“ Este lezárom pár napra a blogot, mert elbaszcsiztam benne valamit a dátumokkal, szóval senki ne ijedjen majd meg, hogy meghívó nélkül maradt vagy ilyesmi. A blog egy szakaszán, ahol anno szívemnek kedves emlékek születtek, 260 bejegyzésből elvesztek a dátumok, így most az összes mai dátummal hever a piszkozatok között. Bár ez nem indokolja a bloglezárást, annyira lepergett előttem az a két év, hogy egy bloglezárással talán úgy érezném, sikerült befagyasztanom az időt, és időt nyerni arra, hogy nyugiban megpróbáljam felidézni 260 bejegyzés körülbelüli dátumát. Azért is bánt nagyon ez az egész, mert azon a szakaszon született Pomi cicám, akkor még élt Sün Caca, akkor jártam egy évig egyetemre, akkor még mama is szinte fiatal volt, és akkor ismertem meg Pukkancsot.
Most kicsit sokkolódott a szervezetem annyira, hogy lefeküdni is elfelejtettem, mert rájöttem, mennyire szeretem, hogy napra pontosan le vannak jegyezve az emlékeim, és nagyon-nagyon-nagyon ijesztő belegondolni, mennyire kötődöm ehhez a bloghoz, ami kb. az identitásom része ennyi év után.
Néhány percen át úgy éreztem, a valóság is elveszett, és hirtelen minden és mindenki nagyon elkezdett hiányozni.”
Bocsi, hogy én válaszolok, de azt írta pár napja, hogy véletlenül eltűnt egy csomó posztja, meg a megmaradt írások időpontja is zavarossá vált, ezt próbálja meg helyrehozni, azt ígérte utána kinyitja megint.
Élek-élek, csak pofozgatom a blogot, de már kitaláltam, hogyan oldom meg a dilemmáimat. (Hú, Verka, remélem, csak ez az egy bejegyzésem van meg így nálad. :D)
“ Este lezárom pár napra a blogot, mert elbaszcsiztam benne valamit a dátumokkal, szóval senki ne ijedjen majd meg, hogy meghívó nélkül maradt vagy ilyesmi. A blog egy szakaszán, ahol anno szívemnek kedves emlékek születtek, 260 bejegyzésből elvesztek a dátumok, így most az összes mai dátummal hever a piszkozatok között. Bár ez nem indokolja a bloglezárást, annyira lepergett előttem az a két év, hogy egy bloglezárással talán úgy érezném, sikerült befagyasztanom az időt, és időt nyerni arra, hogy nyugiban megpróbáljam felidézni 260 bejegyzés körülbelüli dátumát. Azért is bánt nagyon ez az egész, mert azon a szakaszon született Pomi cicám, akkor még élt Sün Caca, akkor jártam egy évig egyetemre, akkor még mama is szinte fiatal volt, és akkor ismertem meg Pukkancsot.
VálaszTörlésMost kicsit sokkolódott a szervezetem annyira, hogy lefeküdni is elfelejtettem, mert rájöttem, mennyire szeretem, hogy napra pontosan le vannak jegyezve az emlékeim, és nagyon-nagyon-nagyon ijesztő belegondolni, mennyire kötődöm ehhez a bloghoz, ami kb. az identitásom része ennyi év után.
Néhány percen át úgy éreztem, a valóság is elveszett, és hirtelen minden és mindenki nagyon elkezdett hiányozni.”
Én is ugyanezen tűnődtem..
VálaszTörlésBocsi, hogy én válaszolok, de azt írta pár napja, hogy véletlenül eltűnt egy csomó posztja, meg a megmaradt írások időpontja is zavarossá vált, ezt próbálja meg helyrehozni, azt ígérte utána kinyitja megint.
VálaszTörlésKöszi, verka és Ági mindkettőtöknek! ❤️
VálaszTörlésRóka, ha esetleg erre jársz és olvasod, várunk vissza.
Élek-élek, csak pofozgatom a blogot, de már kitaláltam, hogyan oldom meg a dilemmáimat.
VálaszTörlés(Hú, Verka, remélem, csak ez az egy bejegyzésem van meg így nálad. :D)