Annak azért örülök, hogy ha már úgy alakult, hogy indítás lett a vége, mégsem a nulláról kezdtük a folyamatot. Az esti doki megvizsgált mielőtt föltette a ballont, a reggeliek meg csodálkoztak, hogy 2 ujjnyira ugyan minek. Szerencsére reggelre, amikor leszedték, már bő 3,5 ujjnyi voltam és rettentő feszes volt a burok, szóval mehettem a szülőszobára. Amúgy emiatt a felrakás sem fájt, és helyileg nem éreztem, csak az addigra másfél napja tartó derékfájásom állandósult a ballonos éjszakára. A kecske is jóllakott (= a kórházban megnyugodtak, hogy belenyúlhattak) és a káposzta is megmaradt (= a szervezetem és a baba is készen állt a szülésre, születésre). Igazából ez a mechanikai rásegítés valószínűleg csak gyorsította a folyamatot, legalább kemikália mentes volt. Arról meg senki nem tehet, hogy rövidek voltak a tolófájásaim, benne van a pakliban, emiatt el tudtam fogadni az oxitocint.
Most egyelőre ennyi, még dolgozom fel az eseményeket. Beszélni arról, hogy mi történt a szülőszobán még nem tudok, talán ez az első lépés. A pontos tárgyilagos részleteket, Gy. tudja, aki amúgy nem maradt a fejemnél, mert baromi kíváncsi volt, de azt mondta nem bánta meg, szerinte szexi, hogy ekkora áldozatot hoztam a várandósággal, szüléssel és ilyen csoda gyönyörű kisfiút hoztam a világra.
❤️
VálaszTörlés