sok mindenen gondolkoztam. Például azon, hogy néha el kell engedni a dolgokat, miközben csinálom. Menet közben nem foglalkozni az aggodalmaimmal, hogy vajon jó lesz-e így, mert ez egy olyan "félelem"*, talán nyugtalanságot okozó és feszélyező tényező, amire tulajdonképpen az adott pillanatban fölösleges figyelmet szentelni. Van, amikor célravezetőbb utólag értékelni, minden apró kis részletnél toporogni nem szükséges.
Ilyenekbe a blogolás során is annyiszor belefutottam már, kedvem volt, de nem éreztem, hogy jól tudnám csinálni ezért kudarckerülésből bele sem kezdtem. Nem kell megfelelnem senkinek, a saját mércémet ha lejjebb viszem, kevesebbszer fogok talán sóvárogni, hogy bárcsak tudnék kifejezően, jól írni és értékteremteni. Sokszor annyira nem ez számít, fontosabb a szorgalom,
a szinte mindegy hogyan, csak csinálni,
ez visz előre. Később mindig bebizonyosodik, hogy ezzel tovább jutok, hogy időnként hibázok, mintha nyomasztanám magam azzal, hogy mindent tökéletesen kell elvégezni, befejezni.
Martine legújabb bejegyzése alatti kommentszekción felbuzdulva, újabb irányvonal fogalmazódott meg bennem. Többen is megjegyezték, vagy észrevételezték, hogy sokszor nem tudják eldönteni, vágyik-e a blogger reakcióra, vagy sem, hogy bennfentes körök vannak, ami miatt a mezei ember már nem is mer "belekotyogni", kívülállónak érzi magát***, engem nem olvastok annyian, én sem vezetem olyan rég óta a blogot, szóval itt nincs klikkesedés, nincsenek "kedvenceim". Írjatok bátran kommentet, majd én eldöntöm még időben, és amikor ventillálásra volt szükségem, akkor ha már úgyis van ez a lehetőség, nagykislányként kikapcsolom előre, ha nem kérek véleményt. Igyekszem ebben fejlődni, hogy ahol viszont nyitva hagytam a hozzászólási lehetőséget, ott ne bunkózzak (azt hiszem egy konkrét esetre emlékszem, ahol párbeszédet próbáltam kezdeni adott témában egy kommentelővel a bejegyzés alatt, de az első visszakérdezés után besértődve megfutamodott és azóta sem mert még írni. Ha még most is olvas ez az illető, akkor bocsánatot kérek, talán túl nyersre sikeredett az a kérdés, talán sértettség jöhetett le a válaszomból, ami nem volt szándékos, viszont azóta is bennem maradt ez a fájó élmény).
*talán ez így túl erős, nem jut eszembe megfelelő**
** na tessék, már megint itt van ez, amiről épp írok
***nem mondom, jártam már így én is, hogy mellőzöttnek éreztem magam, ignorálták, amit írtam, és tulképp a blogger csak néhány közeli ismerőse**** véleményére volt kíváncsi
****blog előtt és azáltal megismert emberekére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése