Decnyolc és időtlenség

Itt vagyok, megvagyunk csak sodródom a mindennapokkal, jelenleg még összefolynak az éjszakák és nappalok nálunk. Múlt héten itt volt anyukám, nagyon sokat segített a baba körül. Megtettük az első sétánkat babakocsival, azóta minden nap mentünk, a mai az első, hogy kihagytuk, de úgy voltunk Gy-vel, hogy a délelőtti köd nem alkalmas a sétára és délutánra egyelőre elég izgalom lesz a fürdés. Ahogy csináltuk a dolgokat, menet közben csomó jó tippet kaptam anyukámtól, hogy egyedül mit hogyan lesz érdemes csinálnom. Amúgy szerencsére úgy alakult, hogy a babánk egy hét híján 2 hónapos lesz, mire először teljes egész napra egyedül maradunk (és akkor is Gy-nek rövidebb munkanapjai lesznek, szóval tulajdonképpen reggeltől koradélutánig). Szerencsés vagyok.

Ma itt volt amúgy Gy. anyukája, kitakarította a fürdőt, segített a tiszta ruhák összehajtogatásával és ágyneműt is húzott, természetesen mindezt az én kérésemre (nyugi, nem ennyire controlfreak a kedvesmama, hogy így beledumáljon a háztartásomba, házasságomba, szimplán felmértem, hogy melyik részét tudom delegálni a házimunkának nyugodt lelkiismerettel és merek is benne segítséget kérni, élni a felajánlásokkal és elfogadni). Utána persze unokázhatott is, amint felébredt a gyerek és már nem akart éhenhalni. Végre, így, hogy már a második gyertyát is meggyújtottuk a koszorún, előkerült a karácsonyi mintás ágyneműhuzat is.