Meghenteltek

Ez az első közös emlékem hármasban. Amikor ottmaradtunk a szülőszobán és minden más egészségügyi dolgozó kiment már, ez volt az első szó, ami az eszembe jutott és azóta is gyakran gondolok erre. Bevésődött.

Persze az eüs agyammal tudom, hogy minden annak érdekében történt, hogy egyikünknek se legyen semmi baja. Ha az uh alapján tényleg ekkorára becslik a babát, amekkora méretekkel született, valószínűleg programcsászárra adtak volna időpontot, nem ballonos indításra. Szóval észből el tudom fogadni, mi miért történt, és tényleg szükségesek voltak a beavatkozások. A szívem viszont mást diktál, a megélésemet, az érzelmi részét nem tudom kitörölni. Próbálok nem túl szigorú lenni magammal és nem bántani magam emiatt. Az önostorozásom még rosszabb, mint ez a negatív megtapasztalás a legelső pillanatban.

Normatív krízis

Amúgy, ahhoz képest, hogy mennyi minden történt és milyen hatalmas változások következtek be az életünkben, egész sokat blogoltam novemberben. Bár hivatalosan nem mondtam ki és idén tényleg semennyire nem éreztem sem külső, sem belső nyomást a blogvember kapcsán, azért örülök, hogy így alakult. Arányaiban szerintem büszke lehetek magamra. Jön ez magától, csak nem kell rágörcsölni. A helyzethez képest egész kevés nap maradt ki.

9

9 éve a fene sem gondolta (najó, lehet hogy Gy. igen), hogy ez lesz a vége. Emlékszem, sokáig meg voltam róla győződve, hogy csak fel akar szedni, és amint megkapta, amit akart, utána le is lép. Jópár hónapba telt, mire elhittem, hogy mellette, vele tényleg biztonságban vagyok. Életünk egyharmadát együtt töltöttük már, és ez az arány innentől csak nőni fog.

Haladás

Végre levágtam a körmeimet a kezemen. A szőrtelenítésig meg nem jutottam el.

felkéSZÜLt

Annak azért örülök, hogy ha már úgy alakult, hogy indítás lett a vége, mégsem a nulláról kezdtük a folyamatot. Az esti doki megvizsgált mielőtt föltette a ballont, a reggeliek meg csodálkoztak, hogy 2 ujjnyira ugyan minek. Szerencsére reggelre, amikor leszedték, már bő 3,5 ujjnyi voltam és rettentő feszes volt a burok, szóval mehettem a szülőszobára. Amúgy emiatt a felrakás sem fájt, és helyileg nem éreztem, csak az addigra másfél napja tartó derékfájásom állandósult a ballonos éjszakára. A kecske is jóllakott (= a kórházban megnyugodtak, hogy belenyúlhattak) és a káposzta is megmaradt (= a szervezetem és a baba is készen állt a szülésre, születésre). Igazából ez a mechanikai rásegítés valószínűleg csak gyorsította a folyamatot, legalább kemikália mentes volt. Arról meg senki nem tehet, hogy rövidek voltak a tolófájásaim, benne van a pakliban, emiatt el tudtam fogadni az oxitocint.

Most egyelőre ennyi, még dolgozom fel az eseményeket. Beszélni arról, hogy mi történt a szülőszobán még nem tudok, talán ez az első lépés. A pontos tárgyilagos részleteket, Gy. tudja, aki amúgy nem maradt a fejemnél, mert baromi kíváncsi volt, de azt mondta nem bánta meg, szerinte szexi, hogy ekkora áldozatot hoztam a várandósággal, szüléssel és ilyen csoda gyönyörű kisfiút hoztam a világra.

FOMO

Lemaradtam a blogvember olvasással. Amíg várakoztunk, olyan jó volt a sok bejegyzést olvasni figyelemelterelésképpen. Légyszi, ne töröljetek semmit, (se bejegyzést, se blogot)  ne zárjátok be a blogjaitokat meg egy kicsit, hogy behozhassam a lemaradást.

Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történt, csak sodródom a mindennapokkal.

A legnehezebb a saját szorongásaink kezelése mellett anyósoméit lepattintani.

Mondják itt a régi (falusi) hiedelem alapú faszságokat, amiknek lehet, hogy a hetvenes években a világvége után kettővel található szabolcsi kisfaluban volt esetleg némi alapja. A kilencvenes években-kétezres évek elején internet nélkül, már abszolút alaptalanul de megszokásból (meg az anyja iránti tiszteletből), el tudom fogadni, hogy megnehezítette ezzel a saját életét. De könyörgöm, 2025 van, lassan 2026-ot írunk, egyetemet végzett, foglalkozásdoktori címmel hadd legyek már ennyire kompetens, hogy tudom mit csinálok. Nem szoktam ezzel foglalkozni, hogy ki mennyire iskolázott, onnan abból a közegből elképesztő messzire jutott, hogy főiskolára majd egyetemre ment. De most az agyamra megy ez az okoskodás és nincs energiám félretenni, nem meghallani csak felbasz az egész.

Egy hetes babszi

Hogyan tegyem le a kezemből az alvó újszülöttet, hogy ne ébredjen fel?

Tudom, ekkora babának anyától karnyújtásnyira a helye, de anyának is vannak (lennének) szükségletei, pl pisilés… 

Hála❤️

Nagyon szépen köszönjük a gratulációkat!

Nincs érkezésem mindenkinek egyenként válaszolni.

Tapintatlanság

Ugye nem csak szerintem elképesztően bunkóság a kórházból éppen pár órája hazaérkezett friss családnál 2,5 órán át időzni?

Most mondjátok meg. Tanultam az esetből, mostantól aki zavarba jön a szoptatástól, az ajtóban megnézheti a babát, azt csá, az ide be nem jöhet. Aki bejön, mert képes az élet természetes részeként kezelni, annak fél óra a látogatási idő. Ezen felül max ha segít önállóan, akkor maradhat egy takarítás, porszívózás, bármi idejére, de ahhoz ne várja el hogy a kérdéseire válaszoljak. Oldja meg úgy, hogy minél kevésbé legyen a terhünkre.

Hogy fért el bennem

egy ekkora gyerek? 

Kicsivel 4 kg feletti súllyal 53 centivel született ( én 160 cm vagyok, szóval képzelhetitek), de így megnyugszom, hogy a 12 kg hízásnak egyharmada a babánk volt.

1110

Annyi tervem van mára, szerintem nagy részük amúgy delegálható is lenne vagy törölhető, talán egy dolog van, amihez ragaszkodom, de azt meg kb indulás előtti utolsó feladatként tartom számom. Mármint na, minél később borotválkozom, annál tovább tart és annál később leszek borostás. Gyakorlati szempontok meg ilyenek.

A hajam állapota egyébként kritikán aluli. A töve zsírosodik, mint állatt, a valaha festett, lenövesztés alatt álló rész pedig szalmakazal, legalábbis a legfelső rétege mindenképp, amit nyáron kiszívott a nap. Kócolódik, mondjuk szerencsére annyira nem törik. Nyilván a hormonok sem segítenek az egész történeten. Talán amik a hajhosszon jól működnek, azok a festett hajra való termékek, a tigi nem kiöblítendő balzsamspray és a schwarzkopf bc colorfreeze maszk (a balzsam nagyon gyengusz).

Frissítés:

Elképzelni sem tudom, milyen lesz a kezemben tartani a kisfiamat. Mi van, ha olyan kimerült leszek, hogy leejtem?

Citromszüret

Nem, a nagy csend továbbra sem jelenti azt, hogy vajúdok vagy már megszületett a kisbabánk. Pedig ketten írtak rám, olyanok, akikkel pár havonta, félévente van csak kapcsolat, egyáltalán nem minden nap. Anyósomnak is az volt a megérzése, hogy ma lesz a nagy nap, de délután 4 van és még mindig semmit nem érzek… Igazából úgy vagyok vele, ha eddig nyugtom volt, akkor most már igényt tartanék arra a holnapi napra, legalább lenne időm elkészülni, szőrteleníteni, megcserélni az ágyunkban az oldalakat, ezzel együtt átpakolni az éjjeliszekrények tartalmát is.

Nyolcadika

Ilyen az én formám. A szentkirályi egy csepp citrom mellé találtam újabb kedvenc innivalót, de teljesen beszerezhetetlen. Tudtátok, hogy már az apentának is van cukor és édesítőszer mentes ízesített vize? És van belőle málnás, amiben ugyanaz az aroma van, és olyan íze van, mint a chipsadó előtti időkben a sima apenta málnának volt, nekem az volt a kedvencem. Amióta a sima apenta málna is cukor+édesítőszer, számomra teljesen ihatatlanná vált, teljesen ugyanaz a mellékíze van mint a csak édesítőszeres lightnak. A tesco online-nál megtaláltam, de a termék jelenleg nem elérhető, sem az auchan, sem a kifli nem forgalmazza, és ami számomra teljesen érthetetlen, a groby sem. Pedig az oktogonnál található grobyban vettem tegnap a fogorvos után…

Apropó fogas kérdések. Kiderült, hogy a tömésem bombabiztos, amit márciusban kaptam. Ami kiesett a számból, az a tömés mellől kitört darab ugyanazon fogból. Kb. 20 perc alatt, érzéstelenítés nélkül (nem is fájt mondjuk) kaptam bele még tömést.

Ma reggeli olvasmányom pedig a most szeptember 30-i szülésindítás szakmai protokoll volt. Szerintem mégegyszer át fogom rágni magam, egyrészt, hogy megnyugodjak, és tudjam mi vár rám, másrészt azért is, mert így talán én is kicsit jobban beleszólhatok a folyamatba, tisztában leszek azzal, hogy ésszerű határokon belül mit és meddig utasíthatok vissza vagy fogadok el a beavatkozások közül. Illetve nem hátrány az sem, hogy a protokoll mellékletei közt vannak azok a nyilatkozatok, amiket ott aláíratnak velem.

Szertefoszlott idill

Na, kinek esett ki a fogtömése mindenórás kismamaként?

Keretes szerkezet. A várandósság megállapítása után pár nappal a nőgyógyászati vizsgálószélből sógorom fogászati kezelőszékében találtam magam. Szerencsére mára befértem, így nem lesz akadálya semminek jövő héten a szülőszobán sem. Ez az utolsó esélyem kb. a következő hónapokat nézve, mire kicsit felépülök a szülésből, már jönnek az ünnepek. Egyrészt nincs is más választásom, mert begyulladna a fogam, ha ez nincs megcsinálva, másrészt logisztikailag és fizikálisan is addig megoldható ez könnyebben, hogy még egyben vagyunk. 

Belső béke

Elfáradtam, de szerencsére nem kellett ma befeküdnöm a kórházba. És egészen normális vérnyomást produkáltam rendelői körülmények között végül. Érdekes, úgy látszik, csak megfelelő egészségügyi személyzet kell hozzá, meg az, hogy ne egy kishülyének kezeljen egy istenkomplexusos, hanem emberszámba vegyen (ne adj isten, a kollegalitás is megjelenjen). Beletörődtem a dolgok rendjébe és megnyugodtam. Elengedtem és elfogadtam mindent, és mostantól kiélvezem a várandósságom végét, aztán lesz, ami lesz. Ünnepelni akarom magunkat, az életet és azt, hogy minden rendben van. Nem félek többé semmitől.

Vacsora

Azt hiszem nekem a háziasszony létben az ételek, étkezések kitalálása, megtervezése a legnehezebb. Sokszor nincs ötletem, vagy viaskodik bennem, amit kívánok és az, amit higgadt fejjel egészségesnek, a testemet szolgálónak ítélek meg. A helyzeten nem segít a kudarckerülésem, sajnos nem egyszer jártam már úgy mióta együtt élünk, hogy hosszas gondolkodás után kitaláltam valamit, megvalósítottam, majd jött valami lelki gebasz és elment az étvágyunk, vagy csak szimplán nem kívántuk / valamelyikünk nem kívánta az adott ételt, mire elkészült. Nyilván, szerepet játszik az is, hogy Gy. soha nem élt egyedül, egy percig sem volt olyan, hogy saját magát önállóan ellássa, otthon abban szocializálódott, hogy legtöbbször több opció közül választhatott: kenyérféle, maradék főtt étel, ha az anyukájának olyanja volt, akkor főzött frisset is vacsira és persze a fagyasztóban mirelitek hada volt legalább kétféle pizzával… Ezzel nehéz is versenybeszállni, de nem is akartam soha. De még 3 év után sem tudja délelőtt megmondani, hogy este mit enne. Ne legyen pirítós legyen mindig friss kenyér, amikor veszek neki, akkor vagy nem vacsizik, vagy biztosan nem kenyeret, a szendvicskencéimet nem szereti, ha hideggel készülök, meleget enne és fordítva. Teljes mértékben kiszámíthatatlan, emellett viszont baromi nagy bűntudatunk van mindkettőnknek, ha ki kell dobni valamit. Talán most már nekem kevésbé, egyrészt élelmiszerbiztonsági mikrobiológiai szempontból a várandósság miatt extrán odafigyelek, másrészt kezdek ezen a téren is egyre őszintébb lenni magammal és egyre nagyobb önismeretre szert tenni ebben. Kicsit félek, megmondom őszintén, hogy mi lesz majd, amikor gyerek(ek)ről kell majd gondoskodni, de ez még a későbbi Vanille problémája.

November 4.-nemzeti gyásznap

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leveresének, a szovjet csapatok bevonulásának 69. évfordulója.

Most csak azért írok, mert nem akarom megtörni ezt a sorozatot. Bár nem terveztem blogvemberezni, most mégis így alakult, hogy bejelentkeztem mindhárom nap eddig és piszkálná a hiúságomat (meg persze nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy azért nem írok, mert éppen szülünk). Nincs nagyon miről beszámolnom. Fáj a fejem, aludni sehogysem tudok és nem akar kijönni ez a gyerek. 

Gondolkodásmentes élet

Csak ültem ott és egyre nőtt a belső feszültségem.

moderálva

Azt azért finoman jelezném, hogy a névtelen, nemaláírt hozzászólásokat nem fogom kiengedni. Fölösleges a kötekedő stílus is, azonnal törlöm, pláne ha a malignitás legkisebb jelét tapasztalom. Én nem bánom, ha valaki katasztrófa turistáskodni jár ide, de tegye azt szépen csendben, ha nem vagyok szimpi neki.  Mindenki avval tölti a szabadidejét, amivel szeretné, nekem nem esik jól számomra ellenszenves emberek virtuális naplóját olvasni, ezért nem is teszem, de nem vagyunk egyformák.

Sportos nap

Reggel tornáztam és épp most értünk haza egy órás sétából. Elmentünk a kórházig gyalog és vissza. A gyerek köszöni jól van, végigalussza, ahogy a tökhintó döcög alatta. A preghello szerint úgyis görögdinnye méretű, szerény botanikai ismereteim szerint az márpedig Cucurbitaceae (tökfélék) családjába tartozik. Lassan szállingóznak a mindennapos ‘egyben vagytok még?’ kérdések, a következő gyereknél szerintem nem áruljuk el a pontos dátumot senkinek. Már a második trimeszter közepén megbántam, hogy elmondtuk.

Étvágyam továbbra sincs, már azok a biztonsági ételek sem csúsznak, amik a legstresszesebb vizsgaidőszakaimban megmentettek. 

Gy. vett magának egy parkside fúrót, most azzal játszik minden szabad percében. Kitalál magának feladatokat, hogy hogyan lehet megvalósítani, utánanéz és utánakérdez, hogy az vajon a gyakorlatban tényleg megvalósítható-e, amit ő elképzelt. Olyan aranyos, ahogy lelkesedik, pedig ő aztán tényleg a szótárban az elméleti ember definíciónál lehetne illusztráció. Így kaptam meglepetés díszkivilágítást az erkélyre. Büszke vagyok rá. Ez lehet az apukáknál a nesting?