smartphone

Ugyan mégis mi a toszért kell mindent okostelefonnal dokumentálni?



Olyan eseményekre és helyekre szivárgott be a fotózás, ahova korábban nem vittek fényképezőgépet az emberek...

postpone

Zavarnak a környezetemben élő halogató emberek.

xmas gifts

Az ajándékozás nem az én asztalom, szorongással tölt el a Karácsony közeledte. (+ ezen kívül szülinapok is lesznek itten kéremszépen)
Elkezdem ide gyűjtögetni az ajándékötleteket:

• Lolka és Bolka: Tupperware csavaros tetejű kulacs 0,5 l 
• Szeles: avokádós pulcsi, puhi zokni, avokádó (szülinapra, már a szekrényben); karira: Mel Robins 
• nénikém: Török Sándor Kököjszi és bobojsza új kiadás
• bácsikámék: 2 db cipőkanál, 2 nagy és 1 kicsi kerámia kés 
• Julis: hámlasztó, éjszakai  krém, naptej, tea
• tesókáim: koffeines szérum, éjszakai krém, 24 cm-es mély serpenyő fedővel, ecset
• Gy. : fejhallgató + USB-C jack átalakító, dínós foglalkoztató
• Gy. szülei és tesója: fürdősó, tea
• nagymamám: be kellene próbálni nála a keresztrejtvényt
• anyukám: ez a tea biztosan

Dátha

Van valakinek bevált házi praktikája megfázásra, ami nem hagyma és fokhagyma?

Lk 21,25-28

"25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. 
26Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 
27Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 
28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Undorító

Egy arrogáns, ítélkező, mások felett pálcát törő ember vagyok.
Könnyű itt életigazságokat osztani, de mennyire álszent dolog, hogy sokszor ezeket én sem tartom be.
Mégis kinek képzelem magam?

hilfe

Próbálom tudatosan elkerülni a szorongást okozó helyzeteket.

Nem nézek ijesztő filmeket, nem olvasok ijesztő könyveket, többnyire sikerül nem stresszelni magam. 

Mi a baj velem?

Most elvileg teljesen nyugalmi állapot van az életemben. Az egyetemen passzív féléven vagyok. Itthon lakom, nyugis kisváros, család. Sportolok. Alhatok eleget, mindenre van időm.

Mi okozza bennem ezt a feszültséget? Perpill olyan izgalmi állapotban vagyok, mint vizsga előtt. 

Ezek után elgondolkoztam, hogy nem csoda, hogy nem sikerült az előző vizsgaidőszakom. Nem tudok lenyugodni. Hányingerem van, testi tünetei vannak a bennem fokozódó nyomásnak.

Lelkileg rendben vagyok, mostanában elégedett vagyok a lelki életemmel. Jó könyveket olvasom.

Ugyanúgy fel van fordulva a gyomrom, mint a bő olajban sült ételektől (és az olajszagtól).

Ezek szerint nem kizárólag az egyetem és a vizsgák okozta stressz volt az előző félév okozója. 

szorongás

Már megint valami nyomaszt, nem tudom mitől, de a pocim nincs jól.
Úgy érzem lelkileg most okés vagyok, de valami lehet mélyen, ami ezt okozza.
Görcsösen próbálom elengedni a görcsösséget.
Hogyan lehetek felszabadult?

Világosság

Kol 1,12-20

• örömmel adjatok hálát az Atyának
• kiragadott minket a sötétség hatalmából
• helyet adott szeretett Fia országában 
• békességet szerzett mindenkinek

Lélegezz szabadon

Írok, mert írhatnékom van. Megint mások életére irigykedem instán. Szétfeszít.
Ki vagyok én?
Miért vagyok már megint még mindig elégedetlen?
Mindenem megvan: szerető családom, barátom, aki 3 éve minden ellenére szeret, cuki unokatesóim,
Mégis újra és újra elkap az "engem senki sem szeret és rám senki sem kiváncsi" érzés.

Félszáz

Az előző volt az 50. bejegyzésem. Durva 😮

Addicted to you

Ráfüggtem az énblogok teljes végigolvasgatására. Általában úgy találok új bloggert, hogy egy már általam követett embernél kommentel és szimpatikus adott témában a világlátása vagy akár az írási stílusa. Időnként megnézem az oldalsó sávban az általuk olvasott embereket, ilyenkor beleolvasok az első oldalon megjelenő bejegyzésekbe és ha tetszik, az archívumban elkezdem a legelejéről olvasni.


