2019. október 31., csütörtök

piciny csodák #2

a mai napra több is jutott
  1. a bácsi, akiről azt hittem a boltban hogy sürgetni fog, türelmesen megvárta, míg bepakolom a táskába a cuccokat, majd megintcsak ezzel meglepve engem az általam már összegyűjtött kosarakat mind kirakta a helyére "másnak is biztos kelleni fog" címszóval
  2. sikeres ablakpucolás végre a szobámban 
  3. LEVES. katalán csirkeleves: pikáns mégis krémes a tejszíntől, a megszokott magyaros ízvilág egzotikussá téve sáfránnyal
  4. ajándék túrórudi
  5. beszélgetések

Elhatározás

Szeretnék olyan ember lenni, akivel azért töltenek szívesen időt mások, mert a vidámságom ragadós, pozitív a kisugárzásom.

A döntés meghozatala talán túl könnyű is volt, de valójában mi kell ehhez?

Mára már megtanultam felismerni azokat a viselkedésformákat, amik engem lehúznak, embereket, akik lerántanak a mélybe a negatív megnyilvánulásaikkal.
Mégsem a farizeusi imát szeretném követni, hogy azért adjak hálát, nem vagyok olyan, mint a többi bűnös.


Feladatok:

  • minden napban megtalálni az apró örömöket
  • hálát adni és tudatosítani, hogy ahol és amikor épp vagyok, nem véletlenül vagyok 
  • a sorosomat én alakítom, vállaljam a felelősséget a megtett és elhalogatott dolgokért is, utóbbiért ne ostorozzam magam
  • legyek megbocsátó magammal szemben

2019. október 30., szerda

piciny csodák #1

Ma végre megtaláltam a korábban elveszettnek hitt, szőrén-szálán eltűnt esernyőmet.  yeeey

Mióta egyetemre járok és másik városban élek, azóta az otthoni szobámból az általam gondosan őrzött használati tárgyak folyamatosan átdiffundálnak a lakás egyéb pontjaira. Értitek, amire vigyáztam évekig, azt széthordják, mert nekem van. Szeretem a családom, de ez baromi dühítő. Nekik is ugyanannyi energia lenne, minden használat után a saját dolgaikat a helyükre tenni és máris kéznél lenne, amikor szükség van rá.


note to myself: a szobámban van, a régi helyén

2019. október 29., kedd

Van ami nem változik.
Ez pedig a zene hatása.
Mondják persze sokan, hogy ez genetika.
"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." 
/Kodály Zoltán/ 


https://www.youtube.com/watch?v=cudGzFqi-ac

Megindító csellómuzsika. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy mit érzek, milyen érzések kerítenek hatalmukba. Mintha szerelmes lennék.
Úgy érzem enyém a világ, miköben egy magábaroskadt, összeomlott ember lennék, aki egyedül mindenre képtelen. Az "engem nem szeret senki" és a "bárcsak én egymagam körülölelhetném a világot" vegyülése, kezelhetetlen  és számomra befogadhatatlan mégis belőlem kirobbanni készülő szeretet.
Kettősség, hogy úgy üres a pohár helye,hogy közben a pohár csordultig van. A szűnni nem akaró kopogtatás az ajtón, holott félpercenként kinézek, ki az.

Hajtűkanyar

Hosszú stresszes időszak után végre képes vagyok összefüggő mondatokban megfogalmazni az érzéseimet. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam a zaklatottság, abban is megnyilvánult, hogy hosszú hónapokig a kézzel írt naplómban is, egy egy dátumhoz csak a lapon össze vissza szavak voltak felírva.
Hálás vagyok, hogy ma sikerült.
Kemény küzdelem, megtalálni és újra felfedezni magamat. 22 múltam, itt az ideje az önostorozást abbahagyni, és elhinni, hogy értékes vagyok.

Cél: bebizonyítani magamnak csodálatosságomat



2019. október 28., hétfő

Take it easy

Azt hiszem anno a tökéletlenségtől való félelmem vezetett a blogolás fellángolást követő abbahagyásához.
Napról napra le kell konmariznom magamban a késztetést a perfekcionizmusra. Nincs rá szükségem, hogy a boldogtalanságba hajszoljam magam a tökéletesség  és egységesség kergetésével.
Ezt a blogot én írom, én ilyen sokszínű vagyok, hol angolul, hol magyarul és bizony esetenként, ha nem jön magától és természetesen, cím nélkül is közzé szeretnék tenni bejegyzéseket.


Ígéret,

amit magamnak teszek: őszinte leszek magammal.

note to myself: Nyugi, nincs "rossz válasz". Normális vagy. Mindenki normális a maga módján. Találd meg az utad, amin nem érzed magad kívülállónak és merj.


Back

Szevasz világ. Szóval, 4 év után újra kedvem lett írni.
Bár gyatra kísérlet volt ez akkor is, nem ígérem, hogy most kitartó tudok lenni. Mégis úgy vagyok vele, hogy próbálkozni lehet.
Terveim szerint a fellendítés része az is, hogy mindenfélét írok, recepteket, lélekdarabkákat, ami eszembe jut.