Ráfüggtem az énblogok teljes végigolvasgatására. Általában úgy találok új bloggert, hogy egy már általam követett embernél kommentel és szimpatikus adott témában a világlátása vagy akár az írási stílusa. Időnként megnézem az oldalsó sávban az általuk olvasott embereket, ilyenkor beleolvasok az első oldalon megjelenő bejegyzésekbe és ha tetszik, az archívumban elkezdem a legelejéről olvasni.
De hogy honnan is kezdődött ez az egész?
Jópár éve, kb 15-16 éves lehettem, amikor valami receptet kerestem talán, vagy az nlc.hu-n pörgettem, már nem emlékszem pontosan, de rátaláltam a maimonira (aki azóta saját cukrászdát üzemeltet, de ekkor még csak a grafomán újságíró (és még számtalan végzettségű, de ezt itt most hadd ne soroljam fel) anyuka jegyezte le az utókor és a felnövő gyerekei számára a recepteket, a többi anyukának pedig a saját bevált praktikáit mind gyereknevelés, mind a konyha területén). Tőle keveredtem többek között Anikóhoz, Verdéhez, Milonkához. Őket olvasom legrégebb óta, a fő csomópontok tőlük indultak ki, innen találtam/találok új emberekre.
Sajnos függővé váltam. Reggel ahogy kinyílik a szemem, az első dolgom a blogok pörgetése, óránként frissítgetek, elalvás előtt az utolsó tevékenységem is ez.
Szeretlek titeket olvasni, de egyszerűen meggátol a folyamatos blogkövetés a saját életem élésében.
Ez is ugyanolyan menkülés önmagam elől, mint amit korábban is írtam. Sajni, ezt is teljes erőbedobással cselekszem.
Segítség, függő vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése