2 éve is bejött, kívánok újra

Kedves Univerzum!

Lehet, hogy kicsit telhetetlen vagyok és hosszú a lista, de merek nagyot álmodni és sokat kérni. (Bemásolom ide, hogy ne vesszen el Lucia posztja alatt a kommentem)

1. Szeretném kérni 2026-ra, hogy ne fogyatkozzanak a családjaink a férjemmel, maradjon mindenki életben és legyünk egészségesek, még egészségesebbek. Ha egy mód van rá, nem szeretnék senkit eltemetni ebben az évben.
2. Kérlek a kisbabám szépen, jó ütemben, ne túl lassan de ne is túl gyorsan gyarapodjon, okosodjon, minden rendben legyen a fejlődésével, mozgásával és légyszi légyszi ne derüljön ki se tejfehérje allergia se semmi más, legyen vele minden könnyű. Csak egyszer az életben ne bonyolódjon minden, menjenek simán a dolgok vele.
3. Szeretnék lefogyni legalább 15 kilót, de inkább huszat. Ehhez kérek erőt, kitartást, önfegyelmet, meg egy kis rásegítést. Nem csak esztétikai okokból, hanem inkább az egészségügyi okokból. Szeretném, hogy a mozgás és a több zöldség és jobb ételek fogyasztása nem lenne ekkora nyűg, beleférne a mindennapjaimba és nem  sóvárognék az élelmiszeripari hulladékok után. Szeretnék jó példát mutatni a gyereknek, de ehehz szükséges, hogy nekem is jó és egészséges legyen a kapcsolatom az evéssel, étellel, mértéktartással.
4. Légyszi segíts a tesóinknak a férjemmel párt találni, adj útmutatást mindhármuknak, hogy merre tovább az életben. Kérlek a tesóim fejezzék be az egyetemeiket, szerezzenek diplomát.
5. Áradjon a Tisza! Győzzék le a Fideszt áprilisban, legyen békés az átalakulás és a hatalomátadás alázatos a fidesz részéről, ne akadályozzák a változást.
6. Szeretném ha a férjem munkakeresése gyorsan sikeres lenne, kapna egy zsíros állást, ami biztosítaná a család stabilitását. Jó lenne, ha családbarát munkahely lenne, élhető munkarenddel, ne kelljen hétvégén dolgozni, ne legyen kötelező túlóra, legyen közel, végezzen időben, hogy hamar hazajöhessen. Olyan hely és munka legyen, amit szeret csinálni, kicsit kihívás csak és sikerélménye van, de nem unatkozik, olyat ahol brillírozhat és sziporkázhat az ötleteivel és támogatják is azokat.
7. Kérlek ne romoljon meg, maradjon fenn vagy legyen mégjobb a viszonyunk anyukámmal és a férjem szüleivel is.
8. Légyszi segíts a férjem szorongásaival, fogyjanak el,(szűnjenek meg az okok, ne derüljenek ki újabbak) tanuljuk meg kezelni őket, ami elmúlt, ahelyett ő sem akarjon mindig újabbat keresni/találni.
9. Szeretnék békét és szeretetteljes kommunikációt a házasságunkban, harmóniát. (És megvenni a fürdőszobába és a kiswcbe a kinézett szekrényeket valamint a zuhanyzóba az esőztetőt, csak nem bírom átnyomni sehogysem ezen vágyaimat, csak tiltakozás és ódzkodás van).
10. Jogosítvány, még mindig túl nagy falatnak tűnik, de egyre jobban érzem a hiányát, sokszor lenne mehetnékem, ami bkvval kivitelezhetetlen vagy irreálisan sokáig tart, de a férjem pihenését is tiszteletben tartanám. Egyszerűen nem hiszem el magamról, hogy képes vagyok rá.
11. Légyszi, hadd lendüljek túl az olvasási válságon. Olvasni akarnék többet, szerettem, hogy a személyiségem része, szerettem elmondani magamról, hogy szeretek olvasni. És hát szeretnék jó példával a gyermekem előtt járni.
12. Talán kicsit jelentéktelen kívánság a végére: ne romoljanak tovább a fogaim, ne törjenek le.

Napjaink

Az én okos ügyes kicsibabám kezdi felfedezni a saját hangját. Olyan édes, ahogy sikongat. Néha egész sokat magyaráz, gagyog, a legjobban azt tudja mondani, hogy ‘eö’. Egész sokat nézelődik most már, hadonászik a kezeivel, meg vagyok róla győződve, hogy vezényel. Minden nap észreveszünk valami újat, amit felfedezett már a külvilágból, amit megtanult és tud. És hát olvadozunk Gy-vel, hogy lehet ilyen cuki gyerekünk. A mi kis szivárványbabánk.

Amúgy pont olyan, mint vártam. Fárasztó, de megéri. Amin meglepődtem viszont, hogy gyorsabban regenerálódtam, mint arra számítottam. Szombaton már kovászos kenyeret is sütöttem, vacsorára pedig sült camambertet zsömlekoszorúval. Kezdek visszatérni a konyhába, de arra rájöttem, hogy az élesztős kelt tésztákkal szemben a kovászolás időbelisége most sokkal jobban illeszkedik az élethelyzetemhez. A kenyérhez egyszer kellett 5 perc, amíg összemértem és összekevertem a hozzávalókat és csak pár óránként kellett kábé 2 percet foglalkozni vele (kézmosással mindennel együtt) a formázásig, ami újabb 5 percet vett igénybe, de az a +/- 10-20 perc mozgásterem megvolt ha épp sírt a baba vagy szoptattam. Most csak úgy hasracsapva mondom ezeket a számokat, lényeg, hogy nem időre megy. Ezzel szemben az élesztős tészta azonnali beavatkozást igényel, nehogy túlkeljen, itt sokszor 5 perc is számít, azt tapasztaltam. Tanultam a dolgokból, valószínűleg élesztőset mostantól csak hibrid tésztából sütök majd inkább, amíg még nincs kialakult napirend és kiszámíthatatlan, hogy 30 percem vagy 3,5 órám van két szoptatás között. 

Akinek szívében arany közép tart súlyegyent

Úgy közepesen esik szarul, hogy nagybátyámék a kamasz unokatesóimmal nem törik össze magukat, hogy láthassák a mi gyönyörű és okos kisfiunkat. Az odáig rendben, és ennek örülök is, hogy tiszteletben tartották a kérésünket, hogy várják meg a 6 hetet és a gyermekágyi időszak végét, de úgy látszik nem esett nehezükre. Jó, amúgy a december valóban tud sűrű lenni karácsonyig, szóval ezzel abszolút nincs is bajom. De miért prioritás a szomszédban élő (tényleg, mert a mellettük levő társasházban laknak) barátaikkal lenni a két ünnep között, amikor velük heti szinten többször találkoznak? Eddig nem vettem észre, de valójában ez egy aszimmetrikus kapcsolat, és nekem lényegesen fontosabbak ők, mint én nekik. Legalább most már tudom, hogy mi merre hány méter, és hogy hol van a helyem

Persze az sem sokkal jobb, amit Gy. keresztszülei csináltak, hogy bejelentették, hogy melyik hétvégén jönnek, annyi engedményt kaptunk, hogy választhattunk péntek és vasárnap között. Mindezt szülés után 3,5 héttel, amikor még ülni is alig tudtam. De ezerszer inkább ez a túlzott érdeklődés legyen, ha választhatok, mint az elhagyatottság érzése. 

Valahol a kettő között lenne nálam az igazság. Aurea mediocritas, vagy hogy is mondta Horatius. Mondhatjátok, hogy nekem már megint semmi sem jó, pedig jó életem van és luxusproblémáim, mégis folyamatosan elégedetlenkedem, de légyszi ne. Ezeket a hozzászólásokat, ki sem engedem, de inkább  le se írjátok. Még a gyakran empátiamentes és érzéketlenségre hajlamos Gy. szerint sem hormonos túlreagálás ez, és jogosan esik rosszul (ahh, olyan cuki amúgy, amikor eszébe jut validálni az érzéseimet és próbál felvidítani). Pityereghettem egy kicsit a vállán és főzött egy kakaót is nekem. 🥹

Ötven-ötven

 Azért, hogy ne csak a panaszkodásomnak legyen írásos nyoma, mindenképp meg szeretném említeni, hogy Gy. milyen csodálatos apuka és mennyire csapatjátékos. Szóval a szoptatáson kívül tényleg mindent csinál, és ha babácskának nincsnek éhségjelei, akkor az összes nyűgösködésből rendesen, teljesértékűen kiveszi a részét. Most is bár üvölt a gyerek, elküldött, hogy aludjak, de legalább vízszintesen sötét szobában pihenjek. És nekünk ez full természetesen jön, de még szerintem 2025-ben is mondhatom, milyen szerencsés vagyok vele, mert nem mindenkinek ez az alap, sőt…

Abban is teljesen biztos vagyok, hogy a mindkét oldali nagymamai helytállás mellett vastagon szerepe van Gy-nek abban, hogy ilyen tempóban regenerálódom a szülés után. Pedig megviselt azért, most így utólag, 1 hónap távlatából kezdem én is elismerni, hogy ez mekkora teljesítmény volt részemről és nem elbagatellizálni a történteket.

Grincs, sírógörcs, hagyjuk ki a karácsonyt

Minden elromlott. Régen imádtam a karácsonyt, volt a kedvenc ünnepem. Egészen addig minden rendben ment, amíg össze nem házasodtunk és mindenki hazament a családjához szentestézni. Utána az volt a terv, hogy megnézzük együtt egymás családjánál, egyik évben nálunk a rákövetkezőben Gy. szüleivel és tesójával. Azt hittem ezután már kettesben leszünk és megmarad a szenteste intimitása, a származási családjainkkal 25-26 karácsonyozunk. De valahogy tavaly a vetélés után nem úgy lett, nem is volt erőm ezen vitatkozni, annyira nem is volt kedvem az egész ünnepesdihez, Gy. családjával karácsonyoztunk és 25-én este mentünk az én családomhoz. Bíztam abban, hogy majd, ha lesz gyerek, Gy-nek megváltozik a hozzáállása a 24.-e estét illetően, hát baromi nagyot tévedtem. Egyszerűen Gy. meggyőzhetetlen arról, hogy egyszer próbáljuk ki, milyen a mi új kiscsaládunkkal ünnepelni. Önző vagyok, de vannak pillanatok, amit szeretnék megtartani magunknak, ilyen lenne a szenteste és a gyerekeink születésnapján reggel felköszönteni őket, úgy, hogy nem zavar be a képbe senki nagyszülő vagy más rokon. Érzelmileg olyan szinten terheltté vált számomra ez az időszak, mert nem jutunk dűlőre, hogy én, a karácsonymániás, megutáltam. Sírhatnékom van és nemakarom ezt az egészet. Ugorjuk át december második felét, hagyjuk a faszba az egészet és legyen január elseje reggel 6:30. Szeretek korán kelni újévkor, tiszta lap.

What does the fox say? 🦊

Megint lemaradtam, hova tűntél, Róka? Szabad kérni meghívót?

Decnyolc és időtlenség

Itt vagyok, megvagyunk csak sodródom a mindennapokkal, jelenleg még összefolynak az éjszakák és nappalok nálunk. Múlt héten itt volt anyukám, nagyon sokat segített a baba körül. Megtettük az első sétánkat babakocsival, azóta minden nap mentünk, a mai az első, hogy kihagytuk, de úgy voltunk Gy-vel, hogy a délelőtti köd nem alkalmas a sétára és délutánra egyelőre elég izgalom lesz a fürdés. Ahogy csináltuk a dolgokat, menet közben csomó jó tippet kaptam anyukámtól, hogy egyedül mit hogyan lesz érdemes csinálnom. Amúgy szerencsére úgy alakult, hogy a babánk egy hét híján 2 hónapos lesz, mire először teljes egész napra egyedül maradunk (és akkor is Gy-nek rövidebb munkanapjai lesznek, szóval tulajdonképpen reggeltől koradélutánig). Szerencsés vagyok.

Ma itt volt amúgy Gy. anyukája, kitakarította a fürdőt, segített a tiszta ruhák összehajtogatásával és ágyneműt is húzott, természetesen mindezt az én kérésemre (nyugi, nem ennyire controlfreak a kedvesmama, hogy így beledumáljon a háztartásomba, házasságomba, szimplán felmértem, hogy melyik részét tudom delegálni a házimunkának nyugodt lelkiismerettel és merek is benne segítséget kérni, élni a felajánlásokkal és elfogadni). Utána persze unokázhatott is, amint felébredt a gyerek és már nem akart éhenhalni. Végre, így, hogy már a második gyertyát is meggyújtottuk a koszorún, előkerült a karácsonyi mintás ágyneműhuzat is.