Mostanában fogalmazódott meg először úgy igazán bennem, hogy már nagyon szeretnék kisbabát. Gondoltam, leírom ide is, ne csak a rossz pillanataimat osszam meg. Most ez a fő motivációm mind az önismeretben, önfejlesztésben, mind a saját magamról való gondoskodában. Felelős vagyok magamért, azért, amivel a testemet táplálom, de ugyanúgy amivel rombolom. A rosszminőségű, tápértékileg nem megfelelő ámde magas energiatartalmú, üreskalóriás szemét kaják szintúgy károsak, mint az önmagamnak való megbocsátás hiánya.
Kinyílt a csipám. Ahhoz, hogy a fogantatást elősegítsem, nem csak testben, lélekben is egészségesnek kell lennem. Ahogy azzal, amit beviszek a szervezetembe, csökkentem a testemre gyakorolt stresszt, fejben is átállítom magam. Hiszem, hogy a mindennapi apró dolgokon való bosszankodás igenis nagyrészt tudatossággal kezelhető. Vágyom arra, hogy csak annyi legyen a dolgom, hogy előkészítsem a terepet, a másik életbe való vagyódás helyett viszont megpróbálom megkeresni a lehetőségeket a jelen élethelyzetemben. Szeretnék sportolni, de túl lusta vagyok? Sebaj, itt a tavasz, lehet gyalog járni dolgozni (még... de szerintem leghamarabb júniusban költözhetünk).