Lassan 3 éve vagyunk együtt. Sokan nem értik, miért nem élünk együtt. De könyörgöm, miből éljünk? Hogy néz az ki, hogy mindkét oldalról a szülők finanszírozzák ezt?
Szerintem az lenne a lényeg, hogy ha már közös háztartás, akkor nyilván magunkat tartjuk el. Alapvetően a 0-hoz konvergáló ösztöndíjból még egyhavi étkezés sem jön ki 1 ember számára...
Hozzátenném, ez nem olyan egyetem, ami mellett dolgozni lehet. Munka nélkül is egy hajszálon függ a bennmaradásom, de halkan jegyzem meg, nagyjából mindenkinek kudarcba fulladt, aki megpróbálta magát fenntartani.
Szoctámot meg nem kapunk. Nem vagyunk abban a "szerencsétlen" helyzetben, hogy szüleink saját vállalkozással minimálbéresek (ejj-ejj, túl becsületesek vagyunk, hát már ez is baj a mai világban?).... Hiába vagyok félárva, elvált szülők gyerekének lenni szociálisan jobban "megéri". Értelmiségi szülők hátrányos helyzetű leszármazottai. Na de nem erről az igazságtalanságról szeretnék itt nyígni.
Nekünk így jó, majd ha komolyabbra fordulnak a dolgok és összeházasodunk, akkor természetesen összebútorozunk. Addig viszont várunk. Nem külső nyomásra kell ezt a szintet meglépni egy kapcsolatban.
Szeretem, magamhoz képest a legteljesebb nyugalomra biztosra mondom, hogy így lesz. De a karácsony varázsát tönkre teszi, ha már augusztus végén (ne adj Isten egész évben) az ünnephez kapcsolódó ételeket, dekorációkat árulják. Mindennek megvan a maga ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése