Tegnap először jutottam el arra a pontra, hogy a munka miatt sírtam bent munkahelyemen. Összegyűlt bennem minden, és egy piszlicsáré dolog miatt eltört a mécses. A rosszul induló november és a sebnyalogatós kárfelmérő leltárazás miatt eleve feszült a hangulat, nem fér bele az (a főnök szerint) a hiba. Kicsit azért letolva magamról a felelősséget,
- ha rendesen be lettem volna tanítva, akkor tudnám mik a pricernyomtató buktatói, hogy figyelni kell, mert néha csinál ilyet
- egyszer nyomtam meg a nyomtatás gombot, ellenőriztem, hogy tutira 1 példány van beállítva, nem dirket nyomtattam tele a kurvadrága tekercset.
A főnök meg. Hát no comment. Megértem, hogx neki állati nehéz, főleg mert ő szembesült igazán az anyagi kár mértékével, ő felel a cég felé a patikáért, még nagyobb rajta emiatt a nyomás. Bocsánatot kért amúgy, de most ahogy leírtam a történetet, újra sírhatnékom lett. Itthon szabad, szerencsére nem kell a wcbe elbújva lenyelni a könnyeimet és gombóccal a torkomban visszaállni dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése