Túl sok cuccom van

Képtelen vagyok normálisan rendet tartani, mert jóval több tárgy van a szobámban, mint amennyinek helye van.
Mivel nincs meg a dolgoknak a helye, mindig pakolgatom de nincs hova elrakni.
Most már egyre szigorúbban dobálom ki, adom másnak, amire nincs szükségem.
Megszabadulok olyan kozmetikumokról amik nem jók.
Mégsincs mindennek helye, ahol tárolhatom.

Az elmúlt napokban, valamelyik nagy csaladi karácsonyi ebéd után egy olyan beszélgetésnek lettem a része, ahol én magam egy lecsúszott senkinek éreztem.
A beszélgetés arról szólt, hogy bezzeg a mai fiatalok (eleve kiráz ettől a hideg, ennél a szófordulatnál kellett volna felállni az asztaltól...) így, úgy de az jött ki, hogy mi reménytelenek vagyunk, a világ csak elromlik, tönkre teszünk mindent, amit előttünk bárki fölépített.
Igazságtalannak éreztem a vádat.
Mint ahogy azt is, hogy amiatt rossz Mo. gazdasági helyzete, mert sokkal később kezdünk dolgozni. Mondta ezt egy olyan ember, aki egyébként minden fél órában megjegyzi, hogy addig jó, amíg az ember gyerek marad. Vagyis szándékosan késlelteti a saját leszármazottainak felnövését. Ehh nem erre szerettem volna kilyukadni.

Szóval ültem tele hassal, lehető legbelül az asztal fal felőli részén, és esélytelen volt feltűnésmentesen kislisszolni az asztaltól vagy úgy az egész szobából.
Majdnem elsírtam. Végre kicsit összekapargattam az önértékelésem, kezdtem jól érezni magam a bőrömben, erre jön ez és teljesen földbedöngöl.
Ezek az emberek semmibe veszik azt a munkát aminek nincs látszatja. Csak az számít, hogy kézzel fogható eredménye legyen.
Nem volt kimondva, talán nem is direkt (nem feltetelezem, hogy rossz szándékúak, egyszerűen figyelmetlenek, és fel sem merül, hogy érzékenyen érinthet a téma) az én jelenlétemben került elő.
Nyilván amit ebben a félévben csinálok számukra lézengés, mihaszna élősködés.
Nézzük csak: nagymamám óránként 2000 forintot fizet a segítőinek, ez így nagy átlagban, ha másodpercre kifizettetném heti 10k lenne.
Főzök, mosok, rendben tartom a lakást anyámnak, szintén kb ennyi pénz.
Ingyen és bérmentve gyerekvigyázok, kísérgetek a családban.
Nem magam miatt számolgatok. Engem nem érdekel.
Nem tudok azonosulni ezzel a mentalitással, mindig lehet találni valamit, amibe belekötnék. Ebben az országban minden szar szerintük. Elfuserált, itt cska panaszkodni lehet.

Ambivalencia: ugyanaz az ember, aki ezen az ebéden a leghangosabban mondta a bezzegelést, akarja örök gyereklétben tartani az unokáit (és védi (védte meg mindig is) meg a szülők nevelésétől a gyereket, majd háborog, hogy a majd 30 éves unoka miért ekkora nagy gyerek....)

Ajjajka - bizony nincs kegyelem

Mától ugyanis, minden egyegy elfogyasztott morzsát milligrammra jegyzőkönyvezek.
Karácsonyra kaptam egy erre a célra használandó mini (tényleg zsebre rakható méretű) határidőnaplót, amiben a mai nappal kezdődik az év.

Leszámolok a tegnapi nyígással.

Kicsit feladtam

a tudatosságot, a rendszerességre való törekvést és önmagam szigorú számonkérését az utóbbi másfél hónapban.
Szét vagyok esve, össze kell szednem magam.
Megfeszített munkával igenis erőltetni kell dolgokat, különben a nagy halogatásban haszontalan semmirekellő léhűtőnek érzem magam.

Ráfüggtem az elmúlt 1 hétben a candy crush saga vmi kopijára ami messengeren elérhető. Nem normális, hogy ennyi családi program közepette a 200. szinten vagyok. Elrabolja minden időmet és bedepiztem. Nem alszom eleget, éjfélig játszom és 5 órakor is ez az első dolgom hajnalban.
Pedig tudom, hogy rossz. Tapasztalom testileg, lelkileg és mentálisan is a negatív hatásait.

Megelégeltem

Még mindig nem jár át engem az ünnepi légkör. Bosszant.
A családom nálam nagyobb karácsonybuzit (nem a főpolgi) nem ismer kerek e világon.
Narancsillat, forraltbor, hangulatos zene, gyertyafény, süti illat.
Minden megvan.
Valahol elveszett, amit keresek és minél inkább kapaszkodnék, annál inkább eltávolodom.
Már rástresszeltem a várt, de még meg nem érkezett atmoszférára.

Azt hiszem új szabályokat kell lefektetnem magam számára, hogy újra különlegesnek tudjam érezni ezt az időszakot. Tudatosabban kell kezelnem a karácsonyhoz kapcsolódó tipikus dolgokat.

•  égősorok: januárban (de legkésőbb hamvazószerdán) leszedni - - > november utolsó vasárnapjától
• fűszerek, teák, ételek: attól még, hogy egész évben kaphatók, nem muszáj állandóan fogyasztani is - - > októbertől! 
• zenék filmek: év közben csakis a legdurvább homesick esetén 
• ruhák, pulcsik, zoknik: folyamatosan hordva elveszítik varázsukat, ezért igenis kell nekik külön tárolódoboz, decemberig nem használni - - > decembertől! 
• ajandékok: egész évben figyelni és jegyzetelni, ki mire vágyna (idén lesz a premier, reméljük beválik) - - > beszerezni bármikor, amikor lehetőség van rá, és eldugni (rejtekhelyet felírva/nem elfelejtve) 

eldőltnek tűnik

Azóta még egyszer sem alakult úgy. Nem fogom görcsösen akarni ráerőszakolni magam. Majd ha a csillagok ismét úgy állnak együtt.
Hiszem, hogy ha úgy kell alakulnia, hogy megosszam, akkor lesz is rá lehetőségem.

