Ez pedig a zene hatása.
Mondják persze sokan, hogy ez genetika.
"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza."
/Kodály Zoltán/
Megindító csellómuzsika. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy mit érzek, milyen érzések kerítenek hatalmukba. Mintha szerelmes lennék.
Úgy érzem enyém a világ, miköben egy magábaroskadt, összeomlott ember lennék, aki egyedül mindenre képtelen. Az "engem nem szeret senki" és a "bárcsak én egymagam körülölelhetném a világot" vegyülése, kezelhetetlen és számomra befogadhatatlan mégis belőlem kirobbanni készülő szeretet.
Kettősség, hogy úgy üres a pohár helye,hogy közben a pohár csordultig van. A szűnni nem akaró kopogtatás az ajtón, holott félpercenként kinézek, ki az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése