kétségbeesés

Teljesen felkészületlennek érzem magam, kezd bekúszni az agyamba a rettegés és pánik. Teljes káosz van, nem látom át, mi az, ami megvan már és mit kell még beszerezni, mert nincs összerakva a bútor és ezért elpakolva sincs… Alig van már idő hátra, csak telnek a napok és nem tudok semmit. Meg fogok bukni. 

• Honnan tudjam pontosan, mi kell feltétlenül egy kisbabának, és mi az ami felesleges lehúzás, csak elhitetik a friss szülőkkel, hogy enélkül nem lehet élni sem?
• Mennyi ruhára van szükség és milyen méretekből? Kell-e 50-es méret egyáltalán? 
• Melyik márkájú pelenka lesz nekünk jó? Gondoltam az elején célszerű lesz több márkát kipróbálni, de melyikeket?
• Magamnak honnan vegyek szoptatós hálóinget, felsőket? A brendon túlárazott, a h&m-ben sem sokkal olcsóbb, de cserében az is csak online van, mint minden más. Kell-e majd inkontinenciabetét vagy elég lesz a sima éjszakai is? Érdemes-e tena pants-et venni? Miben szüljek? Zsírúj hálóinget sajnálnék összedzsuvázni és kidobni, de azzal azért tisztában vagyok, hogy egy szülés jár azért némi testnedvek távozásaval is.
• Mikor kellene elkezdeni a gátmasszázst gátolajjal? Már ezzel is elkéstem? Honnan tanuljak légzéstechnikát? 
• A szoptatási tanácsadóval mikor érdemes felvenni a kapcsolatot? Kell-e mindenképp mellszívó?
• A bonyolult kötözős kendőn kívül van-e bármi mód, ami az első hónapban is biztonságos? Honnan tájékozódhatnék?

Ez kicsit tmi lesz: de mit csináljak, talán nem a harmadik trimeszterben kellene elkezdenem intim gyantáztatni, viszont egyre kevésbé érem el magam borotvával? A szülőszobán szárazon kapkodva borotválást elkerülném…

megint kajaszorongás

Eljött az a pont, hogy már megint nem tudok mit enni. Van a gyomorsav-cukor-puffadás háromszög, ami mondjuk legalább kettő diéta kritériumait kielégíti, az a harmadik szempontból tuti tiltólistás. Sírok, szorongok, sokszor vagyok éhes, mert nem merek tényleg semmit enni. Annyira nem állapot ez, múltkor már mondtam a nőgyógyásznak, hogy nem bírok a savammal, melyik ppi-t lehet szedni várandósan, erre lerázott, hogy szedjek szépen antacidumot. Mondom köszike, de egyedül a rennie amitől nem hányok, de abból a cukormentes is dobálja a cukromat. Szakmailag egyébként a gaviscont jobbnak gondolom, viszont a hideg is kiráz a nátrium-alginát nyálkásságatól és sós ízétől. Miután a fent említett dokibácsi nem volt hajlandó segíteni, még meghallgathattunk Gy-vel, hogy a gyógyszerészek hülyék, az egyetemen minden szart beseggelnek ész nélkül és teljesen feleslegesen, hogy szimpla bolti eladók legyenek. Úgyhogy a hülye bolti eladó házaspár (tegyük hozzá, hogy Gy. kutat, lassan phd fokozatot szerez…) elkezdte magának kiolvasni a nemzetközi szakirodalmat, amelyből hogyhogynem kiderült, létezik olyan protonpumpagátló, amit szedhetek anélkül, hogy ártanék a kisbabánknak. Köszi,  megoldom egyedül akkor. Most így a 29-30. hét környékén már nincs energiám új orvost keresni, még talán a 6 hetes kontrollra elmegyek hozzá keserű szájízzel. De azt hiszem keresni fogok valakit, aki közelebb van mind fizikailag (és nem a város másik felén, hanem valamelyik környező kerületben), mint mentalitásban és életkorban. Tisztában vagyok vele, hogy az ő korosztálya egészen másképp tekint az egészségügyre, hierarchiára, kollegalitásra, ettől még igenis rosszulesik. Szerintem egy magánpraxisban, ahol havonta találkozunk, megengedhetetlen ez a stílus, a hideg-rideg személytelenség 2025-ben. Legalábbis nekem nem erre van szükségem. Nem várom el, hogy arcról felismerjen, tudja a nevemet és hogy ki vagyok. De nonszensz, hogy a papírokat nézegetve sem emlékszik, arra, amit előző alkalommal megbeszéltünk már, csak ő elfelejtette felírni magának.

pirkadat

Lassan világosodik. Szerintem éjfél óta egy szemhunyásnyit sem aludtam a melegtől. Már csináltam mindent, leadtam a kifli rendelést, néztem/hallgattam majdnem egy órányi videót, pisiltem, ittam, vettem be renniet. Kizártnak tartom, hogy 20:45 és 0:15 között kialudtam volna magam, tegnap napközben sem aludtam. Szerintem túl fáradt vagyok az alváshoz. Érzem, ahogy a napkelte, azaz az éjszaka leghűvösebb pontjának közeledtével végre beáramlik a friss levegő, hallom, ahogy lassacskán beindul a nappali buszközlekedés. Najó, csak ránézek a netbankomra, de azonnal elkezdek kattogni, hogy szokatlan összegű utalás érkezett. Nem tudom, kell-e szólni a főnökömnek, és ha igen, akkor zavarhatom-e ezzel a szabadnapján. Engem megbüntethetnek-e amiatt, ha a könyvelés hibájából mondjuk harmincezerrel több tp érkezett, az eddigiekhez képest. Vagy valami változás van, amiről nem tudok? Elvileg ha emelték volna az alapfizetésemet, arról azért csak szóltak volna. Ha meg nem jól jelentették le, arról meg megint nem tehetek.

Olyan 2-3 között már éppen félálomban szenderegtem, amikor a gyermek úgy döntött, most kell anya minden szorongását eloszlatni egy kánkán bemutatóval.

Elvileg normális, hogy az egyébként mindkg fagyos végtagjaimat tűzforrónak érzem a hormonok meg mindenféle változás miatt. Hát nem tudom, próbálkoztam jegeléssel, mentolos zselével, váltott vizes zuhanyoztatással, felpolcolással (amíg engedte a reflux), hűtős ágybetéttel, több gyaloglással és mozgással, egész napos vízszinttel, de egyik sem az igazi. Erre nyaranta az ultimate megoldásom a nagydózisú detralex volt heti 2-3 úszással párosítva, amikor nagyon bedurvult, akkor több felpolcolással. Most ezek közül nagyjából egyiket sem tudom alkalmazni. Szerencsére a vérnyomásom rendben van, nem az a tankönyvi  vizenyős dagadás, ödémásodás, csak éppen pont kellemetlen.

állandó veszekedés a klímán

Lehetne külön rezsicsökkentett határ azoknak, akik csak az egyik közműszolgáltatást (villany) használják, és a gázt nem…

koldusbot, firstworldproblem

Nem merjük bevallani a szüleinknek, hogy most nem fér bele magunknak megvenni akármit, ami nem feltétlenül létszükséglet és muszáj. Az van, hogy június végén tönkrement a kis konyhai aprítóm, amit leginkább prézli készítésre és diódarálásra használtam. Az elmúlt években ez a harmadik ilyen tíz-húszezres gép, és most már igazán vágynék egy rendes foodprocessor-ra, de az 80k. És az most így sok, főleg, hogy júliusban volt 2 nagyobb kiadásunk is, az egyik ráadásul váratlan. Közben meg hallgatom Gy. anyukájától, hogy a mai fiataloknak (azaz nekünk) mennyivel könnyebb, mint nekik volt a felnőtt közös életük kezdetén, mert hónapokig spóroltak egy-egy háztartási gépre, vagy a gyerekek karácsonyi ajándékára. Most épp olyan az élethelyzetük, hogy hónap végén is simán belefér, hogy vákuumos fóliahegesztőt vegyenek a lidlben, csakmert most megpillantotta (amit aztán nem fog használni, de ezt majd csak akkor vallja be nekünk, amikor veszünk magunknak egyet, mert amúgy ez is távlati cél, de nem prioritás).  Nyilván, előnyt élveznek a babacuccok, első gyerek lévén ez nagyobb anyagi teher, mintha többedik lenne. Viszont vannak dolgok, amiket egyáltalán nem szeretnénk használtan beszerezni, reményeink szerint azért, hogy több gyermek érkezését kiszolgálja nálunk.

Másik szorongásom, hogy nem is nagyon merem mondani Gy-nek az ehhez hasonló jellegű sokba kerülő vágyaimat, tekintve, hogy nem dolgozom és “csak” a táppénz a bevétel a részemről. Más kérdés, hogy a havi kiadások csökkentéséhez is hozzájárulok, hogy ne menjen el annyi pénz a banknak törlesztőre.