ma lenne 57

Hiányzik. Már 17 éve.
40 évesen túl korai volt mennie. De úgy látszik neki ennyi idős korára beteljesült minden az életében, aminek kellett. Elért mindent.
Megtalálták egymásban életük szerelmét. 5 év alatt gyakorlatilag lejátszódótt minden, amire 50< évet szántak. Összeházasodtak, született 3 gyerekük, de a boldogan éltek, míg meg nem haltak része hamar véget ért.
A másik egyedül maradt az apróságokkal. Nehéz volt neki, de azt hiszem a lehető legtöbbet hozta ki a helyzetből.
A kicsikből nagyok lettek, többé kevésbé normálisak, de  semmiképp sem átlagosak.
Égető űr. Nem feltétlenül a konkrét személy hiányzik, hozzá már egyre haloványabb emléktöredékek kötnek, hanem a tudat, hogy félárva vagyok.
Rettegek az esküvőmről álmodozni, mindig zokogásba fullad. Engem nem ő fog az oltárhoz kísérni. Ha fiú lennék, nem lenne annyira feltűnő, de így.
Nem, egyáltalán nem olyan, mint elvált szülők gyerekének lenni.
Ez az ősbizalmatlanság, az állandó készenlétben levés és gyanakvás, ami normál esetben nem a gyerek dolga, fárasztó. Kimerültem.
Ki vigyáz rám? Ki véd meg? Miért kell így élnem? Miért kell ezt a terhet cipelnem?

Szeretlek, szeretem azt az ideált ami bennem megmaradt. Remélem ott fent jó nagy partit csaptok a szülinapodon.
Isten éltessen örökké!

Azt hiszem valahol meg van kazettán, ahogy ezt muzsikálod, gyönyörű, könnyfakasztó.

P.S. Rettenetesen nehéz volt nélküled felnőni. Na megyek bőgni, siratom magam, a nem létező gyerekkoromat.

the world forgot

Minden amit most érzek:

Simple Plan - Astronaut

Can anybody hear me? Or am I talking to myself? My mind is running empty In this search for someone else Who doesn't look right through me It's all just static in my head Can anybody tell me why? I'm lonely like a satellite Cause tonight I'm feelin' like an astronaut Sending SOS from this tiny box And I lost all signal when I lifted off Now I'm stuck out here and the world forgot Can I please come down? Cause I'm tired of drifting round and round Can I please come down? I'm deafened by the silence Is it something that I've done? I know that there are millions I can't be the only one Who's so disconnected It's so different in my head Can anybody tell me why? I'm lonely like a satellite Now I lie awake and scream In the zero gravity And it's starting to weigh down on me Let's abort this mission now Can I please come down? So tonight I'm calling all astronauts All the lonely people that the world forgot If you hear my voice, come pick me up Are you out there? Cause you're all I've got

420

Terjesztem az igét, én is úgy hallottam Szelestől: a trend it up ultra matte ajakrúzsból a 420-as árnyalat zseniális.
Nem vagyok egy nagy rúzsos (asszem talán van valahol elfekvőben egy, amit kétszer ha használtam), de ezt nekem is muszáj volt kipróbálni, javaslom nektek is.
Hétköznapi, nem túl hivalkodó, de azért mégis valami, szerintem egy szolidabb vagy szemhangsúlyos esti sminkhez is kiváló.
Sajnos képet nem tudok beszúrni róla ide (magamról érthető okokból nem szeretnék és az nagy internet barátunk nem szolgált jogilag használhatóval).

Karácsonyi hangulat

Egyáltalán nem érzem az ünnep közeledtét.
Csak nem múlik ez rossz érzés, a gombóc a torkomban már egy hete konstans jelen van.
Kedvem sincs semmihez.

Külső körülmények mindezt nem indokolják, nincs extrémebb dolog, mint máskor.

Enni sincs kedvem.

Ezek vannak: egy anyagias poszt

Pénteken voltunk az SCS-ben, ahol kiárusítják a van graaf-ot (teljesen megszűnik) és szinte ingyen vágtak a fejünkhöz mindent. Így kaptam életem első hugo főnök ruháját harmadáron. (az eredeti ár szerintem 2 évi ruházkodásomat fedezi, annyit egy ruháért soha nem adnék, jelen helyzetemben teljesen elképzelhetetlen)

Tegnap pöstön az istvánffiban burgereztem. Még a nagyon hardcore húsevőknek is ajánlani tudom, a gombás és a búzás pogácsával is teljesen meki fíling (a zabpelyhes az állaga miatt kicsit más, de egyébként az is nagyon finom). De árban sem olyan vészes, egyszer - egyszer belefér, főleg hogy ezután nem voltam halálosan rosszul (ellentétben a mekivel és társaival) és a sima "Hamburger" nevű szendviccsel menüben vacsiig jól voltam.

Az elmúlt két nap sajtfondüs tapasztalatai alapján a president fondue bár kétszer annyiba kerül, sokkal finomabb mint az aldis. Időnként rá lehet szánni a pénzt.

Most így pár év után érzékelem már, hogy van amiből jobban megéri a márkás. Csomó olyan termék van, amiből kiszámolva többe kerül az olcsóbb sajátmárkásat használni (pl tisztítószerek), mintha megvenném a márkásat. Hamarabb elromlik, elfogy, bátrabban öntögetem a filléres dolgokat, hiszen szinte ingyen van és igenis következményei vannak, tönkre megy a nem eléggé vagy rosszul tisztított tárgy, egészségügyi vagy esztétikai vonzata is lehet.

Nagymamám mesélte, hogy amikor kislánykorában sok, ámde gyér minőségű cipőkre vágyott, az édesanyja mindig mondta neki: "kislányom, nincs nekünk annyi pénzünk, hogy olcsó cipőt vegyünk". Kezdem érteni a mottót. Miért adjunk ki olyanra pénzt amiben nagy kompromisszumokat kell kötni saját részünkről. Ára van sokszor a pénztárcakímélő(bb) dolgoknak. 

Ismerős Arcok

Szerencsére a szeretteim, barátaim nem olvasnak blogokat. A létezésükről talán tudnak, de a folyamatos követést még nem mondta senki, kivéve az instát. Ott ilyen formátumban viszont nem vagyok jelen.
Jó ez így, remélem marad is.
Nekem annyira furcsa, ha valaki reklámozza az ilyen jellegű blogját az ismerőseinek IRL.
Jelenleg számomra az is elképzelhetetlen, hogy találkozzak veletek, akik olvastok, akiket olvasok, de simán lehet, hogy évek múlva lesz igényem rá,
Természetesen ez is teljesen én vagyok, mégis túl szemérmes vagyok a gondolataimmal kapcsolatban. Jobb, ha megmarad a virtuális világnak.
A naplómat is csak és kizárólag Gy. nézheti meg, akkor amikor a kezébe nyomom, hogy tessék, nem bírom mégegyszer elmondani/leírni.
Hogy különbözhetek ennyire a környezetemtől? Nem mintha zavarna, egyáltalán nem probléma ez, csak időnként elmerengek.

döntéshelyzet

Egy szakemberrel szeptember óta dolgozván, heti 2 foglalkozással most jutottam el odáig, hogy kezd a bizalmamba férkőzni. Az agyam vészjeleket küld, vigyázz. Érzem, hogy áttörte a védelmi falamat. Ösztönösen menekülni akarok. Rettegek, hogy újabb embert veszítek el, olyat akit megszerettem és közel engedtem magamhoz. Félek, mégis most vigyáznom kell, nehogy megérezve ezt a rés okozta szabadságot all in-t mondjak és mindent vagy semmit alapon teljesen kitárulkozzak.
Legutóbb Gy. - nél volt tudatos döntés a megnyílásom. De ez most más, nem pasiügy, nem egy kapcsolat lehetősége, nem egyenrangú felek vagyunk. Van bennem egy gát, de most igen vékony a jég. Választanom kell, én nem az a típus vagyok, aki képes örökké a határon táncolni, ennél nagyobb amplitúdójú vagyok.
Annyiszor megbántam már amikor esélyt adtam. Tanácstalan vagyok. Újabb sérülésre nincs szükségem. Valahogy mégsem tudom tartani a távolságot. Hívogató, csalogató a teljes őszinteség, a fedetlen valóságom vállalása.
A tűzzel játszom, az életem múlik rajta, kockázatos... Hazárd játékot űzök, tartok tőle, hogy megégetem magam.
CSAPDA! Vörösen villog ez a felirat lelki szemeim előtt.
Túl paranoiás lennék? Van rá kellő okom. Mégis úgy érzem nem alaptalanul és van rá kellő okom.

hát ma sem sütött ki a nap nálam

olyan elesettnek érzem magam. ma is csak bénáztam, bármibe kezdtem, rosszul sikerült vagy egyáltalán sehogy.

ráadásul melegfront, fejfájás és telihold is van.
nyűgös vagyok. hiányzik Gy.
elfáradtam. betelt a memóriakártyám. túltelítődtem. rebootolni kell.

utálom az embereket

nincs bennem semmi szeretet, amiből adni tudnék.
sütni sincs kedvem, a jól sikerült sütikbe a lelkem egy darabkája is belekerül. úgy érzem kifogytak a raktáraim.
besokalltam

Végeláthatatlan

Elhatároztam, hogy a tegnapi kakakupac napomat nem folytatom, ma teszek ellene. Úgy ébredtem, hogy tettrekész voltam arra, hogy igenis felülkerekedek magamon és a negatív dolgokon, a rossz hangulaton, a hormonjaim okozta kavarodáson.
Ehhez képest az össszeszedem napommal kapcsolatban szabotázst vélelmezek. Feladtam az első akadálynál és visszamásztam az ágyba.
Valami kezd derengeni, ha egész nap punnyadok és magamat sajnálom, a ma este is kudarcélménnyel vár és csalódni fogok magamban.

• Kudarckerülés: Meg sem próbálok urrá lenni a káoszon, annyira rettegek a projekt sikertelenségétől.
• Rugalmatlanság: Az első esemény, ami nem úgy alakult, ahogy gondoltam és elterveztem a fejemben, visszavonulót fújatott.

bezárom a boltot

mára.
elég volt ebből a fostenger okádék napból.

Milyen csonka ma a Hold,

Az éj milyen sivatag, néma,

Milyen szomoru vagyok én ma,

Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,

Minden láng csak részekben lobban,

Minden szerelem darabokban,

Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,

Utána mintha jajszó szállna,

Félig mély csönd és félig lárma,

Fut velem egy rossz szekér.

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Reménytelen

Sosem fogok lefogyni. Örökre kövér maradok. Ha tűpontosan tartom az IR diétát, nincs változás. Mozgok sokat, jóval többet mint amennyit magamtól mennék, ha nem lennék így.

Amiről tényleg a saját lelki egészségem miatt próbálok leszokni az a hasonlítgatás. Emiatt jelentkeztem ki a fb-ról instáról és már egy hete feléjük sem néztem. Erre ma valaki elkezdte nekem mondani, hogy egy rokonom mennyit fogyott, milyen ügyes és milyen csini lett.

Én már soha többé nem ehetem azt, mint az átlagember? Nem ehetek már finomakat. Életem végéig sanyargathatom magam. Úgysem lesz változás. Minden szenvedés hiábavaló.

Mantra

||: nem hányok, nem hányok :||

teljes figyelmemet arra összpontosítom, miközben épp elvérzek, hogy ne hányjam ki a nospa fortét és az algopyrynt

Egy szar nap, de mégsem annyira...

Borzalmas érzésekkel telve ébredtem. Meg voltam róla győződve, hogy a mai nap aztán jó biztosan nem lesz....

De.
Kaptam 2 új nadrágot, amik 38-asok. El sem hiszem. Lógnak rajtam a 42-es és 40-es gatyáim is. Hihetetlen, hogy július óta itt tartok. Mondjuk a kerek 160 centimhez még így is túl kerek nőiesen gömbölyded vagyok.
Ebédre ügyesen teljeskiőrlésű tésztából ettem a túrós csúszát.
Jól sikerült a sajtos, amit holnapra sütöttem.
Elviekben a csokikrémes kosárka is jó lesz.
Ki is mostam az új ruháimat (merthogy sikerült ám új melltartót és trikót is vennem)
Ügyesen vacsiztam, legalább a nap nagyobb részében ment a diéta tartása.
Tesóimmal is ma elvoltunk.

Gyakorlatilag teljesen ellentétes hangulatban alszom el, mint ahogy keltem. Elégedett vagyok.

zokni

ha egész évben karácsonyi mintájút hordasz, elveszik a varázsa (tapasztalat)

Kór

Sokat nem romlott az állapotom, de nem is javult. Talán a közérzetem már javul kicsit, de testileg ugyanolyan nyavalyás vagyok.
Hányingerem van már a méztől és a szopogató cukorkáktól; a narancstól meg ég a gyomrom.
Inhalálni nem bírok többet.
Szerintem az orrom lassan kilyukad a sok orrspraytől...

Most jó

Elmondhatatlanul hálás vagyok, mert Gy. - vel olyan jól megvagyunk. Szerintem sokkal jobban bírjuk a távkapcsit, mint hittük. Féltünk mindketten, mi lesz ebből, de részemről ezen a téren nem a megvagyok kategória, kiegyensúlyozottnak érzem magam.
Szükségem volt a fizikai távollétre ahhoz, hogy a helyére kerüljön bennem a dolog és legyen önálló életem, ne akaszkodjak rá. Szerintem Gy. - nek is sokat változott a hozzáállása, sokkal figyelmesebb, tudatosabb lett velünk / velem. Pont az változott, ami miatt az előző félévben bizonytalannak éreztem magunkat. Én neki túl sok voltam, ő nekem túl kevés és egyre inkább elüldöztem magamtól, menekült.
Nem mondom, hogy könnyű volt. Azt hiszem, mindketten mérhetetlen kemény küzdelmet vívtunk önmagunkkal egymásért, hatalmas önmunkán mentünk keresztül.
Úgy érzem, egy irányba halad az életünk, van közös jövőképünk és beszélünk is róla. Fontos, hogy ennyi idős létére (egyidősek vagyunk), ő kezdte el hamarabb szóba hozni. Tudjuk merre tartunk: diploma után esküvő, gyerekek.
Hihetetlenül szerencsésnek érzem a helyzetet, hogy egymás szüleit viszonozva tiszteljük és szeretjük. Jól érezzük magunkat a másik családjával és mindemellett van igényünk a jelentős családi eseményekből nem kimaradni. Ha hosszú ideig nem találkozunk, hiányzik a másik családja, és ez az érzés kölcsönös.

Persze, ez most éppen hullámhegy, voltunk nagyon mélyen is. Az ilyen időszakoknak örülünk, erőt adnak. Eléggé bejövős.

Szeretem.

hajbaj

Kb 1 hónapja bekattant már megint, hogy mégsem tetszik az eredeti hajszínem. Most, hogy már épp lenőtt a fülemig a vörös maradványa. Érlelgetem magamban a gondolatot. Szerettem vörös lenni, de a lenövés az őrületbe kergetett. Festés után kb 1,5 héttel már látszott a hajtövem. Tekintve, hogy a fodrászom vidéken, én viszont az év nagy részében a fővárosban tengetem az életem, macerás.
Hiányzik, szükségem lenne, valami kompromisszumos megoldásra, magaménak érzem a rezes vöröset, mint Anne Shirley-nek.

Azon kaptam magam,

hogy nagyon gyakran ábrándozom arról, amim nincs. Szabadidőről tanulás közben (látván, ha pl lakótársam sütit süt, abalakotpucol, sportol), tanulásról és tevékeny időtöltésről, ha pihennem kéne, napsütésről, mikor havazik és fordítva.

Mindenesetre mindig más kellene nekem, mint ami éppen van, leggyakrabban pont az ellenkezője. Állandóan elégedetlen vagyok az aktuális történéssel.

az idő múlása

Bepánikoltam. Rengeteg idő eltelt, úgy érzem elfecséreltem. Nem csinálok semmi értelmeset. Még mindig nem értem a szeptember végén elkezdett könyveim végére. Pedig jó könyvek.
Nem köt le. Képtelen vagyok egy dologra koncentrálni és fókuszálni.
Ellenben sokat sorozatoztam és sütöttem, családoztam.
Időelcseszésnek érzem, hogy tartalmatlan dolgokkal töltöttem az időm legnagyobb részét. A vlogok és sorozatok nem szolgáltak épülésemre.

Az egyik fő problémám a tanulásnál is ez volt. Elterelődik a figyelmem nagyon könnyen. Nehezen hangolom rá magam. Sokszor nincs annyi idő, hogy lehetőségem legyen a "bemosakodásra". Valahogy meg kell találnom a módját, hogy a rituális hozzákészülési szertartás nélkül viszonylag minimális idő alatt összpontosítani tudjak. A hazaérkezés/ egyéb tevékenység befejezte után max 5-10 perc.

Megfordult a fejemben az is, hogy vissza kell szoktatni magam a bkvzás vagy gyaloglás közbeni zenehallgatásra, talán van ilyen gyaloglás közbeni vezett meditáció is.

szomi

engem senki se szeret

Valahová tartozni

Ki hogy talál új blogokra?
Kire hogy találnak rá az olvasók?

hav

vééégreeeeee! ❄️❄️❄️❄️❄️

lerobbantam

Úgy érzem sosem lábalok ki ebből a megfázásból. Nem annyira megy az ágynyugalom láz nélkül, úgy érzem időpazarlás, nem engedhetem meg magamnak, hogy a seggemet meresszem pihenve gyógyulgassak, mielőtt még betegebb leszek, mert annyira szarul nem vagyok.

lebzsel

Úgy volt, hogy Szeles nem marad itt hétvégére novemberben.
Akkor mégis mi a jó búbánatos élet motiválta arra, hogy az elmúlt két hétvégén nem ment haza?*
Egyre feszültebb vagyok, sosem lehetünk kettesben úgy igazán Gy. - vel.

Túl rendes lakótárs voltam, hogy leléptem azokon a hétvégéken, amikor Szeles exe itt aludt?



*btw ha már itt van, igazán takaríthatna, hamarosan cseppkőbarlangot nyithatunk a zuhanykabin helyén

smartphone

Ugyan mégis mi a toszért kell mindent okostelefonnal dokumentálni?



Olyan eseményekre és helyekre szivárgott be a fotózás, ahova korábban nem vittek fényképezőgépet az emberek...

postpone

Zavarnak a környezetemben élő halogató emberek.

xmas gifts

Az ajándékozás nem az én asztalom, szorongással tölt el a Karácsony közeledte. (+ ezen kívül szülinapok is lesznek itten kéremszépen)
Elkezdem ide gyűjtögetni az ajándékötleteket:

• Lolka és Bolka: Tupperware csavaros tetejű kulacs 0,5 l 
• Szeles: avokádós pulcsi, puhi zokni, avokádó (szülinapra, már a szekrényben); karira: Mel Robins 
• nénikém: Török Sándor Kököjszi és bobojsza új kiadás
• bácsikámék: 2 db cipőkanál, 2 nagy és 1 kicsi kerámia kés 
• Julis: hámlasztó, éjszakai  krém, naptej, tea
• tesókáim: koffeines szérum, éjszakai krém, 24 cm-es mély serpenyő fedővel, ecset
• Gy. : fejhallgató + USB-C jack átalakító, dínós foglalkoztató
• Gy. szülei és tesója: fürdősó, tea
• nagymamám: be kellene próbálni nála a keresztrejtvényt
• anyukám: ez a tea biztosan

Dátha

Van valakinek bevált házi praktikája megfázásra, ami nem hagyma és fokhagyma?

Lk 21,25-28

"25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. 
26Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 
27Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 
28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Undorító

Egy arrogáns, ítélkező, mások felett pálcát törő ember vagyok.
Könnyű itt életigazságokat osztani, de mennyire álszent dolog, hogy sokszor ezeket én sem tartom be.
Mégis kinek képzelem magam?

hilfe

Próbálom tudatosan elkerülni a szorongást okozó helyzeteket.

Nem nézek ijesztő filmeket, nem olvasok ijesztő könyveket, többnyire sikerül nem stresszelni magam. 

Mi a baj velem?

Most elvileg teljesen nyugalmi állapot van az életemben. Az egyetemen passzív féléven vagyok. Itthon lakom, nyugis kisváros, család. Sportolok. Alhatok eleget, mindenre van időm.

Mi okozza bennem ezt a feszültséget? Perpill olyan izgalmi állapotban vagyok, mint vizsga előtt. 

Ezek után elgondolkoztam, hogy nem csoda, hogy nem sikerült az előző vizsgaidőszakom. Nem tudok lenyugodni. Hányingerem van, testi tünetei vannak a bennem fokozódó nyomásnak.

Lelkileg rendben vagyok, mostanában elégedett vagyok a lelki életemmel. Jó könyveket olvasom.

Ugyanúgy fel van fordulva a gyomrom, mint a bő olajban sült ételektől (és az olajszagtól).

Ezek szerint nem kizárólag az egyetem és a vizsgák okozta stressz volt az előző félév okozója. 

szorongás

Már megint valami nyomaszt, nem tudom mitől, de a pocim nincs jól.
Úgy érzem lelkileg most okés vagyok, de valami lehet mélyen, ami ezt okozza.
Görcsösen próbálom elengedni a görcsösséget.
Hogyan lehetek felszabadult?

Világosság

Kol 1,12-20

• örömmel adjatok hálát az Atyának
• kiragadott minket a sötétség hatalmából
• helyet adott szeretett Fia országában 
• békességet szerzett mindenkinek

Lélegezz szabadon

Írok, mert írhatnékom van. Megint mások életére irigykedem instán. Szétfeszít.
Ki vagyok én?
Miért vagyok már megint még mindig elégedetlen?
Mindenem megvan: szerető családom, barátom, aki 3 éve minden ellenére szeret, cuki unokatesóim,
Mégis újra és újra elkap az "engem senki sem szeret és rám senki sem kiváncsi" érzés.

Félszáz

Az előző volt az 50. bejegyzésem. Durva 😮

Addicted to you

Ráfüggtem az énblogok teljes végigolvasgatására. Általában úgy találok új bloggert, hogy egy már általam követett embernél kommentel és szimpatikus adott témában a világlátása vagy akár az írási stílusa. Időnként megnézem az oldalsó sávban az általuk olvasott embereket, ilyenkor beleolvasok az első oldalon megjelenő bejegyzésekbe és ha tetszik, az archívumban elkezdem a legelejéről olvasni.


De hogy honnan is kezdődött ez az egész?
Jópár éve, kb 15-16 éves lehettem, amikor valami receptet kerestem talán, vagy az nlc.hu-n pörgettem, már nem emlékszem pontosan, de rátaláltam a maimonira (aki azóta saját cukrászdát üzemeltet, de ekkor még csak a grafomán újságíró (és még számtalan végzettségű, de ezt itt most hadd ne soroljam fel) anyuka jegyezte le az utókor és a felnövő gyerekei számára a recepteket, a többi anyukának pedig a saját bevált praktikáit mind gyereknevelés, mind a konyha területén). Tőle keveredtem többek között Anikóhoz, Verdéhez, Milonkához. Őket olvasom legrégebb óta, a fő csomópontok tőlük indultak ki, innen találtam/találok új emberekre.

Sajnos függővé váltam. Reggel ahogy kinyílik a szemem, az első dolgom a blogok pörgetése, óránként frissítgetek, elalvás előtt az utolsó tevékenységem is ez.
Szeretlek titeket olvasni, de egyszerűen meggátol a folyamatos blogkövetés a saját életem élésében.
Ez is ugyanolyan menkülés önmagam elől, mint amit korábban is írtam. Sajni, ezt is teljes erőbedobással cselekszem.
Segítség, függő vagyok!

Akkor  miért nem jön azonnal a kaller a vonaton, amikor egy csövi bliccel 1.osztályon?

Komolyan, máskor még a kabátomat sem tudom levenni, de már Kelenföldről elindulva azonnal követeli a jegyemet.... 

Jóbarátok

Csalódás ért. Komolyan ez a sorozat tartott lázban minket gimiben?
Annyira nem az én értékrendemet képviseli.
Néztük, mert mindenki nézi, mert erről szóltak a szünetben a beszélgetések, mert ez a menő. De egyszer sem jutott eszembe végiggondolni, hogy milyen értékeket közvetít.
Problémáim:

• Nem gondolom, hogy normális a féktelen szexelés mindenkivel, hogy azzal butítja a népet: a tapasztalat és a darabszám egyenesen arányos.
• Nem értek egyet azzal, hogy az egész élet csak a szex körül forog, mindenben szexuális utalást keresnek, találnak.
• Helytelenítem, hogy a nagy átlagnak azt állítja be, hogy 30 évesen alkalmi munkákból élnek és cikizik Ross-t és Chandler-t, mert ők nem ezt teszik.
• Véleményem szerint Phoebe és Chandler remekül sakkban tartja a népet a gyerekkori traumáikra való hivatkozással, akár a felelősségvállalás megúszása céljából, akár azért, hogy az ő akaratuk érvényesüljön és ne egy kompromisszum létrejöttét segíti elő a történet.
• a white lie intézményének teljes elfogadása
• Phoebe: ártatlan gyermekiség álcája mögé bújva elnéznek neki mindent, pedig ő a legynagyobb szarkavaró a bandában.
• Chandler: talán ő a legnormálisabb, bár igazán megtanulhatott volna az érzéseiről beszélni 10 évad alatt, a szégyellős kisfiús elhallgatások helyett, komolyan mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre
• Monica: szerencsétlen lány állandóan kompenzálja a gyerekkori duciságát
• Ross: 3 éves gyerek dührohamai vannak
• Rachel: hihetetlen, hogy bár a szülői védőhálóból kilép, de végig ugyanolyan önállótlan
• Joey: miért nem vitték a szálat tovább abba az irányba, amikor azt hitte szerelmes Rachelbe?

Mégis nézem. Függőséget okozott. Nem lehetek ennyire magányos, hogy erre rászoruljak. 

humortalan

túl karótnyelt és korlátolt vagyok

Összeköltözés?

Lassan 3 éve vagyunk együtt. Sokan nem értik, miért nem élünk együtt. De könyörgöm, miből éljünk? Hogy néz az ki, hogy mindkét oldalról a szülők finanszírozzák ezt?
Szerintem az lenne a lényeg, hogy ha már közös háztartás, akkor nyilván magunkat tartjuk el. Alapvetően a 0-hoz konvergáló ösztöndíjból még egyhavi étkezés sem jön ki 1 ember számára...
Hozzátenném, ez nem olyan egyetem, ami mellett dolgozni lehet. Munka nélkül is egy hajszálon függ a bennmaradásom, de halkan jegyzem meg, nagyjából mindenkinek kudarcba fulladt, aki megpróbálta magát fenntartani.
Szoctámot meg nem kapunk. Nem vagyunk abban a "szerencsétlen" helyzetben, hogy szüleink saját vállalkozással minimálbéresek (ejj-ejj, túl becsületesek vagyunk, hát már ez is baj a mai világban?).... Hiába vagyok félárva, elvált szülők gyerekének lenni szociálisan jobban "megéri". Értelmiségi szülők hátrányos helyzetű leszármazottai. Na de nem erről az igazságtalanságról szeretnék itt nyígni.

Nekünk így jó, majd ha komolyabbra fordulnak a dolgok és összeházasodunk, akkor természetesen összebútorozunk. Addig viszont várunk. Nem külső nyomásra kell ezt a szintet meglépni egy kapcsolatban.
Szeretem, magamhoz képest a legteljesebb nyugalomra biztosra mondom, hogy így lesz. De a karácsony varázsát tönkre teszi, ha már augusztus végén (ne adj Isten egész évben) az ünnephez kapcsolódó ételeket, dekorációkat árulják. Mindennek megvan a maga ideje.

drogéria

Amióta az eszemet tudom anyával mindig csak a d-betűsben  vásároltunk. Valószínűleg ez köszönhető annak, hogy kis városunkban az a 3 r-betűs mindig kupis, rendezetlen volt, dobozok mindenhol és az eladók bunkók voltak.
Aztán amióta a fővárosban vagyok egyetemista, elkezdtem felfedezni az r-betűst. Az általam használt termékek olcsóbbak, mostanra már sokkal értelmesebb a pontrendszere és ami különösen tetszik, hogy a sajátmárkás termékek a d-betűs konkurenciával szemben nem szárítanak, a bőröm jobban bírja.
Mostani kedvenceim a sensitive és a kamillás sampon és a sima tisztaságillatú száraz bőrre való tusfürdő.

Calm down bitch!

Nehezemre esik egyszerre csak egy dologgal foglalkozni. Megülni a fenekemen és mást nem csinálni a kitűzött tevékenységen kívül. A jelenben jelenlenni. Ez kell nekem. Leegyszerűsíteni a vágyaimat. Elengedni azt a beképzelt tévhitemet, hogy a multitasking hatékony és én minden esetben nemcsak képes vagyok rá de szükséges is. Nem, nem, nem és nem. A párhuzamosan véghezvinni kívánt tennivalók eredménye a két szék közötti pad alá esés vagy hogy is mondják ezt.
Attól még, hogy valami/valaki nem a legbonyolultabb tett/ személyiség/ létező stb, nem kell ualmas legyen. Érdekes lehet a maga letisztultságában.

Igenis urrá kell lennem a mindennapi lustaságomon és az unalmasnak hitt dolgokat megcsinálni. Sokszor élvezem menet közben, de elkezdeni.... Honnan merítsek ehhez erőt?

Szófosás. Ömlik belőlem a szó, de görcsösen próbálok választékos és értelmes mondatokat, helyes központozással.

Elkeserítő, amikor valaki konfliktus miatt nem áll szóba a szüleivel. De különösen érzékenyen érint amikor az apukájával teszi ezt, rosszabb esetben még nekem szidja. Emberek szeressétek a szüleiteket, beszéljetek velük addig, amíg élnek.

nyeh

Nem bírok elmászni a boltba reggeliért. Hideg van, éhes vagyok, anyaaaa.

Nem kell mindent teljes erőbedobással végezni. Nem lehet minden dallamot teljes testemmel énekelni. Akkor is kiszínezhetem a habit trackerben a tevékenységet, ha nem egésznap csak azzal az adott dologgal foglalkoztam.
Töltsön  el elégedettséggel az a tudat is, ha nem teljesítem a saját mércém szerinti 150%-ot, mert ez bőven az átlag felett van mindenből és ezt nem nagyképűségből mondom.
A vágy, hogy indenből a legjobb legyek, azt eredményezi, hogy semmiből sem leszek az, gyakorlatilag középszerű, éppen elégséges eredményt hoz magával következményként.

Életmód

Azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban betartom az IR-diétát és sportolást, ha mindig írom a dolgokat. Jegyzőkönyvezve az életemet  (komolyan, úgy kell felfogom csak, mint egy labgyak), szembesülök azzal, amit megettem, leírva papíron sokkal valósabbnak látszik, tartok saját magamtól, szigorúbb tudok lenni és így nincs kilengés.
Nehéz dolog inzulinrezisztensnek lenni. Amikor mellettem eszik unokatesóim/nagyim az édességet, kakaóscsigát, nutelláskenyeret, péksütiket minden nap és én tudom, hogy szerdán és vasárnap lehet egy kicsit lazítani, de egyébként szigorú diéta van... Fárasztó magyarázkodni állandóan az étkezések időpontjával, mennyiségekkel és a miért csak annyit veszel? típusú kérdésekkel kapcsolatban. Tudom, nem kellene rosszul éreznem magam, de igenis szabad nehéznek éreznem.

Mostantól jó lenne nem csak akkor étkezési naplót vezetni, amikor tudom, menni fogok kontrollra. Hiába mutatja azt az összes eddigi tapasztalatom, hogy a rendszeres naplózásra való alkalmasság génje hiányzik belőlem. Mégis úgy érzem segítene.
Tudom mi lenne a helyes cselekedet, mégsem teszem.
Találok valami módot ennek megoldására. Próbáltam alkalmazásba jegyzetelni, de épp leszokóban vagyok az állandó mobilkézbentartásról.
Füzet? Sosem tudtam rendesen füzetet vezetni.
Táblázat előre? Nem praktikus nagy papíron.
BuJo-ban vezetni sem sikerült.


Szeretem magam, ezért megbocsátok magamnak is. Megengedő és irgalmas vagyok magamhoz.

Egyes szám ( kizárolag első személy!)

Talán nem a legbölcsebb megküzdési stratégia, ha egyszerre szeretnék minden problémámon túllendülni és megoldást találni.
Egyszerre egyet.
Nem ide-oda kapkodni a fejem, kiválasztani, és addig nyúzni, amíg nem érek el változást, csakis ezután továbblépni a következőre.
Lépésenként kell haladni, nem baromi hosszú to do listeket (továbbiakban csak tudós lista) gyártani megfoghatatlan listaelemekkel. A lehető legkonkrétabb dolgoknak kell felkerülnie. Értem ezalatt azt, hogy a "rendrakás a szobámban" helyett a "megszáradt ruhák behajtogatása a szekrénybe" kicsit hoszabb kifejezés, ámde pontosabb is, ezáltal meghatározott időtartamot is kijelöl, nem egy végtelen, bármeddig terjedő tett.

piciny csodák #8

az éppen terjengő fahéjas sült alma illata

Charge

Ha nincs is kedvem hozzá, bizony rá kell kényszerítenem magam dolgokra és kigyomlálnom a lehúzó tevékenységeket.

Mitől érzem jobban magam? Sütés, színezés, Bullet Journal elkészítése és így az életem tudatosabbá tétele, olvasni jó könyvet (pl.: Lisieux-i Kis Szent Teréz Önéletrajza), hálanapló vezetése, diéta betartása, sportolás, zenehallgatás, Isten-kapcsolat.


Amikről szokjak le, mert rejtett veszélyfaktorok és ártanak nekem: sorozatok, instagram, yt vidik, vagyis minden, amivel el tudok menekülni saját magam elől.
(!!!!!az is számít, ha bevállalok másoknak segítést, csak azért, hogy a saját életemmel ne kelljen foglalkozni!!!!!!!)

Mélypont

Annyira sötét jelenleg a jövőképem és a jelenképem is, hogy leírni sem merem.
Látom, mindenki boldog körülöttem, én is erre vágyom.
Így viszont nem emberhez méltó élet ez.
Most fejeztem be Jókai a Mire megvénülünk c. regényét, nem szeretnék Loránd lenni és egy elveszett, boldogtalan létben megöregedni, állandó halálvággyal a szívében és az idővel való küzdelemben és vereségben.

nem is olyan egyszerű a tökéletesség igényét elengedni

Eddigi legjobb Teljeskiőrlésű kenyem

Limara jól bevált fehérkenyere  IR-baráttá konvertálva


Hozzávalók (kb 0,5 kg-os kenyérhez)

• 1,5 dl víz
• 1 tk só (7g)
• 1 ek olaj (20g)
• 1 ek krumplipüré por (5g)
• 12,5 dkg teljeskiőrlésű öregtészta
• 5 dkg búzasikér (ettől fog szépen megemelkedni és nem lesz olyan tömör, mint az átlag tk házi kenyerek)
• 20 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
• 1-2 g porélesztő

Elkészítés : a linkre kattintva látható 

Tipp: ugyanebből a tésztából focaccia is készíthető 

fűszervajas paradicsomos fetás

Egyszerű nagyoncsokis csodasüti

A tészta hozzávalói:

• 1 tojás
• 1/2 cup tejföl
• 1/2 cup olvasztott vaj (vagy olaj) 125g vajat v. margarint olvasszunk meg
• csipet só
• 1/3 cup cukor
• pár csepp vaníliaaroma 
• 1 tk 10%-os ecet
• 1/3 cup cukrozatlan fekete kakaópor
• 1 cup liszt
• 1 tk szódabikarbóna v. sütőpor
• 1/2 cup víz vagy tej

A máz hozzávalói:  4 ek cukor, 4 ek cukrozatlan fekete kakaópor, 8 dkg margarin (a vaj összekapja nagyon!), 4 ek víz/tej (elhagyható)

Elkészítés:

1. a folyékony hozzávalókat összekeverjük egy tálban
2. lassan hozzáadagoljuk a szárazanyagokat
3. hozzákeverjük a tejet
4. alacsony hőmérsékleten 160 °C - 180 °C-ra előmelegített sütőben 20x30 cm-es tepsiben 40-60 percig sütjük (tűpróba)
5. a máz hozzávalóit alacsony lángon összeolvasztjuk (akkor jó, ha már nem szemcsés a cukor)
6. a kihűlt tésztát megkenjük a mázzal és 1 órára hűtőbe tesszük (nem fog megszilárdulni, könnyen szelhető, puha krémes, de nem ragadós lesz)

rájöttem, hogy jobb is, ha nincs olvasottságom, így legalább tuti nem találnak meg az ismerőseim

Kifakadás

Szeretnék szorgalmasabbá válni, mégis akire leginkább felnézek (Édesanya), sokszor képtelen erőt venni magán és a lustaságán.

Ez még a kisebbik probléma. A nagyobb bajom az, hogy lenézi, megveti és alacsonyabb rangúnak tekinti a szorgos, kötelező feladatait időben elvégző embereket. Milyen unalmas élet ez már.  Mennyivel magasztosabb, amiket ő szeret: klasszikus zene, festés, rajzolgatás. Holott ő sem állandóan ezt csinálja. Sokszor csak mereszti a seggét (ez hol intellektuális cselekvés???).

Azon túl, hogy csöppet sem bántja a lelkiismeretét ez a dologtalanság, még büszke is rá. Persze nem azt reklámozza, hogy kedvhiány miatt berohasztja a mosógépbe a ruhákat (Úgy nőttem fel, hogy miután lejárt a mosás, általában csak 1-2 nap múlva teregetett ki. Nyilván büdik lettek a ruháink, pedig jól szituált, értelmiségi családból jövünk.)

Személyiség tesztet kitöltve eredményként nálam kijött, hogy inkább elméleti, mint tevékeny típus vagyok. Majdnem 100%, hogy nagy szerepet játszott a másodszori csúszásban az egyetemen (keresztfélév nincs, baromi drága, számomra csillagászati magaslatokban lévő tandíj, szóval maradt a második passzív).

Ismét rá kellett jönnöm, hogy a szerinte egyhangú szürke hétköznapokra nekem szükségem van. Kell nekem ez az "ingerszegény" monotonitás, szeretem ezt az életet. Engem ez tölt el elégedettséggel: 

erőt venni magamon, és később a munka utáni jóleső fáradtsággal ülni és így pihenni.