De hogy honnan is kezdődött ez az egész?
Jópár éve, kb 15-16 éves lehettem, amikor valami receptet kerestem talán, vagy az nlc.hu-n pörgettem, már nem emlékszem pontosan, de rátaláltam a maimonira (aki azóta saját cukrászdát üzemeltet, de ekkor még csak a grafomán újságíró (és még számtalan végzettségű, de ezt itt most hadd ne soroljam fel) anyuka jegyezte le az utókor és a felnövő gyerekei számára a recepteket, a többi anyukának pedig a saját bevált praktikáit mind gyereknevelés, mind a konyha területén). Tőle keveredtem többek között Anikóhoz, Verdéhez, Milonkához. Őket olvasom legrégebb óta, a fő csomópontok tőlük indultak ki, innen találtam/találok új emberekre.

Sajnos függővé váltam. Reggel ahogy kinyílik a szemem, az első dolgom a blogok pörgetése, óránként frissítgetek, elalvás előtt az utolsó tevékenységem is ez.
Szeretlek titeket olvasni, de egyszerűen meggátol a folyamatos blogkövetés a saját életem élésében.
Ez is ugyanolyan menkülés önmagam elől, mint amit korábban is írtam. Sajni, ezt is teljes erőbedobással cselekszem.
Segítség, függő vagyok!

Akkor  miért nem jön azonnal a kaller a vonaton, amikor egy csövi bliccel 1.osztályon?

Komolyan, máskor még a kabátomat sem tudom levenni, de már Kelenföldről elindulva azonnal követeli a jegyemet.... 

Jóbarátok

Csalódás ért. Komolyan ez a sorozat tartott lázban minket gimiben?
Annyira nem az én értékrendemet képviseli.
Néztük, mert mindenki nézi, mert erről szóltak a szünetben a beszélgetések, mert ez a menő. De egyszer sem jutott eszembe végiggondolni, hogy milyen értékeket közvetít.
Problémáim:

• Nem gondolom, hogy normális a féktelen szexelés mindenkivel, hogy azzal butítja a népet: a tapasztalat és a darabszám egyenesen arányos.
• Nem értek egyet azzal, hogy az egész élet csak a szex körül forog, mindenben szexuális utalást keresnek, találnak.
• Helytelenítem, hogy a nagy átlagnak azt állítja be, hogy 30 évesen alkalmi munkákból élnek és cikizik Ross-t és Chandler-t, mert ők nem ezt teszik.
• Véleményem szerint Phoebe és Chandler remekül sakkban tartja a népet a gyerekkori traumáikra való hivatkozással, akár a felelősségvállalás megúszása céljából, akár azért, hogy az ő akaratuk érvényesüljön és ne egy kompromisszum létrejöttét segíti elő a történet.
• a white lie intézményének teljes elfogadása
• Phoebe: ártatlan gyermekiség álcája mögé bújva elnéznek neki mindent, pedig ő a legynagyobb szarkavaró a bandában.
• Chandler: talán ő a legnormálisabb, bár igazán megtanulhatott volna az érzéseiről beszélni 10 évad alatt, a szégyellős kisfiús elhallgatások helyett, komolyan mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre
• Monica: szerencsétlen lány állandóan kompenzálja a gyerekkori duciságát
• Ross: 3 éves gyerek dührohamai vannak
• Rachel: hihetetlen, hogy bár a szülői védőhálóból kilép, de végig ugyanolyan önállótlan
• Joey: miért nem vitték a szálat tovább abba az irányba, amikor azt hitte szerelmes Rachelbe?

Mégis nézem. Függőséget okozott. Nem lehetek ennyire magányos, hogy erre rászoruljak. 

humortalan

túl karótnyelt és korlátolt vagyok

Összeköltözés?

Lassan 3 éve vagyunk együtt. Sokan nem értik, miért nem élünk együtt. De könyörgöm, miből éljünk? Hogy néz az ki, hogy mindkét oldalról a szülők finanszírozzák ezt?
Szerintem az lenne a lényeg, hogy ha már közös háztartás, akkor nyilván magunkat tartjuk el. Alapvetően a 0-hoz konvergáló ösztöndíjból még egyhavi étkezés sem jön ki 1 ember számára...
Hozzátenném, ez nem olyan egyetem, ami mellett dolgozni lehet. Munka nélkül is egy hajszálon függ a bennmaradásom, de halkan jegyzem meg, nagyjából mindenkinek kudarcba fulladt, aki megpróbálta magát fenntartani.
Szoctámot meg nem kapunk. Nem vagyunk abban a "szerencsétlen" helyzetben, hogy szüleink saját vállalkozással minimálbéresek (ejj-ejj, túl becsületesek vagyunk, hát már ez is baj a mai világban?).... Hiába vagyok félárva, elvált szülők gyerekének lenni szociálisan jobban "megéri". Értelmiségi szülők hátrányos helyzetű leszármazottai. Na de nem erről az igazságtalanságról szeretnék itt nyígni.

Nekünk így jó, majd ha komolyabbra fordulnak a dolgok és összeházasodunk, akkor természetesen összebútorozunk. Addig viszont várunk. Nem külső nyomásra kell ezt a szintet meglépni egy kapcsolatban.
Szeretem, magamhoz képest a legteljesebb nyugalomra biztosra mondom, hogy így lesz. De a karácsony varázsát tönkre teszi, ha már augusztus végén (ne adj Isten egész évben) az ünnephez kapcsolódó ételeket, dekorációkat árulják. Mindennek megvan a maga ideje.

drogéria

Amióta az eszemet tudom anyával mindig csak a d-betűsben  vásároltunk. Valószínűleg ez köszönhető annak, hogy kis városunkban az a 3 r-betűs mindig kupis, rendezetlen volt, dobozok mindenhol és az eladók bunkók voltak.
Aztán amióta a fővárosban vagyok egyetemista, elkezdtem felfedezni az r-betűst. Az általam használt termékek olcsóbbak, mostanra már sokkal értelmesebb a pontrendszere és ami különösen tetszik, hogy a sajátmárkás termékek a d-betűs konkurenciával szemben nem szárítanak, a bőröm jobban bírja.
Mostani kedvenceim a sensitive és a kamillás sampon és a sima tisztaságillatú száraz bőrre való tusfürdő.

Calm down bitch!

Nehezemre esik egyszerre csak egy dologgal foglalkozni. Megülni a fenekemen és mást nem csinálni a kitűzött tevékenységen kívül. A jelenben jelenlenni. Ez kell nekem. Leegyszerűsíteni a vágyaimat. Elengedni azt a beképzelt tévhitemet, hogy a multitasking hatékony és én minden esetben nemcsak képes vagyok rá de szükséges is. Nem, nem, nem és nem. A párhuzamosan véghezvinni kívánt tennivalók eredménye a két szék közötti pad alá esés vagy hogy is mondják ezt.
Attól még, hogy valami/valaki nem a legbonyolultabb tett/ személyiség/ létező stb, nem kell ualmas legyen. Érdekes lehet a maga letisztultságában.

Igenis urrá kell lennem a mindennapi lustaságomon és az unalmasnak hitt dolgokat megcsinálni. Sokszor élvezem menet közben, de elkezdeni.... Honnan merítsek ehhez erőt?

Szófosás. Ömlik belőlem a szó, de görcsösen próbálok választékos és értelmes mondatokat, helyes központozással.

Elkeserítő, amikor valaki konfliktus miatt nem áll szóba a szüleivel. De különösen érzékenyen érint amikor az apukájával teszi ezt, rosszabb esetben még nekem szidja. Emberek szeressétek a szüleiteket, beszéljetek velük addig, amíg élnek.

nyeh

Nem bírok elmászni a boltba reggeliért. Hideg van, éhes vagyok, anyaaaa.

Nem kell mindent teljes erőbedobással végezni. Nem lehet minden dallamot teljes testemmel énekelni. Akkor is kiszínezhetem a habit trackerben a tevékenységet, ha nem egésznap csak azzal az adott dologgal foglalkoztam.
Töltsön  el elégedettséggel az a tudat is, ha nem teljesítem a saját mércém szerinti 150%-ot, mert ez bőven az átlag felett van mindenből és ezt nem nagyképűségből mondom.
A vágy, hogy indenből a legjobb legyek, azt eredményezi, hogy semmiből sem leszek az, gyakorlatilag középszerű, éppen elégséges eredményt hoz magával következményként.

Életmód

Azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban betartom az IR-diétát és sportolást, ha mindig írom a dolgokat. Jegyzőkönyvezve az életemet  (komolyan, úgy kell felfogom csak, mint egy labgyak), szembesülök azzal, amit megettem, leírva papíron sokkal valósabbnak látszik, tartok saját magamtól, szigorúbb tudok lenni és így nincs kilengés.
Nehéz dolog inzulinrezisztensnek lenni. Amikor mellettem eszik unokatesóim/nagyim az édességet, kakaóscsigát, nutelláskenyeret, péksütiket minden nap és én tudom, hogy szerdán és vasárnap lehet egy kicsit lazítani, de egyébként szigorú diéta van... Fárasztó magyarázkodni állandóan az étkezések időpontjával, mennyiségekkel és a miért csak annyit veszel? típusú kérdésekkel kapcsolatban. Tudom, nem kellene rosszul éreznem magam, de igenis szabad nehéznek éreznem.

Mostantól jó lenne nem csak akkor étkezési naplót vezetni, amikor tudom, menni fogok kontrollra. Hiába mutatja azt az összes eddigi tapasztalatom, hogy a rendszeres naplózásra való alkalmasság génje hiányzik belőlem. Mégis úgy érzem segítene.
Tudom mi lenne a helyes cselekedet, mégsem teszem.
Találok valami módot ennek megoldására. Próbáltam alkalmazásba jegyzetelni, de épp leszokóban vagyok az állandó mobilkézbentartásról.
Füzet? Sosem tudtam rendesen füzetet vezetni.
Táblázat előre? Nem praktikus nagy papíron.
BuJo-ban vezetni sem sikerült.


Szeretem magam, ezért megbocsátok magamnak is. Megengedő és irgalmas vagyok magamhoz.

Egyes szám ( kizárolag első személy!)

Talán nem a legbölcsebb megküzdési stratégia, ha egyszerre szeretnék minden problémámon túllendülni és megoldást találni.
Egyszerre egyet.
Nem ide-oda kapkodni a fejem, kiválasztani, és addig nyúzni, amíg nem érek el változást, csakis ezután továbblépni a következőre.
Lépésenként kell haladni, nem baromi hosszú to do listeket (továbbiakban csak tudós lista) gyártani megfoghatatlan listaelemekkel. A lehető legkonkrétabb dolgoknak kell felkerülnie. Értem ezalatt azt, hogy a "rendrakás a szobámban" helyett a "megszáradt ruhák behajtogatása a szekrénybe" kicsit hoszabb kifejezés, ámde pontosabb is, ezáltal meghatározott időtartamot is kijelöl, nem egy végtelen, bármeddig terjedő tett.

piciny csodák #8

az éppen terjengő fahéjas sült alma illata

Charge

Ha nincs is kedvem hozzá, bizony rá kell kényszerítenem magam dolgokra és kigyomlálnom a lehúzó tevékenységeket.

Mitől érzem jobban magam? Sütés, színezés, Bullet Journal elkészítése és így az életem tudatosabbá tétele, olvasni jó könyvet (pl.: Lisieux-i Kis Szent Teréz Önéletrajza), hálanapló vezetése, diéta betartása, sportolás, zenehallgatás, Isten-kapcsolat.


Amikről szokjak le, mert rejtett veszélyfaktorok és ártanak nekem: sorozatok, instagram, yt vidik, vagyis minden, amivel el tudok menekülni saját magam elől.
(!!!!!az is számít, ha bevállalok másoknak segítést, csak azért, hogy a saját életemmel ne kelljen foglalkozni!!!!!!!)

Mélypont

Annyira sötét jelenleg a jövőképem és a jelenképem is, hogy leírni sem merem.
Látom, mindenki boldog körülöttem, én is erre vágyom.
Így viszont nem emberhez méltó élet ez.
Most fejeztem be Jókai a Mire megvénülünk c. regényét, nem szeretnék Loránd lenni és egy elveszett, boldogtalan létben megöregedni, állandó halálvággyal a szívében és az idővel való küzdelemben és vereségben.

nem is olyan egyszerű a tökéletesség igényét elengedni

Eddigi legjobb Teljeskiőrlésű kenyem

Limara jól bevált fehérkenyere  IR-baráttá konvertálva


Hozzávalók (kb 0,5 kg-os kenyérhez)

• 1,5 dl víz
• 1 tk só (7g)
• 1 ek olaj (20g)
• 1 ek krumplipüré por (5g)
• 12,5 dkg teljeskiőrlésű öregtészta
• 5 dkg búzasikér (ettől fog szépen megemelkedni és nem lesz olyan tömör, mint az átlag tk házi kenyerek)
• 20 dkg teljeskiőrlésű búzaliszt
• 1-2 g porélesztő

Elkészítés : a linkre kattintva látható 

Tipp: ugyanebből a tésztából focaccia is készíthető 

fűszervajas paradicsomos fetás

Egyszerű nagyoncsokis csodasüti

A tészta hozzávalói:

• 1 tojás
• 1/2 cup tejföl
• 1/2 cup olvasztott vaj (vagy olaj) 125g vajat v. margarint olvasszunk meg
• csipet só
• 1/3 cup cukor
• pár csepp vaníliaaroma 
• 1 tk 10%-os ecet
• 1/3 cup cukrozatlan fekete kakaópor
• 1 cup liszt
• 1 tk szódabikarbóna v. sütőpor
• 1/2 cup víz vagy tej

A máz hozzávalói:  4 ek cukor, 4 ek cukrozatlan fekete kakaópor, 8 dkg margarin (a vaj összekapja nagyon!), 4 ek víz/tej (elhagyható)

Elkészítés:

1. a folyékony hozzávalókat összekeverjük egy tálban
2. lassan hozzáadagoljuk a szárazanyagokat
3. hozzákeverjük a tejet
4. alacsony hőmérsékleten 160 °C - 180 °C-ra előmelegített sütőben 20x30 cm-es tepsiben 40-60 percig sütjük (tűpróba)
5. a máz hozzávalóit alacsony lángon összeolvasztjuk (akkor jó, ha már nem szemcsés a cukor)
6. a kihűlt tésztát megkenjük a mázzal és 1 órára hűtőbe tesszük (nem fog megszilárdulni, könnyen szelhető, puha krémes, de nem ragadós lesz)

rájöttem, hogy jobb is, ha nincs olvasottságom, így legalább tuti nem találnak meg az ismerőseim

Kifakadás

Szeretnék szorgalmasabbá válni, mégis akire leginkább felnézek (Édesanya), sokszor képtelen erőt venni magán és a lustaságán.

Ez még a kisebbik probléma. A nagyobb bajom az, hogy lenézi, megveti és alacsonyabb rangúnak tekinti a szorgos, kötelező feladatait időben elvégző embereket. Milyen unalmas élet ez már.  Mennyivel magasztosabb, amiket ő szeret: klasszikus zene, festés, rajzolgatás. Holott ő sem állandóan ezt csinálja. Sokszor csak mereszti a seggét (ez hol intellektuális cselekvés???).

Azon túl, hogy csöppet sem bántja a lelkiismeretét ez a dologtalanság, még büszke is rá. Persze nem azt reklámozza, hogy kedvhiány miatt berohasztja a mosógépbe a ruhákat (Úgy nőttem fel, hogy miután lejárt a mosás, általában csak 1-2 nap múlva teregetett ki. Nyilván büdik lettek a ruháink, pedig jól szituált, értelmiségi családból jövünk.)

Személyiség tesztet kitöltve eredményként nálam kijött, hogy inkább elméleti, mint tevékeny típus vagyok. Majdnem 100%, hogy nagy szerepet játszott a másodszori csúszásban az egyetemen (keresztfélév nincs, baromi drága, számomra csillagászati magaslatokban lévő tandíj, szóval maradt a második passzív).

Ismét rá kellett jönnöm, hogy a szerinte egyhangú szürke hétköznapokra nekem szükségem van. Kell nekem ez az "ingerszegény" monotonitás, szeretem ezt az életet. Engem ez tölt el elégedettséggel: 

erőt venni magamon, és később a munka utáni jóleső fáradtsággal ülni és így pihenni.

Megkérdőjelezés nélkül menni kell előre, csinálni, nálam azt hiszem ez a teljes boldogság kulcsa.

piciny csodák #7

egy jól sikerült sütemény utáni hálásan csillogó szemek

piciny csodák #6

fizetés közben a kisboltban az összes apróm kiborul a földre és elgurul és egyedül egy apró kedves teremtés, egy kb 2-3 éves kislány, kezd el segíteni nekem
(tippem sincs honnan jött neki, az anyukája csak belerúgott, úgyhogy vagy 275 Ft ott is maradt mert nem tudtam összeszedni)
(a pénztáros csak forgatta a szemét, miért nem megyek már arrébb, nem elég h így is olyan bénanak éreztem magam, úgy álltam ott mint, akit leforráztak)

piciny csodák #5

tegnap annyira édes volt az a picilány a villamoson, ahogy a járda és a villamos széle közti 15 cm-t átugrotta, mintha egy nagy szakadék lenne

mennyire normális az, hogy úgy érzem sokszor a társas kapcsolatok fenntartása (pl spontán létrejött beszélgetés) hátráltat engem az életben?

piciny csodák #4

az öcsém felnéz rám ❤️

hahó! van ott valaki?

leginkább magam miatt írok, de azért mozgatja a fantáziámat, hogy így kikiabálva a nagyvilágba, olvas-e engem valaki

Mit tegyek, hogy ne érezzem teljesen haszontalannak magam?

piciny csodák #3

boldognak lenni abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagyok