állati nehéz, főleg mert ő szembesült igazán az anyagi kár mértékével, ő felel a cég felé a patikáért, még nagyobb rajta emiatt a nyomás. Bocsánatot kért amúgy, de most ahogy leírtam a történetet, újra sírhatnékom lett. Itthon szabad, szerencsére nem kell a wcbe elbújva lenyelni a könnyeimet és gombóccal a torkomban visszaállni dolgozni.

embarassed. vannak dolgok, amiket soha nem akartam megtudni

 

Photo by Paola Chaaya on Unsplash

Miért én érzem magam kellemetlenül, kényelmetlenül, amikor egy nem nekem szánt fotó  véletlenül nálam landol? Elképzelhető, hogy én vagyok prűd, de számomra zavarbaejtő, engem feszélyez, ahogy a párkapcsolatokról és azok rendjéről gondolkodik és megéli. Kínos és egyben aggályos, ciki és nyomasztó. Olyan furán érzem magam. Ilyenkor hasznos a messenger korlátozás funkciója, most egy ideig nem akarok semmilyen formában kommunikálni, meg akarom szakítani a kapcsolatot. 

Ti jártatok már így akár a feladó akár a címzett szerepében? 

Ma annyira fáztam, hogy egész nap az ágyban takaró alatt fetrengtem, többször is bebóbiskolva. Hálás vagyok, hogy ezt ma megtehettem Gy. szüleinek és sógoromnak köszönhetően. Sem főznöm nem kellett, sem pedig azon gondolkozni, hogy mit együnk, mit kell hozzá bevásárolni és ezután boltba menni. Lehet, bujkál bennem valami fincsi kis vírus. Egyedül attól tartok, hogy az éjszakai alvásom rovására megy az egésznapos ébrenlét és félálomban szendergés váltogatása. Most mindenesetre egy kád forró borsmentás vízben melegszem.

Azért amellett, hogy kurvajó dolgom van itt, mégsem teljesen felhőtlen, érzem, ahogy besokall a szervezetem ettől az átlag magyar parizeresmargarinosfehérkenyér - éretlen trappistasajt- esl tehéntej üreskalóriás szentháromságától az és ehhez párosuló cukros sütiktől. Igyekszem visszafogni magam, de egyrészt ezektől csak egyre éhesebb leszek, másrészt ez a feldolgozottkaja + ízfokozó kombináció rémesen távoláll attól a detox menütől, amit a puffadás ellen, bélregenerálódás céljából az elmúlt két hétben folytattam. És ez a földbedöngölős, vitakultúrának nem nevezhető, hangos véleményütköztetés ráadásul foci miatt szintén nem javít a helyzeten, önkéntelenü stresszreakciót ad válaszul erre a szervezetem. Ennyit az elmerülős pancsizásról. 

Valahogy így

tegnap gyanús volt

az az éles váltás, hogyha nincs nyugtatórecept a felhőben, akkor erős hashajtóKat (!) és espumisant kér. annyira magától értetődően, megoldásként mondta, hogy szerintem étkezési zavaros lehetett...

nincs hátul szemem

és nehéz meghallani, a ki sem mondott elnézést, legyen szíves kicsit arrébb állni típusú kéréseket. egyszerűbb a másikba belebaszni a bevásárlókocsinkat. az emberek hülyék. 

Zzz

Nem bírok ma sem írni, olyan fáradt vagyok, úgyhogy csak egy kép reggelről. 

negyedike szombat

Jó ötlet volt ez a blogvember, Dolly! Nem győzöm behozni magam az olvasással, imádom, hogy blogokkal fekszem, bloggerinákkal kelek. 

Nem magyarázkodom miért nem írtam tegnap, inkább leírom, milyen sűrű napom volt, ami után már este 8-kor kidőltem. 10 és fél (!) órát aludtam és most nagyon ügyelnem kell rá, hogy ne hajszoljam magam, szépen haladjak egész nap a saját tempómban. Múlt hét elején, amikor itthon voltam, bevillant az a kiegyensúlyozott időszak, amit a q*vid előtti félévben építettem fel. Derengenek emlékképek, amikor képes voltam a saját határaimat és időmet tiszteletben tartani. Ugyanannyi megcsinálandó tevékenységgel végzek  egy nap alatt, ha nem hajtom magam, mintha megtenném, cserébe viszont jóval kevésbé merít ki. Na, nem is erről szerettem volna írni...

Térjünk csak szépen a tárgyra, Vanille! A szombat olyan filmbeillően ideálisan indult, az ultimate reggeli kávé és pirítós illata lengte be a konyhát, gyertyafényben a Gilmore lányokkal kényelmesen megreggeliztem. Közben eszembe ötlött, milyen jó is lenne a fiúknak (a férjemnek és a sógoromnak) mire felébrednek, valami finomsággal kedveskedni. Megtaláltam a hűtőben a lidl francia napjai óta féltve őrizgetett utolsó croissant tésztát*, fél zacskó (kb negyed kiló) túrót és gyorsan fel is állt a fejemben a terv, túrósbatyut készítek. Előmelegítettem a sütőt alsó-felső sütésre 180 fokra, közben kikevertem a túrót 1 tojással, 2 kanál tejföllel, 1 zacskó vaníliás cukorral, 2 kanál porcukorral és citromhéjjal valamint kb. 1-1,5 kanál grízzel. A tölteléket félretettem, ezalatt kinyújtottam a tésztát és hat nagyjából négyzet alakú darabra vágtam. Kivajaztam a muffintepsit, belehelyeztem a tésztalapokat, hármat megtöltöttem, lezártam, majd a maradék túrókrémbe vállalhatatlanul sok mazsolát kevertem, mert mi Gy-vel szeretjük, amikor jó mazsolás. Elkészítettem a többi batyut, zsutty be a sütőbe, aztán meg nem mondom meddig sütöttem, amikor a tetején láttam, hogy szép barna, egyet megemeltem a formában, és amikor az alja is szép aranybarna színű volt, lezártam a sütőt. Mit ne mondjak, volt nagy öröm, az előző napi foci (és sörözés) után a megfáradt sportolók boldogan fogyasztották el.

Ezután elszaladtam a boltba, elfogyott itthon néhány dolog, hazafelé bementem a dm-be, ahonnan csak zsepi kellett volna. Természetesen az a barna dobozos 160 darabos egyáltalán nem volt elérhető, úgyhogy megvehettem volna bárhol a színes mintásakat, na mindegy. Ha már ott jártam, kicsit körülnéztem és hát beleszerettem az egyik jövő évi határidőnaplóba, nem bírtam ellenállni, megvettem így első körben a mini verzióját, de nagyon gondolkodom a nagyobbon is. Beszereztem még az Elyn's Lab olajos arclemosóját, ehh ez utóbbit megbántam**.

Lifebook mini 2024 virágos

Ebédre összedobáltam egy tepsibe krumplit, répát, sóztam borsoztam, kevés olívaolajjal meglocsoltam, majd összekevertem, a tetejére szórtam kockázott bacont, paprikát, paradicsoomot és hagymát karikáztam rá. Légkeverésen 200 fokon sütöttem nagyjából egy óráig, és nem szégyelltem ipari mennyiségű tejföllel egy nagy tányérral elfogyasztani.

Délutánra színházjegyünk volt a húgommal. A Pesti Magyar Színházban az Ezeregy éjszaka musicalt néztük meg. A zene, a jelmezek, a látvány, a hangulat elvarázsolt mindkettőnket, azonban a szereposztásban volt némi kivetnivaló. Oké, tudom, mi vájt fülűek vagyunk, elképzelhető, hogy más nem vette észre az énekbeli hiányosságokat. A szövegeket ugyanakkor el fogom olvasni újra, az intertextualitás minden formája megmutatkozott, mindemellett számtalan zenei utalás tette még szórakoztatóbbá a produktumot. Szükség volt tájékozottságra, hogy értékelni tudjuk a vicces részeket.  És még egy boomerkedős megjegyzés, bár egyáltalán nem gyerekeknek szólt a darab, valószínűleg nem néztek utána, csak cím és időpont alapján választották a szülők, hiszen mikor máskor lenne alkalmasabb színházélmény szerzésre a gyerekeknek, mint az őszi szünet utolsó szombat délutánján. De! Ha már a kultúrálódásról van szó, akkor könyörgöm a szünetben megvásárolt chipset ne engedjük meg, hogy a második felvonás első negyed órájában végig csámcsogva, a zacskóval csörögve fogyassza el a gyerek. Tanulja meg szépen, hogy a színház más, mint a mozi, iskolás gyerek, szépen felöltöztetve ingbe, és igenis beszéljük meg vele a különbségeket, hogy nem ide való ez a viselkedés.

ibs

Majdnem elbuktam már ma a blogvembert, fáradt vagyok. Kimerítő, hogy egész nap nem merek enni, nehogy felpuffadjak és görcsölni kezdjek. Mostanában nem túl jó az emésztésem, úgyhogy visszatértem a szigorú low FODMAP diéta betartásához, ez volt az egyetlen, amivel eddigi életem során teljesen tünetmentessé tudtam tenni magam. Ebben sok munkám lesz, semmi édesítőszer, ízfokozó, feldolgozott étel nem jöhet szóba és igencsak szűk azon alapanyagok köre, amiket a főzésnél kombinálhatok. Eddig is tudtam, hogy érzékeny a bélrendszerem, nagyjából Édesanya elmeséléséből arra tippelek, hogy már kisbabaként is így volt, mint a rossz alvókám is. Mindenesetre megpróbálom túlélni ezt az időszakot. Az a biztos, hogy akkor nem fáj, amikor nem eszem és üres a gyomrom. Amennyire lehet, igyekszem növényi alapon és gyógyteával kezelni magam és csak akkor rendes hatóanyagos gyógyszert bevenni, amikor már nagyon rossz. Bár néha ez utóbbiak sem segítenek, ekkor csak tűrök, aztán remélem, hogy ahogy a diétával ürül, tisztul a szervezetem ismét helyrerázódik minden. 

nehezen térek magamhoz

Sokk és döbbenet. Értetlenül állok a helyzet előtt. Miért volt erre szükség? Hogyan csinálta? Anélkül, hogy konkrétumokat írnék, borzasztóan mellbevágott az eset, és úgy hiszem, nem csak engem zaklat/zaklatott fel ennyire. Én nap mint nap ezen stresszeltem, folyamatos aggódás az életem, hogy ezen a téren minden rendben menjen, ne hibázzak. És ha valamit elrontok a lelkiismeretem nem hagy nyugodni, rettegek, hogy majd nem hisznek nekem, hogy nem szándékosan tettem. Ő meg? Gátlástalanul, hidegvérrel, nem igazán zavartatta magát. Volt gyomra ebédelni, tudott aludni, miközben nem egyszer és nem is kétszer csinált ilyet. Notórius. Elképzelni nem tudom, 

1. a főnököm hogyan tud ekkora csalódással szembenézni. Emberileg mekkora kudarcélmény lehet neki, hogy valakit ennyire félreismert. Sírt, súlyos teher a bizalomvesztés. A helyében én tuti kiábrándulnék jóidőre a teljes emberiségből, a hitből, hogy a világ jó hely és van értelme szépnek látni a nehézségek ellenére.
2. az illető hogyan tudott minden nap felkelni és tükörbe nézni.
3. miért tette, hát hiszen számomra/számunkra külső szemlélőként megmagyarázhatatlannak tűnik az ő élethelyzetében, az okát pedig sosem fogjuk megtudni.

Még szerencse, hogy a kötődésem annyira sérült, hogy bár megrázott, de egyáltalán nem lepett meg a szitu. Poénkodtunk vele, de abszolút nem gondoltuk, hogy ilyen súlyos valóságalapja van az egymás ugratásának.

Hát eltelt...

...az október is bejegyzés nélkül. Néha nem látom értelmét, hogy leírjam mi történik velem, velünk, máskor pedig a szorongás gátol meg. Mi van, ha valaki olyan olvassa, aki fölismer engem? Mi van, ha visszajut olyanhoz, akihez nem kellene? Rettegek, hogy illetéktelen behatolók keverednek ide, de bezárni sem akarok, mert ebben az esetben sérül a "nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát, mindenkinek", ha túl zárt és baráti, családias a közeg, akkor sem tudok, mert nem merek őszinte lenni.

P.S. Dolly, ha olvasod, valamiért nem tudok belépni a blogodra, amivel eddig nem volt gond

helyzetek

Minden szempontból borzasztóan kimerítő időszakot élek/ünk meg, mióta lediplomáztam. A családtámogatási rendszer megváltoztatása olyan következményekkel járt a mi életünkre nézve, ami a munkába állásomon túl, a tervezettnél jóval nagyobb igénybevételt jelent mindkettőnkre nézve. Eleve emiatt egy hónappal hamarabb kezdtem el dolgozni az eredeti elképzeléshez képest. Ráadásul a helyzetet tetézi a hitelfelvételhez szükséges jövedelem és munkaviszony igazolás miatt a nyomás, hogy nincs időm a munkahellyel variálni, nagyjából szinte az első értelmes szembe jövő lehetőséget el kellett fogadnom, kompromisszumot kötve. Nyilván nincs ideális állás, és tengernyi áldozatot hozva értem el, hogy álmaim szakmájában, a hivatásomban keressem meg a mindennapi betevőt, ettől még állandő szorongáscunamival telnek mindennapjaim.

Emellett rengeteget kivesz belőlünk a kétségbeesett ház- és telekkeresés. Természetesen ez sem zökkenőmentes, mert miért is lenne az. Jelenleg teljesen kilátástalannak érzem, hogy egyszer valaha legyen egy saját kertesházunk, de ebből a lakásból 7 év után nagyon mehetnékem van. Mindeközben felemészt a bűntudat, hogy hálásnak kellene lennem, mert teljesen ingyen élünk itt, nem kell sem lakbért sem rezsit fizetnünk, ezzel támogat minket a család. 

próbaidő

borzasztóan félek attól, hogy mégsem fogok kelleni. sok a hiba, pontatlan és lassú vagyok. 

rövidzárlat

elfelejtettem mindkét bankkártyám pinkódját.

szeretnék

végtelen pénzt, hogy jó helyen, szép házat vehessünk

döbbenet

H. A. meleg

HÁZasság

 Még mindig alig térünk magunkhoz. Sosem fogunk tudni elköltözni sajátba. 

🐌Hol van a 2 csigám*? 🐌

Ez nem az a nap, amikor kialszom magam. Hajnalban, ahogy jöttem volna le a galéria lépcsőjén mosdóba, megcsúszott a lábam és végigszánkáztam majdnem a legtetejéről, nagy robajjal a falnak csapódva érkeztem a parkettára. Szerencsémre hangosabb volt, rosszabbul hangzott, mint amennyire megsérültem. Leszámítva azt a néhány fájdalmas lila foltot, semmi bajom. Nem leszek esztétikus látvány a BalatON.

Ezek után gondolhatjátok, minden porcikám sajgott, nem volt pihentető az alvás. Gondoltam sebaj, majd este időben lefekszem. Hát nem megérkezett ide a vihar? Várom hogy monoton esővé csendesedjen, amíg villámlik, mennydörög, úgysem fogok tudni elaludni. Félek.

*akik az álmomat őrzik.

Hátra van még....

80%

Köszi a drukkot ❤️

lányos témák

Ha nem rettegnék a bőrráktól, amit az UV lámpák okoznak, most berendelnék egy házi géllakk szettet és lámpát. De rettegek, szóval a férjem pénztárcám is megnyugodhat.

Ugyanitt: kinek melyik gélhatású, lámpamentes lakkok váltak be? 

Szempontok: tartósság, fedés, terülés, ecset

drukkoljatok holnap

Holnap írásbeli. Magamhoz képest egész nyugodt vagyok, biztos vagyok magamban. Csináltam két próbatesztet, ahol kb. fél óra alatt végigértem a 200 kérdésen és 90% körüli lett mindkettő. Megbukni nem fogok. Az, hogy "rite" lesz a diplomámba írva, tulajdonképpen nem számít, nem tervezek phdzni, a továbbiakban pedig nem is szeretnék olyan munkahelyen dolgozni, ahol ez számít a felvételhez, számomra elég árulkodó redflag. A gyakorlattól, szóbelitől kicsit jobban tartok ugyan, de régóta készülök, és egy emberre úgysincs túl sok idő, hogy az elméleten igazán mélységeibe kérdezzenek, ebből azt szűrtem le, hogy az elvárás inkább egy átfogó tudás, hogy egyben átlátom a dolgokat. A gyakorlatnál is egyetlen necces dolog van, ami buktató jellegű és nem gyakorolhattunk rá eleget, az pedig a dózisszámítás. 

Jelenleg ekörül forog az életem majdnem minden pillanata, nem igazán tudok másra gondolni. Sütöttem egy Mautner Zsófi-féle sajttortát cukormentesen, negyedannyi édesítővel. Várom, hogy kihűljön és betehessem a hűtőbe. Ma egy kicsit elengedem a szénhidrátcsökkentést és az időszakos böjtölést is, kell a szénhidrát töltés holnapra, mint a sportolóknak verseny előtt.

amúgy megvagyok

...csak. Ott az a "csak", már megint.

What does the fox say?

 Róka, merre vagy? Teljesen eltűntél, azt mondtad, csak néhány nap lesz. 

állásinterjú szüzesség

Túl vagyok életem legeslegelső igaziigazi tényleg tétre menő beszélgetésén. Szerintem nem győztem meg őket, aludtam rá többet is, nem tudom eldönteni, hogy miként sikerült. Alig hagytak beszélni, csomó mindent el sem mondtam, amit szerettem volna, az a néhány mondat pedig engem sem győzne meg fordított helyzetben. Kicsit az is volt az érzésem, hogy becsületből meghallgatnak mindenkit, de az állás már betöltött. A főnök nagyon szimpi volt, de a másik interjúztató egy borzasztóan kellemetlen alak. Ő olyan tapasztalatot vár el pályakezdőktől, aminek megszerzésére az egyetemi évek alatt nincs lehetőség, csak más jellegűre. A főnök mondjuk ezzel teljes mértékben tisztában va. Mindegy, nem görcsölök ezen, majd kiderül mi lesz, szerencsére a max hangerőn hallgatott zenének köszönhetően* sírástól megtisztult lélekkel szálltam le itthon a 4--ról. Miután kiszomorkodtam magam, fogtam az önéletrajzomat és elküldtem még sok más hasonló helyre. Hátha behívnak, bár számítok rá, hogy kb 95%-ban válaszra sem méltatnak/elutasítást kapok. Munkám tuti lesz, az fix, kérdés, hogy hol és mennyiért, milyen áldozatokkal és hogy mennyi lesz a hétköznapokban kihívás. 

*https://open.spotify.com/track/2Xa0M5kcQHdZHde9ktiXg2?si=d8KJFVE7RZ-C1En4GtcWXQ&context=spotify%3Aalbum%3A1I3unGxGIIxCQkYPlzzaL8

A sziget szellemei

megnéztük tegnap a dizniplussszon. hát nem tudom mit mondjak. nekem nagyon vontatott volt, rettentő lassan haladt a cselekmény, egy fél évszázadba telt, mire csigatempóval a végére eljutottunk. persze, elképzelhető, hogy zseniális alkotás, de engem jelen állapotomban nem érintett meg. egy nappal utána sem tudom megmondani, hogy mire gondolhatott a költő. apósom elmondta még tegnap, hogy szerinte miről szólt, de nem tudtam azonosulni az ő nézőpontjával. majd ha egyszer sok időm lesz és birizgálja az agyamat, valószínűleg érdemes lesz újranéznem 5-10 év múlva. 

keserű szájíz

Szóval az van, hogy, ahogy telnek az órák és távolodunk időben egyre erősödik bennem a sírhatnék. Csalódott vagyok. Valahol mélyen bíztam abban, hogy sikerélménnyel fog zárulni, de úgy tűnik hiába ez a sok küzdelem. Hátra van még az államvizsga 3 különböző része, nem sok kedvem van felkészülni. Minek? Nincs értelme semminek. 

legalább túl vagyok rajta

Köszi mindenkinek a drukkot. Megfingattak rendesen a kérdésekkel. Átcseszve éreztem magam, azok az évfolyamtársaim, akik korábbi napokon védték, mondták mind, hogy milyen jó élmény volt nekik, egyszerűeket kérdeztek, és mindenkitől csak az opponense kérdezett. Nálam kérdezett mindenki is. Eleinte korrekt kérdések jöttek, a véleményemet kérték ki. Az utolsó viszont. No comment.... Olyat és úgy kérdeztek, mintha az alap élettantudás lenne. Egy ismerősöm sem tudta a választ. Nem érzem fairnek. Persze lehúzták a jegyemet, mindegy úgysem ezen úszott el a summa cum laudém. 

hello darkness my old friend

Nem vagyok épp a legfelkészültebb, de nem vagyok annyira rosszul sem már, hogy holnap ne védjem meg a szakdolgozatomat. Nem mondom hogy halálosan nyugodt és tiszta zen vagyok ezzel kapcsolatban. Gombóc van a torkomban, a gyomrom mogyorónyira szűkült.

Hogy az émelygés és a többi gyomor-bélrendszeri tünetemet a stressz vagy a covid okozza, magam sem tudom, de talán nem is lényeges. Kímélő étrend, tea, keksz és almakompót van a terítéken. Eluralta a testemet-lelkemet a 

SZORONGÁS. 

fura felfedezés

az alliteráló cím egy szomorú tény észrevételéből fakad

Két csík

Azért csak kíváncsi voltam és csináltam egy tesztet.

POZITÍV lett. 

Deb kapok levegőt

Fú, dögrováson vagyok. Nem akartam írni róla, meg panaszkodni de borzalmas volt az elmúlt 3 nap és ma sem vagyok még munkaképes állapotban. Eddig csillapíthatatlan torokfájásom volt, most az orromba kövült a takony. Ugyanaz a problémám mindkettővel, semmi nem segít orvosolni a tüneteimet, hiába alkalmazok gyógyszertől kezdve népgyógyászatig mindent.

vágom a centit

annyira utálok ezen a helyen dolgozni, hogy muszáj minden nap megjutalmaznom magam. mivel ez általában valami étel, péksüti ezért újra beköszöntött az életembe az érzelmi evés. motivációként minden reggel most már lipótis meggyes pitét reggelizek tejeskávéval. kész anyagi csőd. szerencse, hogy már csak a héten megyek ide.

Elszöknék

 Ehh. A kérdéseket nem kapjuk meg előre. A bírálómtól meg rettegek. Tuti emlékszik rám, hogy nyáron a szigorlaton visszaadtam a tételt. Ott is azért, mert megijedtem tőle. Félelmetesen okos és ennek megfelelően rémisztően kérdez. Következik 2 hét pánik, szorongás és insomnia.

leadtam.

 

.

 balosnak túl konzervatív, jobbosnak túl liberális

ténymegállapítás

 Abszolút nem erősségem visszaolvasni az irományaimat, szerintem ez itt a blogban is lejött már. Szegény témavezetőm.

tipikus

 a tegnapelőtti vendégség miatt olyan rendet csináltunk, hogy fogalmam sincs , hova került a laptopom.

nehogy a feledés homályába merüljön

 itt hagyom most, mert ez a recept valami zseniális. Vincenzo paradicsomos spagettijét ettem ma is, nekem ez az adag kb 2-3 ebédet lefed.

még mindig nem szalagos

 Gracchus tavalyi útmutatója alapján nekiálltam tegnap délután (is) fánkot sütni a családnak. Elképesztően finom lett, csak kaptam a dicséreteket a kelttészta antitalentum nagymamámtól is, és hát mi sem bizonyítja jobban a sikeremet, hogy eltüntették az egész, 70 deka lisztből készült, adagot fél óra alatt. Ennek ellenére megszólalt bennem a kisördög, hogy mindez szép és jó, de nem érdemlem mg az elismerést mert bizony a szalagja, az a fehér csík a fánk oldalán középen, a csudának sem akar összejönni. Hiába tartottam be minden "szabályt", amitől elvileg szalagos lesz, nem tudom, mit rontok el. Múlt pénteken is sütöttünk a húgommal, finom lett meg minden, de basszus, bosszantó, pedig minden valamire való farsangi fánk szalagos. Mondjuk legalább megtörtem az anyai ágon öröklődő fánksütési képtelenség átkát.

csak egy átlagos szombat délelőtt

Pöszörög a húsleves, a holnapi hókockához a szalakális tésztát már összegyúrtam, ebédet Édesanya hagyott itt, szóval enyém a terep. Nincs több halogatás, 10 napom van befejezni a szakdolgozatomat. 1 hete hozzá sem nyúltam, egyszerűen nem ment. Nagyon rossz pillanatban jött ez a mélypont, de ezért is kellett hazajönnöm egyedül. Szükségem van arra, hogy a csak a saját igényeimre figyeljek. Úgy vagyunk családilag behuzalozva, hogy először tapogassam le a körülöttem élők szükségleteit, ezekre legyünk érzékenyebbek, a miénk várhat. Hogy miért van ez így, vannak ötleteim. Talán mert apai nagyapám belenyomorodott lelkileg, hogy 50 éven keresztül az legyen az identitása, hogy ő az üldözött és elnyomott, a kommunista-szocialista rendszer által kizsákmányolt nemesi származású, ezért deklaráltan a rendszer ellensége. Ennek nyomán, családi halmozódás és a 20. század borzalmas eseményeinek köszönhetően depressziós volt egy olyan korban, amikor a lelki egészségről nem esett szó, a mentális betegségekről pedig csak szitokszó formájában. A kezeletlen depressziója bőven kihatott a családra, Édesapa és az ő testvérei abban élték az életüket, hogy nehogy bármi rosszat mondjanak, tegyenek, nehogy Nagyapa morogjon, ezért lesték minden kívánságát. Ennek ellenére bőven van még mindig kimondatlan feszültség Édesapa testvérej közt, hiába halott Nagyapa már 15 éve és Nagymama is idén lesz 6 éve. Nagymama is rettegésben élt és tartotta a gyerekeit a szorongásával, hogy Nagyapának megfeleljen, közben pedig lelki zsarolásával irányította haláláig az addigra már középkorú gyerekeit. Keresem az okait, de valamennyire alkati beállítódás ez a fajta érzékeny körültekintés, hogy szippantom magamba a környezetemből mások vágyait a sajátjaimat félretéve. Csak aztán egy idő után túltelítődöm és robbanok az elfojtott feszültségtől

vízből van a túlsó part

 Szóval az van, hogy forrongok, dühös vagyok és tehetetlen. Gy. pszichiátere egy alkalmatlan, etikátlanul lehúzó ember. Tudom, tudom, minden terápia és terapeuta más, máshogy működnek az emberek. Valaki szeret szépen sorban haladni, más a folyamat közepén is, mégha nem is az a téma, hajlandó az éppen akut problémával foglalkozni. Nálam ez utóbbi volt, ezért sem értem, hogy ha a az ember odamegy 1,5 hónapja, hogy jónapot kívánok, szeretnék feszültségoldó, szorongáscsökkentő technikákat tanulni, akkor 6 alkalom után miért állunk még ugyanúgy. Kérésre ír frontint, amikor 3 hét után is fennáll a probléma, ahelyett, hogy az önmegnyugtatás valamely módja felé terelgetné. Feldúlt vagyok, majdnem egy éve tart a folyamat, nem akarok senkit sürgetni, de mintha egy langyvízben ringatóznánk, nincs változás, a javulás elmaradt, helyette, mintha mégtöbb szorongással élnénk. Dühít, mert a heti 18k is sok, most már 20k egy alkalom, ahhoz pénzkidobás, hogy gyógyszerekkel tömjük az embert indokolatlanul. Persze ki lett találva ez az adhd dolog is, és lehet, hogy van benne valami, de havi 30k a gyógyszer, felnőtt indikációban nem jár az eü emelt rá. Ritalint meg kösz nem, szórakozni az értesítővel meg a háziorvossal, ami lejár, és az sem biztos, hogy segít. Ja, mert ugye a ritalin kábszer besorolás alatt van, ami nem csak a gyógyszertárnak plusz adminisztráció. Oké, idő, míg apró lépésekben feltitrálják, viszont most, hogy már terápiás dózison van Gy., bőven túl az 5 felezési időn, beállt a steady-state, az égvilágon semmi, de semmi nem változott. Öntjük bele a pénzt a férjem mentális egészségébe, mert az fontos, és nem is sajnálnám rá, ha nem egy mélyrepülés lenne ez az egész. Ketten szorongunk együtt a kanapén, nekem is szükségem lenne rá, de most én vagyok egy fokkal jobban, az én labilitásom a tartóoszlop. Támogassam, miközben nekem is kételyeim vannak, egyszer belekezdtem, de kérte, hogy ne bizonytalanítsam el.

semmiből semmi se lesz

Bűntudatot érzek minden pillanatban, minden egyes karakterért, amit nem a szakdolgozatomba írok, azonban hétvégén rá kellett döbbennem, hogy borzasztóan fáradt vagyok és iszonyúan nagy szükségem van felszabadult, lelkifurka mentes pihenésre. Kell üresjárat, mert valamilyen szinten ez a kötelező is kreatív munkát igényel, ráadásul, ez mondjuk az én hibám, de nyomasztóan szorít az idő.

Mindeközben visszatértek kételyek a hittel kapcsolatban. Nem érzem, hogy hasznomra válna a szervezett vallásosság, amikor azt sem tudom, van-e isten. Van-e bármilyen felsőbb hatalom? Miért nem fér bele a katolikusságba a házasság előtti szex és összeköltözés, ami akkora bűn, hogy nem járulhat az ember Szentáldozáshoz? Az meg oké, hogy lánykérés, eljegyzés és bármiféle elköteleződés nélkül vállaljanak az emberek gyermeket, majd a pozitív terhességi teszt és uh kép meglétekor hipp-hopp letudnak minden ilyesmi dolgot? Hogy miért nem fér bele a holdciklus és holdnaptár, miközben például Mária jelenések is full kamu. Nyilván annyi koplalás után én is hallucinálok és bármit összehazudok. Az ereklyék miért nem bálványimádás? Ezek csupán külsőségek, a belső folyamataim egészen megközelítik az ürességet. De hogy is lenne apakép nélkül bármi képességem hinni a gondoskodó és rám vigyázó feljebbvalóban? Aki csak van és azért szeret, mert vagyok és olyannak szeret, amilyen vagyok.

Más téma, de nem teljesen független az előzőtől. Úgy érzem elszalasztom a lehetőséget, van egy segítő ember, akiben megbízok, aki előtt merek valamennyire őszinte és sebezhető lenni, akit meg tudok fizetni, aki ha úgy van, gyógyszerrel is segít, bent vagyok a rendszerében. Én meg élek a kis tagadásaimban egy halom traumával, amit 25 éve hordozok. Jó lenne ezeket feldolgozni, de képtelen vagyok szembenézni ezekkel. Közben meg szorongok, hogy majd amikor nem lesz ennyi időm magamra, az anyasággal együtt fognak majd felszínre törni, esetleg gátjai lesznek az épített falakkal együtt egy új élet megfoganásának.

Kíváncsifáncsi

Emlékeztetőül magamnak: nem illik minden kérdést fel is tenni, ami az eszembe jut!

Pedig annyi minden érdekelne...

gyurMA,

 amivel holnapra be fogom tömni az autodidakta módon fuvolázni tanuló szomszéd hangszerét...

-20 k(g)

 Bárcsak a testtömegem lenne kevesebb 20 kiló(gramm)val és nem a szakdolgozatom karaktereinek száma.

Szépen fogalmazok, de nem erről kell írni, nem ez a feladat. 

Megérdemelném, na

 Azt hinné az ember, hogy ennyi akadály leküzdése után végre simán fognak menni a dolgok és jönnek a sikerélmények. Egy csődtömeg vagyok. Kudarc kudarc hátára halmozódik, amiben már annyira kiégtem, hogy inkább hagynám az egészet a francba. Kifogytak a tartalékaim, olyan szintű motiválatlanság vett rajtam erőt, hogy hiába a befektetett 7 év, most már be sem akarom fejezni, úgysem nekem való munka, alkalmatlan vagyok rá. Nincs több harc, megadom magam. 

itt a farsang, áll a bál

Mióta szedem az új gyógyszert a metformin mellé, nem volt még ilyen, de most nagyon rákívántam az édességre. Csütörtökön az egyik asszisztens elültette a bogarat a fülembe, amikor elkezdte hajtogatni hangosam, hogy ő meleg sütit enne. Érdekes amúgy, csoki van itthon, halmokban áll, mert nem fogy. Állítólag Gy. nagyon édesszájú, de egy 10 dekás rittersport táblával a kedvencéből sem tud megenni. 2 kocka csokinál nem bírok többet enni, ez mindig is így volt. Most is ettem egyet, több nem is csúszna, azonban a süti után még mindig vágyakozom. Ha lenne időm sütnék egy kis fánkot negyedkiló lisztből kettőnknek. Hah, a szakdolgozat vigyáz az alakunkra és megóvja a lakást is az olajszagtól.

nincsenek szavak

oly rövid az emberi élet és oly törékeny.

éves rutin vizsgálat.

aztán felborul minden és megremeg a világmindenség stabilitása.

és próbálsz reményteli maradni, de az eszed tudja szakmailag, hogy vagy sikerül, vagy nem.

drukkolsz, hogy a vagy igen legyen a végső kimenetel, de hogy pontosan mi fog történni, az majd csak egy hosszú folyamat és küzdelem után derül majd ki.

várakozol bizonytalanságban, mert bármit hozhat a jövő, miközben igyekszel felkészülni, arra, amire nem lehet: egy fiatal barátod elvesztésére.

légyszi küldjetek neki pozitív energiát, hogy bátor és kitartó legyen. akinek jobban tetszik imádkozhat is érte.

Beszüntettem

 a névtelen hozzászólás lehetőségét. A moderálásra meg a kommentbotok miatt volt szükség, hogy beállításra kerüljön. Viszont ha már egyszer így van, nem is fogok minden kommentet kiengedni, ettől még olvasom.

Kotyogós 1 cukorral*

* Ja meg algoflex duo mert szétrobban a fejem

Vérszívók

 Hálás vagyok azért a nővérkéért, aki kedves volt a férjemmel. Aki nem bagatellizálta, amikor szólt, hogy ájulós, fekve szeretné a vérvételt. Aki a tavalyival ellentétben komolyan vette a kérést és nem legyintett, hogy ne hisztikézzen az egészségügyi dolgozó, amikor az éves üzemorvosi vizsgálathoz ismét meg kell csapolni, hiszen életerős fiatalember, neki bírnia kell. Köszönöm, hogy még kólával is megitatta, amikor a művelet végeztével fektetés mellett is holtsápadt volt. Apró figyelmesség, vegyük emberszámba a másikat, a beteget is, de a kollégát is. Értem én, hogy kölyökképű, ettől még pontosan el tudja dönteni és ismeri magát, hogy tudja a határait. Az egy évvel ezelőtti banyának ugyanúgy semmi fogalma sincs, mint az idei kedvesnek arról, hogy bár meg lett volna a pontja bőven, mégsem az orvosira ment, pont emiatt cserélte meg a sorrendet a felvételikor.

megint melegfront

Megvisel ez az állandó időjárásváltozás és hőingás. Egész nap csak aludnék, hasogat a fejem és képtelen vagyok ellátni magam. Kimerítő érzelmileg is, hogy nem vesznek figyelembe, nem hallja meg senki a rajtam kívül jelenlévő másik 6 ember közül, amit mondok. Vagy nem tudom miért nem reagálnak, talán csak rosszak a poénjaim vagy nem érti senki más a vicceimet. Nyilván az első reakcióm az a következtetés, hogy nincs humorérzékem. Ettől aztán hamar be is szorongok, amikor négynél többen vagyunk. Még nem kerültem/nem jártam olyan közösségben, ahol elfogadtak volna olyan szinten teljes mértékben, hogy pár óra után ne jött volna ez elő. Akár Gy. ott van, akár nincs. Pontosabban, ha ott van, még rosszabb a helyzet, kiélesedik a szociális skilljeim hiánya azövéi mellett, ráadásul még elhagyatottabbnak érzem magam amiatt, hogy nem foglalkozik velem, kvázi cserben hagyva engem.

analüszisz

 Kicsit bennem van, hogy tudtam, hogy ez lesz, én megmondtam. Beigazolódtak félelmeim. Másrészt azt is gondolom, és megszólal az egészséges felnőtt énem, hogy ez baromság, gondolati torzítás több síkon is. Ha kategorizálnom kellene, egyrészt mindent vagy semmi típusú gondolkodás: ha csak 15-en találnak ide a korábbi 70-80-hoz képest, akkor nem talált ide senki, másrészt elhamarkodott következtetés- jövendőmondás. Elemzem magam, a gondolataimat.

Múltkor valamiért nézegettem régi képeket és összeugrott a gyomrom, minden akkori szorongásomat újra éreztem magamon, amikor a (kis)gimis időszakhoz értem. Egész este sírtam. Majdnem egy héttel az eset után sem csengett le bennem teljesen. Írnom sem könnyű, ég is a gyomrom emiatt.

HAJjajj

Beleöregedtem anyaukám örök küzdelmébe a lelapuló hajával. Elkezdett engem is borzasztóan zavarni, hogy nincs tartása egyáltalán. Vékonyszálú, emiatt kevésnek látszó hajam egyetlen előnye a sűrű, dússal szemben a gyors száradás.

Van valami tippetek, bevált sampon erre a problémára? 

Az ilyen alap dolgok, hogy lehajtott fejjel szárítom stb. megvannak.

Hahó, van itt valaki?

 Remélem kellőképp előkészítettem a terepet és idetaláltatok.  Ma begyűjtöttem az összes maradék pipámat is a neptunban, valahogy sikerült a vizsga mellett minden mást is ma beírniuk.

Eddig jutottam tegnap, aztán hamar elaludtam. A statisztikákat elnézve kicsit elbizonytalanodtam. Ugye van ott valaki?

Kellett már egy kis megújulás, nem éreztem önazonosnak már a sötét bekuckózós színt.

Az utolsó bejegyzés ezen a címen

 Találtunk Gy.-vel a hűtőben elfekvőben egy lejárt cheddar sajtot. Nem tudjuk hogy történhetett meg, mindenesetre nem volt semmi baja, de ezzel eldőlt, mi készüljön. Gyorsan inkább elsütöm sajtosnak, csak kidobni ne kelljen.

Jólesett együtt lenni, beszélgetni és felvenni a fonalat és kifejezetten megmelengette a szívemet, hogy Gy.-t így befogadják. Dédunokától dédipapáig minden generáció képviseltette magát. Sokszor éreztem már és ismét megerősödtem ebben, hogy a másodunokatestvéreimmel szívesebben töltök időt és közelebb is állunk egymással, mint az elsőfokúakkal. Hálás vagyok értük.

Elmondhatatlanul nincs kedvem a holnapi vizsgához. Abszolút zéró szorongás, egyszerűen fölösleges időpazarlásnak tartom. Csak lennék már túl rajta. 

blog URL-je megváltozik 2023.01. 17-én! vanilinn.blogspot.com -ra

 Holnap megyünk anyukám unokatestvéréhez vendégségbe. Szeretnék valami sütit vagy sósat vinni de abszolút nincs ötletem, mit. Kedvem van csinálni és alapanyag is van minden itthon. Inkább valami sajtos felé húz a szívem, én is azt ennék és általában az ilyen családi és bármilyen más összejöveteleken is, kisebb eséllyel visznek az emberek, de mindig jobban elfogy, mint az édesség. Délután 4-re megyünk a város másik felére, addig még bármire van időm. Vagyis ez túlzás, egyrészt a mennyiség miatt is jó lenne valami szapora, másrészt vállalhatatlanul állok a szakdolgozatkezdeményemmel, nagyon írni kellene.

Szerencsére sehol nem jönnek ki engem érdeklő sorozatok és a videósok is januári pihenőznek. Illetve még az is hozzájárul a pótcselekvéseim csökkenéséhez, hogy érdeklődésemet vesztve leiratkoztam számos tartalomgyártóról és a felszabaduló időt nem töltöttem ki semmi mással. Valahogy az olvasásra nehezen veszem rá magam. Korábban próbáltam én is a napi 30 oldal kihívást, talán most is segítene visszaszokni. Több szempontból is jó lenne, a koncentrációm javításából legfőképp.

blog URL-je megváltozik 2023.01. 17-én! vanilinn.blogspot.com -ra

futó zápor

 A tegnapi lázas epizód mára tovaillant. Este 7 körül vettem be nurofent, ami mellett 9-re hőemelkedésből újra belázasodtam. Borzasztó volt az a 3 óra este 10-ig. Bevettem egy neocitran kapszulát, csurom vizesre izzadtam az ágyneműt és a pizsimet éjjel, majd reggel, mintha mi sem történt volna, kipattant a szemem fél 6-kor, betegségnek semmi jelét nem mutatva. Azóta pörgök, mosok, takarítok.

Karácsony óta nem láttam a húgomat, hosszú kihagyás volt, már nagyon hiányzott a vele együtt eltöltött idő. Sokat beszélgettünk, elmentünk bevásárolni és teljesen véletlenül katasztrófaturisták szemtanúi lehettünk egy csúnya balesetnek. Ekkor esett le, hogy péntek 13. van. 

Mai nagy felfedezésem NépiLány YT csatornája. Ha van kedvetek, nézzetek bele. Azt hiszem, kicsit irigy vagyok valahol mélyen én is egy ilyen természetközeli életre vágyódom, mint ami, az ő videóiból átszűrődik.

Letelt a szusszanásnyi időm, amit magamnak adtam, befejezem a takarítást, már csak fél óra.

a blog URL-je megváltozik 2023.01. 17-én! vanilinn.blogspot.com -ra

Most nem

 Valamiért a szervezetem úgy gondolta, tökéletes időpont ez arra, hogy hajnali 5-kor lázasan ébredjek. Visszagondolva ez magyarázat a tegnap délutáni/esti nem szűnő fejfájásra, kimerültségre és ügyetlenségre. Minden porcikám fáj, átaludtam a mai napot és most ismét ráz a hideg és fáj a fejem. Kúszik fölfele az a gaz galád.

Aztán azért még elmesélem, hogy a tegnapi ülés sokmindent helyrerakott bennem. Emellett rávilágított mindarra, hogy mennyire büszke lehetek magamra, hogy alapvetően jól funkcionálok és a beszélgetés során eljutottunk arra a pontra, hogy megnyugodtam, hogy igazából nem is olyan szörnyű és kilátástalan a helyzetem, mint ahogy én azt gondoltam. 

Megszédültem, le kell dőlnöm egy rövid időre.

Fizikálisan rottyon vagyok továbbra is.

a blog URL-je megváltozik 2023.01. 17-én! vanilinn.blogspot.com -ra

ma kicsit jobb

 Reggel a szakadó esőben semmi kedvem nem volt felöltözni és elindulni, de hát muszáj volt, rettenetesen komoly vizsga várt rám etikából és szociológiából. Úgy érzem, ez a félév már csupa tölteléktárgyból állt, mégis úgy elszaladt az idő.

Na hát szépen belealudtam az írásba. Szóval a vizsga sikerült, már csak egy van hátra, de azzal sem kell túl sokat foglalkozni. 

Hirtelen a nyakamba szakadt a lehetőség, mehetek ma ülésre. Azt se tudom hova kapjak, mit mondjak. Nem tudom konkrétan megfogalmazni, miben lenne pontosan szükségem segítségre, és most ezen szorongok. Tudom, hogy ez kérdés lesz, és tudom, hogyha nem tudom megfogalmazni, a terapeuta sem tud rajtam segíteni. Ehh.... 

a blog URL-je megváltozik 2023.01. 17-én! vanilinn.blogspot.com -ra

Megfogná már végre a kezemet valaki?

 Kétségbeesve kapálózom, egyszerűen képtelenség időpontot szerezni a terapeutámhoz, le lettem ismét pattintva. Mindegy, majd Gy. hoz gyógyszert teljes áron saját névre. Közel sem ideális. Elfáradtam. Mérhetetlen nagy szükségem lenne színtiszta egyedüllétre, miközben szétrepeszt a magány.

Lassan 1 éve volt Gy. kovidos, azóta mindig van valami kínja, ami miatt folyamatosan rendelkezésére kell állnom. A reggeli énidőm, a napközbeni szabadságom és az esti nyugalmam is a stand-by üzemmód készenléti állapotának áldozatául esett. Hol vagyok én? Hol vannak a határaim? Miért nem tartom én tiszteletben a saját határaimat? 

Méltán következhet a már megválaszolt kérdés: Kell-e nekem és jó-e nekem ez az áldozati szerep, amit magamra vettem? Hasznom ugyan nincs belőle.

a blog URL-je megváltozik 2023.01. 17-én! vanilinn.blogspot.com -ra