Megkérdőjelezés nélkül menni kell előre, csinálni, nálam azt hiszem ez a teljes boldogság kulcsa.

piciny csodák #7

egy jól sikerült sütemény utáni hálásan csillogó szemek

piciny csodák #6

fizetés közben a kisboltban az összes apróm kiborul a földre és elgurul és egyedül egy apró kedves teremtés, egy kb 2-3 éves kislány, kezd el segíteni nekem
(tippem sincs honnan jött neki, az anyukája csak belerúgott, úgyhogy vagy 275 Ft ott is maradt mert nem tudtam összeszedni)
(a pénztáros csak forgatta a szemét, miért nem megyek már arrébb, nem elég h így is olyan bénanak éreztem magam, úgy álltam ott mint, akit leforráztak)

piciny csodák #5

tegnap annyira édes volt az a picilány a villamoson, ahogy a járda és a villamos széle közti 15 cm-t átugrotta, mintha egy nagy szakadék lenne

mennyire normális az, hogy úgy érzem sokszor a társas kapcsolatok fenntartása (pl spontán létrejött beszélgetés) hátráltat engem az életben?

piciny csodák #4

az öcsém felnéz rám ❤️

hahó! van ott valaki?

leginkább magam miatt írok, de azért mozgatja a fantáziámat, hogy így kikiabálva a nagyvilágba, olvas-e engem valaki

Mit tegyek, hogy ne érezzem teljesen haszontalannak magam?

piciny csodák #3

boldognak lenni abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagyok

piciny csodák #2

a mai napra több is jutott

1. a bácsi, akiről azt hittem a boltban hogy sürgetni fog, türelmesen megvárta, míg bepakolom a táskába a cuccokat, majd megintcsak ezzel meglepve engem az általam már összegyűjtött kosarakat mind kirakta a helyére "másnak is biztos kelleni fog" címszóval
2. sikeres ablakpucolás végre a szobámban 
3. LEVES. katalán csirkeleves: pikáns mégis krémes a tejszíntől, a megszokott magyaros ízvilág egzotikussá téve sáfránnyal
4. ajándék túrórudi
5. beszélgetések

Elhatározás

Szeretnék olyan ember lenni, akivel azért töltenek szívesen időt mások, mert a vidámságom ragadós, pozitív a kisugárzásom.

A döntés meghozatala talán túl könnyű is volt, de valójában mi kell ehhez?

Mára már megtanultam felismerni azokat a viselkedésformákat, amik engem lehúznak, embereket, akik lerántanak a mélybe a negatív megnyilvánulásaikkal.
Mégsem a farizeusi imát szeretném követni, hogy azért adjak hálát, nem vagyok olyan, mint a többi bűnös.


Feladatok:

• minden napban megtalálni az apró örömöket
• hálát adni és tudatosítani, hogy ahol és amikor épp vagyok, nem véletlenül vagyok 
• a sorosomat én alakítom, vállaljam a felelősséget a megtett és elhalogatott dolgokért is, utóbbiért ne ostorozzam magam
• legyek megbocsátó magammal szemben

piciny csodák #1

Ma végre megtaláltam a korábban elveszettnek hitt, szőrén-szálán eltűnt esernyőmet.  yeeey

Mióta egyetemre járok és másik városban élek, azóta az otthoni szobámból az általam gondosan őrzött használati tárgyak folyamatosan átdiffundálnak a lakás egyéb pontjaira. Értitek, amire vigyáztam évekig, azt széthordják, mert nekem van. Szeretem a családom, de ez baromi dühítő. Nekik is ugyanannyi energia lenne, minden használat után a saját dolgaikat a helyükre tenni és máris kéznél lenne, amikor szükség van rá.


note to myself: a szobámban van, a régi helyén

Van ami nem változik.
Ez pedig a zene hatása.
Mondják persze sokan, hogy ez genetika.

"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." 

/Kodály Zoltán/ 

https://www.youtube.com/watch?v=cudGzFqi-ac

Megindító csellómuzsika. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy mit érzek, milyen érzések kerítenek hatalmukba. Mintha szerelmes lennék.
Úgy érzem enyém a világ, miköben egy magábaroskadt, összeomlott ember lennék, aki egyedül mindenre képtelen. Az "engem nem szeret senki" és a "bárcsak én egymagam körülölelhetném a világot" vegyülése, kezelhetetlen  és számomra befogadhatatlan mégis belőlem kirobbanni készülő szeretet.
Kettősség, hogy úgy üres a pohár helye,hogy közben a pohár csordultig van. A szűnni nem akaró kopogtatás az ajtón, holott félpercenként kinézek, ki az.

Hajtűkanyar

Hosszú stresszes időszak után végre képes vagyok összefüggő mondatokban megfogalmazni az érzéseimet. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam a zaklatottság, abban is megnyilvánult, hogy hosszú hónapokig a kézzel írt naplómban is, egy egy dátumhoz csak a lapon össze vissza szavak voltak felírva.

Hálás vagyok, hogy ma sikerült.

Kemény küzdelem, megtalálni és újra felfedezni magamat. 22 múltam, itt az ideje az önostorozást abbahagyni, és elhinni, hogy értékes vagyok.

Cél: bebizonyítani magamnak csodálatosságomat

Take it easy

Azt hiszem anno a tökéletlenségtől való félelmem vezetett a blogolás fellángolást követő abbahagyásához.
Napról napra le kell konmariznom magamban a késztetést a perfekcionizmusra. Nincs rá szükségem, hogy a boldogtalanságba hajszoljam magam a tökéletesség  és egységesség kergetésével.
Ezt a blogot én írom, én ilyen sokszínű vagyok, hol angolul, hol magyarul és bizony esetenként, ha nem jön magától és természetesen, cím nélkül is közzé szeretnék tenni bejegyzéseket.

Ígéret,

amit magamnak teszek: őszinte leszek magammal.

note to myself: Nyugi, nincs "rossz válasz". Normális vagy. Mindenki normális a maga módján. Találd meg az utad, amin nem érzed magad kívülállónak és merj.

Back

Szevasz világ. Szóval, 4 év után újra kedvem lett írni.
Bár gyatra kísérlet volt ez akkor is, nem ígérem, hogy most kitartó tudok lenni. Mégis úgy vagyok vele, hogy próbálkozni lehet.
Terveim szerint a fellendítés része az is, hogy mindenfélét írok, recepteket, lélekdarabkákat, ami eszembe jut.