Nyárvége, vagymi

Keserű szájízzel ér véget a nyár. A naptár szerint holnaptól ősz. De csak a naptár szerint… elnézve az időjárás előrejelzést a hűtési és fűtési szezon egymást fogja érni, szerencsétlen klíma (jó, tudom, levegő-levegő hőszivattyú) nem sok pihenőt kap majd. Inkább az időjárásról írok, mert ami a szívemen azt nem hánynám ide a blogra, mert egyesek szerint nem való. Úgyhogy csak nyelek tovább és bánatomat felzabálom, hello érzelmi evés a béke érdekében, hiába dúl bennem háború. Jelenleg nincs olyan közeg, még a naplóm se, ahol teljesen őszintén és nyersen felvállalhatnám, amit érzek, mindenféle finomkodás mellőzésével. Így nehéz megtalálni önmagamat, hogy kivé váltam mostanában. Pedig nagyon vágyom arra, hogy újra legyen öndefinícióm. Teljesen elvesztem. Fogalmam sincs ki vagyok, mit akarok és tök őszintén most nincs is erre időm és lehetőségem, hogy megkeressem az utamat, miközben mindenki részéről érkeznek a sürgető kérdések. 

4

4 évvel ezelőtt egy szép augusztusi szombaton, kicsit kiöltözve beslattyogtunk a tőlünk 5 percre lévő házasságkötő terembe, a polgári esküvőnkre. Utána a szüleinkkel és testvéreinkkel a kedvenc éttermünkben ebédeltünk. Amúgy hihetetlen abba belegondolni, hogy idén már 10 éve alkotunk egy párt. 2016-ban ilyentájt még azt sem tudtuk, hogy létezik a másik. Vagyis valahogy ilyenkor derült ki a gólyatáborban, hogy csoporttársak leszünk, de mivel másik betűben voltunk, abszolút fogalmatlanok voltunk egymás személyét illetően).

Boldog Gáspár napot!

WABA

Talán nem értékelem eléggé, hogy tudok szoptatni, van tejem. Az elején fájt, de nem adtam fel, pedig akkor az lett volna a könnyebbik út. A kórházban azt a pár ml tápszert leszámítva (amibe azért mentem bele mert éhes volt a gyerek és nem akartam hogy emiatt ne engedjenek haza), 6-6,5 hónapos korig kizárólagosan szoptattam és csodálatosan gyarapodott kisbaba. Aztán azóta elképesztően kíváncsi lett, mindent kóstolna, tapizna nyalogatna, beleértve az ételeket is. Kis felfedező. Nem mindig kellemes, néha idegesít, hogy vannak olyan napok, amikor csak rajtam lógna a gyermek. De bűntudatom van, hogy nem vagyok elég hálás a testemnek az anyatejért, hogy képes vagyok ilyen módon táplálni a gyermekemet, a kezdeti összeszokás nehézségeit leszámítva eddig nagyjából problémamentesen. Pedig emiatt büszkének kellene lennem büszke is lehetnék magamra, mert igenis nagy dolog, ennél jobbat nem tehetek immunológiai szempontból vagy a mikrobiom tekintetében.

Ma van az anyatejes táplálás világnapja 1992 óta és ezzel megkezdődik a szoptatás világhete.