várom

a vihart

az esőt

a lehűlést

a tomboló hőség enyhülését

a megnyugvást

és 

a lelkemet átölelő békét

ahol most a legszívesebben lennék.
Photo by Filip Zrnzević on Unsplash

fényvédőkről

 Végülis többet is megrendeltem azok közül, amiket ajánlottatok. Kizártam az OSZ fikázásait az ázsiai kozmetikumokkal kapcsolatban, adtam egy esélyt az a'pieu-nek és a Bioré-nak is. Vegyük szépen sorra őket. Mivel bíztam abban, hogy legalább az egyik beválik illetve féltem a korábbi tapasztalatok miatt, hogy kicsapja az arcomat és begyullad az egész fejem.

itt vagyok

 Annyi minden történik, csak úgy repül az idő. Néha eszembe jut, hogy írhatnék, a megvalósításig azonban az elmúlt 2 hétben nem jutottam el. Most is a fő indok az, hogy valami probléma van a meghívómmal Futrinkáné-hoz, viszont nem tudom az email címét így jelezni sem tudom, hogy megkaptam, de valamiért nem működik és nem tudok belépni*.

*nem tudom, hogy ő olvas-e engem, nem tartom valószínűnek, ezért kérlek kedves olvasóm, ha te olvasod őt, kérlek szépen szólj neki

 Ma is nagyon nehezen ébredek, fáradtnak érzem magam. Megoldásként azt találtam ki, hogy elmegyek ma a könyvtárba tanulni, mert bár ott is nagy a kísértés, a lehetőségem nincs meg rá, hogy elaludjak napközben. Már el is felejtettem, miket szoktam magammal vinni a könyvtárazáshoz, olyan régen voltam. Pedig volt időszak, amikor ha nem is mindig a táskámban, de előkészítve volt minden, ami oda kell. Töltő, füles, papírok, egy picire hajtható kendő, kávészállításhoz üveg, olyan kulacs/üveg, ami befér az ottani mosdó csapja alá, nasi és nem jut eszembe, mi kell még.

Ó, bakker elfelejtettem tegnap kiteregetni, talán még nem büdösödött be. Szegény ruháim most nagyon gyűröttek lesznek, de nincs kedvem átöblíteni, hmm nem tudom. Veletek is szokott ilyen lenni, hogy elfelejtitek a mosást? Jaj, annyira nehéz egyben tartani magamat. 

Szeretnék tenni azért, hogy jó érzés legyen hazaérni a lakásba délután. Úgyhogy mivel elfogyott a fél liter vizem, lassan feltápászkodom innen, kiteregetek, a tiszta ruhákat helyükre rakom és minden mást is, ami össze-vissza hentereg.

ellentétes hatás

 ma eldőlt...

meddig terjednek egy barátság határai?

szorongás 63%

mellette: mérhetetlen nagyfokú naivitás, idegen országban, idegen emberrel életében először találkozva, idealizmus buborékban élve, 0 tapasztalattal, másokba vetett túlzott bizalommal, érzelmileg kiszolgáltatott állapotban szerintem nem teljesen józan ítélőképességgel 

ellene: felnőtt ember, azt csinál amit akar, nem jogom hibásnak ítélni a tetteit, hagynom kell, hadd kövesse el a hibáit (nem vagyok az anyukája) + ebben a helyzetben végre valami jó is történik, ami és aki boldoggá teszi

Photo by Zoe on Unsplash

Mozgalmas hétvége ez, ma már befestettem a hajam és amíg száradt a festék, el is mosogattam és sütöttem bundáskenyeret reggelire. Most épp reggelizem, kávézom és kipróbálva a tévét, mindehhez engedélyeztem magamnak egy részt a Gilmore lányokkal.

A skandináv csoportmeccs drámáján kívül tegnap Gy. és az apukája elhozták az első forduló cuccot, főleg téliruhákat, a tévén kívül. Na merthogy az van, hogy úgy tűnik, összeköltözünk ezen a nyáron. Ráadásul a családom még azt is megengedte, hogy maradhassunk itt a lakásban. Sok gondolkozás és egyeztetés vezetett idáig, nem szeretnék magyarázkodni, majd egyszer talán kifejtem miért és hogyan jutottunk erre. Mindenesetre kicsit félek, még győzködöm magam, hogy mi az a pár leszünk, akik ezt túlélik és nem egy baromi fájdalmas szakítás lesz a vége az esküvő előtt.

dánia : finnország

 lelkileg megterhelőbb ez a meccs, mint az egész vizsgaidőszakom

 Mostanában nem megy a koránkelés. Szeretnék és próbálom magam ébresztővel a hajnali órákban felkelteni, de nem megy. Az okosórám szerint állítottam be, direkt ahhoz igazítva, mikor vagyok REM fázisban, tudván, hogy akkor nem vagyok ébreszthető. Azt hiszem nem viselem jól a meleget, tegnap annyira kiütéses voltam és viszkettem, hogy kénytelen voltam allergiagyógyszert bevenni rá, de azt hiszem el is múlt így reggelre, de az energiaszintemet is csökkenti a kánikula. 

Bolka unokatesóm tegnap összetörte magát biciklizés közben. Állítólag csúnyán nézett ki, amit csak abból sejtek, hogy még tegnap este megműtötték. Édesszívem, a nyárra gipszet kap, hiába kezdődik egy nappal hamarabb neki a vakáció emiatt. Aggódtam érte, nagybátyámék arik voltak és jelentkeztek amikor betolták és amikor kihozták a műtőből.

Az öcsémmel beszélgettünk tegnap elég sokat, vele nagyon nem vagyok egy hullámhosszon, valahogy most jobb passzban volt és volt kedve velem kommunikálni. Nem mindig értem szegénykének az agymenéseit, számomra túlságosan elvont az ő gondolati síkja. 

napi öröm

megtaláltam a decathlonos kosaras aláöltözőimet, amiket tavaly vettem és még jók rám

káosz a köbön

 Talán már többször írtam itt, mennyire zavar, milyen rendetlen vagyok. Nem véletlen, hogy ekkora stresszforrás számomra a hirtelen betoppanó munkások, most épp a telekaki emberei, akik jönnek tévét bekötni (róluk legalább tudom, hogy 72 órán belül fognak valamikor érkezni, nem teljesen váratlanul). Gy. előtt már lehullott a lepel, de tulajdonképpen őt is zavarja az állandó kupi. Szégyellem magam, ezt még a terapeutámnak sem mertem bevallani, talán emiatt nem is feltétlenül érezte a súlyát az ilyen események okozta zaklatottságomnak. Cikinek érzem, de lehet, hogy meg fogom venni VF könyvét*, úgyis van egy könyvutalványom, hátha segít ebben változni. Mert mindemellett baromira vágyom arra, hogy akármikor lőhessek egy fotót úgy, hogy ne kelljen arra figyelni, a rumli melyik szeglete lóg bele a képbe, és ne essek kétségbe, amikor valaki bejelentkezik, hogy most jönne. Tulajdonképpen marhára utálom azt, hogy ilyen helyzetekben kapkodva pakolok el és takarítok, és mire beállít az illető, hulla fáradt vagyok, adott esetben nem tudom kiélvezni a jelenlétét a kimerültségtől. Miközben persze fortyogok magamban, hogy már megint ugyanabba a hibába estem, annyiszor megfogadtam már, hogy rendesebb leszek, de valami mindig közbejön. Találok kifogást, amivel felmenthetem magamat a körülöttem lévő zűrzavar miatt, pedig tudom, hogy a környezetemben uralkodó fejetlenség kihat a lelki egészségemre. Rend a lelke mindennek, igaz ez a mondás, nagyon is kihatással van rám a lakás légköre, sokkal fegyelmezettebb vagyok minden másban is, amikor kézben tartom a dolgokat. 

*megnéztem az árát és nem is annyira indokolatlanul vállalhatatlan, evvel kapcsolatban előítéletes voltam a határidőnaplók miatt

Brutál fáradt vagyok és még jó nagy takarítás vár rám. Állítólag a szomszédtól a főcső miatt áztam, ami lehetséges, mutatták a szakik milyen szita volt, amit kiszedtek. Hétfő reggel fél 8-kor hívtak h jönnének a felső szomszédhoz, vele le van zsírozva, ugye jöhetnek ide is. Na, mondom király, holnap vizsga, de nem mertem nemet mondani, annyit szórakoztunk már ezzel, és végre a felsőszomszéd beengedte őket.

Megjelentek, szétverték, koszt csináltak, de már 3 óra volt, nem állnak neki helyreállítani, de jönnek holnap reggel ugyanígy. Válaszoltam nekik, hogy tőlem aztán jöhetnek, de hogy beengedni nem fogom tudni őket, az is fix.

Erre az okosak előbb a felsőszomszédhoz mentek tegnap délelőtt, csak erről elfelejtettek szólni, úgyhogy újabb adag plafon landolt a csapban, zuhanyban, ilyen kis ajándék várt minket a vizsga(ák) után hazaérve. Jöttek, újabb koszt csináltak, csak míg hétfőn a bontáshoz sikerült takarófóliát használni, a vakoláshoz már nem.

Részben örülök, hogy  elvileg a víz forrása megszűnt, de egy gány a fürdőszoba és a tavaly ilyenkor leszakadt plafon azóta is úgy néz ki. Szervezhetek most ide kőművest és festőt, majd ezek után vizest, hogy kicserélje a zuhanykabint (ami eleve rosszul volt betéve, de az akril zuhanytálca nem arra lett kitalálva, hogy 1 négyzetméter vizes plafont  elbírjon és tovább repedt, ahogy a főcsőnél falat bontva újabb faltörmelék zúduljon rá). 

Remek nyár lesz mondhatom, a vizsgáimmal sehogy nem állok, itt vagyok a 3. héten, egy tárgyból voltam eddig, abból is megbuktam. Van összesen 4, de mindengyikre kb 10 nap tanulás kell. Nem tudom mi lesz velem, ki vagyok borulva.

A napokban

 sok mindenen gondolkoztam. Például azon, hogy néha el kell engedni a dolgokat, miközben csinálom. Menet közben nem foglalkozni az aggodalmaimmal, hogy vajon jó lesz-e így, mert ez egy olyan "félelem"*, talán nyugtalanságot okozó és feszélyező tényező, amire tulajdonképpen az adott pillanatban fölösleges figyelmet szentelni. Van, amikor célravezetőbb utólag értékelni, minden apró kis részletnél toporogni nem szükséges.

Ilyenekbe a blogolás során is annyiszor belefutottam már, kedvem volt, de nem éreztem, hogy jól tudnám csinálni ezért kudarckerülésből bele sem kezdtem. Nem kell megfelelnem senkinek, a saját mércémet ha lejjebb viszem, kevesebbszer fogok talán sóvárogni, hogy bárcsak tudnék kifejezően, jól írni és értékteremteni. Sokszor annyira nem ez számít, fontosabb a szorgalom, 

a szinte mindegy hogyan, csak csinálni, 

 Kifogások, na azok, mindig vannak. Ma is kipihenten ébredtem, időben és jó kedvvel. Gyönyörűen süt a nap, a városhoz képest szokatlanul tiszta és friss levegő járja át a lakást, kitártam minden ablakot. Iszogatom a kávémat, mégis...

 Most épp kedvem és időm is van, de ötletem nincs, Murphy... Mindegy, leírom, ami épp a fejemben van, öveket becsatolni, nem biztos, hogy követhető lesz. 

Kinéztem pár hajcuccot, amit hétfőn fogok megrendelni, mert ingyenes lesz a szállítás. A téli keratinozás hatása szinte teljesen kiment a hajamból, és most szeretném azt kipróbálni, milyen a hullámaimat támogatni. Ehhez szerzek be 2 CGM* alapterméket, aztán meglátjuk, vagy ér valamit, vagy nem. Állítólag jó az illatuk, gyümölcsös, ha más nem emiatt jó lesz az idei nyárra. Amúgy fogalmam sincs, talán én használok kevés** terméket, vagy más locsolja nagyon, de nekem sokkal lassabban fogynak el a cuccaim, mint amit úgy átlagban másoknál látok, hiába használom ugyanakkora gyakorisággal és tényleg kizárólagosan csak azt az adott dolgot.

Kellene lassan az arcomra új flakon fényvédő, a mostani a végét járja. A következő kiválasztásához nézegettem az OSZ instagramját, nekem megfizethetetlen az az árkategória.... A másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy ott folyamatosan hmm, hogyis mondjam, szóval elmarasztalóan beszélnek a "borsónyi" fényvédőt használó influenszerekről. Akárhogyis tekertem lefelé, nem találtam képes illusztrációt arra, hogy mennyi is az az elég, a "locsoljuk magunkra" nekem nem elég kvantitatív. Ha nem is milligrammban, de azért arra kíváncsi lennék, hogy speciel amit az eucerinből egy pumpálással ki lehet nyomni, az elég-e. 

Itt szeretnélek megkérni titeket, hogy akinek van bevált fényvédője, kérlek, írjátok le hsz-ban/dobjatok egy emailt nekem, nagyon keresem az igazit.

Közben sok időt töltök kisbarátocskáimmal, mindenféle bacival, vírussal meg egyéb kis élőlényekkel és az ezek kezelésére szolgáló gyógyszerekkel, főképp antibiotikumokkal. Annyira sajnálom, hogy itt a vakvilágba magolom be a táptalajokat, összetételüket, mire használhatók, hogyan lehet szelektívvé tenni. Eleve fél év kevés, ahhoz hogy alaposan megtanuljuk, a gyakorlat is segített volna, ami koronától függetlenül is inkább szeminárium, mint labormunka volt, amikor mehettünk, akkor is.

Tegnap egy váratlanul bejelentkező isminek köszönhetően sürgetővé vált azt a maradék hiányzó másfél órát rászánnom a lakásra. Felcsaptam az aktivitásmérőt a kezemre, benyomtam a zenét, aztán hadd szóljon. Befejeztem a rendrakást, kiporszívóztam, és ami a legfontosabb, aminek köszönhető ez a poszt, visszaköltöztettem magam a kanapéról az íróasztalra. Egyrészt megfájdult a derekam is már***, másrészt a produktivitásom csökkent, mert a kupihegy tetején a kanapén fetrengve élni sem volt már itt kedvem. És végre kicsit a csapokat is letakarítottam a vizesblokkok körül, a wc-t nem számolom ide, azt minden nap tisztítószerrel sikálom illetve vár még rám egy nagy zuhanykabin vízkőtelenítés, amihez nincs affinitásom, lassan olyan vastag a réteg rajta, hogy a Baradla-barlang helyett, az ország új természeti látnivalójához hozzám vehettek jegyet.

Slusszpoén: az ismi végül mégsem jött, cserébe viszont a mai alaphangulatomat meghatározza a rendezett és tiszta laki.

*curly girl method

**mennyiségű az adott cuccból

***ehj no, én is öregszem

Tudom, szegény 🌍.....

de remélem szentté avatják a nedves takarítós törlőkendők feltalálóját.

kilengés

 A vasárnapi kiborulásom figyelmeztetett arra, hogy még közel sem vagyok olyan jól, mint azt hittem. Az is biztos, hogy stressz kétségkívül hozzájárult a visszaeséshez.Vigyáznom kell magamra, hiába tűnik úgy, sokkal kisebb lépésekben haladok. Türelmes vagyok magammal, ezentúl óvatosabb leszek.

Beszélgettünk ma a húgommal, helyretett kicsit lelkileg. Például erőt merítettem arra, hogy összeszedjem magamat. A környezetemen látszik, hogy megint kicsit rosszabb passzban vagyok/voltam, ami viszont, mint tudjuk, egy lefelé húzó spirálban lezajló öngerjesztő folyamat. Már a belső motiváció megvolt, zavart, hogy a gyakorlati megvalósításhoz hiányzott a zene és idegesített a sok reklám yt-on. Fogtam magam és előfizettem a spotira. Eddig sajnáltam rá a pénzt, de annyira nem is vészes a tanulói kedvezménnyel, nem azon az ezresen múlik, hogy éhen halok-e* a hónapban.

*erről szó sincs, túlsúlyos vagyok