3 éjjel 3 nap

 Ezek a kérdések előhoztak bennem rengeteg fájdalmat. Egyszerre nem is tudtam megválaszolni mind, mert felszakított rengeteg sebet. A tagadás helyett, most kitisztítom/juk a pszi nénivel, hogy a tényleges gyógyulás útjára lépjek. Most olyan védtelennek, meztelennek érzem magam, ami még az eddigi sírásomat is belém fojtotta.

Megint telnek a napok és nem fejeztem be a bejegyzést, úgyhogy most folytatom. A vasárnapra visszagondolva elégedettség tölt el, valahogy aznap minden belefért, amit terveztem. Reggel főztem sütőtökkrémlevest és paprikáskrumplit virslivel (Gy-nek, nekem más terveim voltak, túróstészta volt a második, csak úgy natúran sóval és joghurttal, húsmentesen). Miután lezártam a gázt, elszaladtam boltba, pékségbe, hoztam felvágottakat és friss kenyeret az ebédhez. Még nem volt 10 óra, mire mindez lezajlott, közben kimostam a törülközőket is és nekifogtam a tanulásnak tulajdonképpen folytattam, de ez részletkérdés. 

Felváltva készültem a növényekből és a gyógyszerkészítésből. Kicsit mehh, egyik sem annyira nehéz, de szerintem nem mindegyiknél ott van a hangsúly, ahol kéne. Aránytalanul a gyógynövénytanra kell többet készülni, szigorúbb a számonkérés és talán nem is a való életben használt gyakorlatias tudásról adunk számot. Rengeteg analitikai módszert, kémiai egyenleteket bevágunk, pedig szerintem a gyógyszerinterakciók, a kiegészítő terápia fontosabb lenne. Egészen mellbevágó volt olvasni a múltkori mélylevegő projektes bejegyzést, hogy mindenféle figyelmeztetés nélkül ekkora nyilvánosságra került az orbáncfű. Vastagan szedett piros betűk és felkiáltójelek között lenne a helye azon a képen, hogy

!!!vigyázz, a többi gyógyszeredre, fogamzásgátlódra, antidepresszánsodra stb hatással van, ne iszogasd csak úgy az orbáncfű teát!!!.

Időközben zajlik az esküvőszervezés, még nem akarom elkiabálni a fejleményeket, de lehet, hogy megvan a lagzihelyszínünk. Nehéz ebben a képlékenységben szerveznünk, ki tudja mi lesz egy év múlva, lehet-e ilyen jellegű eseményt tartani, nem üt-e be valami családi krízis (pl haláleset), ami miatt változás történhet. Nekünk még változik a meghívott vendégeink köre is, vannak akik szétmennek, mások párra találnak, formálódnak a kapcsolataink a munkahelyen, egyetemen, lehet hogy egy év múlva már sokkal több/kevesebb emberrel ünnepelnénk együtt. Nehéz csomó mindenről ebben a bizonytalanságban döntenünk.

Szerintem most ezt abbahagyom, szombat óta írom a bejegyzést, fejben sokkal több mindent megfogalmaztam, de sajnos nem volt alkalmam az adott pillanatban leírni, most  meg már nem emlékszem.

anno- Róka kérdései

1. Mi volt a jeled az oviban? Szeretted?
🍐Körte 🍐, szerettem és emiatt azt gondoltam, hogy akkor nekem ez lesz a kedvenc gyümölcsöm. A Vilmos körtével azóta is nagy szerelemben állunk, de a többi fajtát még kompótnak sem. 

2. Mi akartál lenni ovisként? / Elképzelted bárhogyan is a jövőd?

Hú erre most így nem emlékszem, későbbi emlékem viszont van, kb. 10 éves koromból. Menedzser akartam lenni, de a kisgimis felvételi elbeszélgetéskor azt mondtam, hogy fodrász, mert az menőbben hangzik vagy mert talán szégyelltem magam azért amilyen vagyok. Talpraesett, jó szervezőképességgel, kevésbé jó kommunikációs készséggel, mindenbe beleszóltam, amin csipkelődött is a család.

3. Sorolj fel öt tulajdonságot, ami jellemző volt rád alsós korodban.
fontoskodó, kotnyeles, túlzottan anyáskodó, gyerekekkel nehezen barátkozó, érzékeny

4. Volt olyan beszólás, amit te kaptál, és megmaradt benned?
Amikor az alsós tanítónénim, Isten nyugosztalja, egy alkalommal úgy hivatkozott rám, hogy "vannak a vékonyabb lányok, meg az olyanok mint...(én, csak nem írom le a nevemet". Másik, amikor lestrébereztek, mert játék közben, amikor tilosban jártunk, észrevettem, hogy a tanítók figyelnek és szóltam, hogy ne most, mert épp látnak a tanárok.

5. Volt olyan beszólás, ami a te szádat hagyta el, és aztán megbántad?
Biztos volt, de most nem ugrik be.

6. Volt álomszakmád általános sulis korodban?
Menedzser, de nem mertem felvállalni, csak anyukámnak.

7. Volt nagy szerelmed? :)
Volt, ovis korunkban kezdődött és hetedikig nagyon reménykedtem, hogy ő lesz majd a férjem.

8. Vártad a középsulit? Miért? / Miért nem?
Vártam, mert reméltem, hogy minden más lesz, mint addig, de féltem is, hogy folytatódik ugyanaz a bullying, mint a korábbi suliban. Mindig ultimátumokat adtam magamnak, hogy x idő múlva már biztos nekem is lesz barátom.

9. Volt olyan korszakod, ami meghatározta az öltözködési stílusod?
Egy időben csak feketét hordtam 5-6. osztály környékén. akkoriban AFC-t, Pink!-et, Katy Perry-t hallgattam (titokban pedig igazából Taylor Swift, Márk, Kovácsovis Fruzsina és SP voltak a kedvenceim, de erről mások előtt hallgattam)

10. Volt valamilyen mániád? Gyűjtöttél valamit? Volt olyan téma, amire rá voltál kattanva?
Matricákat, Diddl-it, ezutóbbi anyukám szerint rablás volt, hogyhogy néhány tömb papírt kaptunk cserélgetésere de az eredeti gyűjtőmappa helyett valami egyszerű, otthon is meglévő gyűrűsmappánk volt húgommal.

11. Középsuliban hogyan képzelted a jövőd?
Eleinte nem tudtam mit szeretnék, a faktválasztásnál találtam ki, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Abban biztos voltam már akkor is, hogy ez egy nehéz egyetem lesz, de később szeretnék nyugis és kényelmes életet, ahol nem kérdés, hogy ha egyedül maradnék valamilyen okból(ez leginkább anyukám példája miatt fontos, édesapa halála után nagy segítség volt az orvosi diplomája), akkor is rendes fizum lenne, amiből el tartok néhány gyereket. Családot szerettem volna, gyerekeket és anyagi biztonságot.

12. Csúfoltak valamivel az osztálytársaid?
Ajjajka, de még mennyi mindennel.

13. Volt, hogy te csúfoltál másokat?
Igen sajnos, bár az is igaz, hogy addigra már kezdett nagyon felgyűlni bennem a feszkó, az engem ért bántások miatt.

14. Mit szerettél csinálni szabadidődben? Megmaradtak ezek az elfoglaltságok máig is vagy teljesen más hobbijaid vannak?
Olvasni, sütni, úszni. keresztrejtvényezni. Nagyjából megmaradtak, illetve szeretném hogy megmaradjanak, pl az olvasás, ezen dolgozok.

15. Mivel volt a legtöbb nehézséged?
A beilleszkedéssel.

16. Hogy álltál barátok terén? Változott azóta a helyzet?
Mindig volt körülöttem néhány ember, korszakonként voltak "legjobb barátnőim". Úgy fogalmaznék inkább, hogy olyan emberek, akikkel intenzív volt a kapcsolat, de mindig történt valami, ami miatt eltűntek az életemből.

17. Mesélj kicsit a 18 éves énedről.
Visszahúzódó, szorongó voltam, szociális analfabéta. Mindeközben gondoskodással próbáltam kompenzálni ezt és feltárni a világ előtt, hogy nekem mekkora szívem van. Gyakran sütöttem az osztálytársaimnak, igyekeztem sokat segíteni, hátha így majd közéjük tartozom. Tudtam merre tovább, de nem tettem bele megfelelő munkát, mentségemre szóljon, hogy szerintem gimnáziumban nem kellett volna a nyakunkba zúdítani az önálló tanulást egy természettudományos tárgyból, amit meg is kell érteni, hanem fokozatosan rávezetni minket. Nagyon szerettem az unokatesóimmal játszani, Bolka akkor volt elsős és szerettem vele együtt menni a suliba (azok a reggelik nagybátyáméknál... ők a menekülőutam a mai napig, amikor Édesanyával nem jövök ki. Mindig van két jó mondatuk, ami helyretesz vagy legalább meghallgatnak, és mire elsírom mi bajom, már jobban is vagyok).

18. Ha visszamehetnél a múltba, adnál tanácsot a tiniénednek? Ha igen, mi lenne az?
Ne aggódj, minden rendben lesz. Képzeld az egyetem első évében megismersz egy fiút, akivel majd az életed elképzeled és összeházasodtok.

19. Miben fejlődtél jellemileg, mióta kijöttél a suliból?
Huhú, már ez alatt a rövid idő alatt is annyi mindenben. Alázatosabb lettem a tanulás tekintetében, megtanultam tanulni, az egyetem miatt egy hosszú önismereti úton megyek keresztül, megtanultam, hogy a dolgok nem hullanak az ember ölébe, viszont a befektetett munka, az erőn felüli szorgalom mindig megtérül. Már sokkal jobban megy a ráhagyatkozás, leszoktam a fölösleges dolgokon való rugózásról emberi kapcsolatok tekintetében.

20. Ha a 18 éves éned megjelenne a jelenedben, mit szólna ahhoz az emberhez, aki most vagy?
Büszke lenne rám.

 
21. Ha a 18 éves éned adna neked egy tanácsot, szerinted mi lenne az?

Tarts ki az elveid mellett, maradj határozott az elképzeléseidben, hiába élcelődnek ezen a rokonok, ebben ne változz meg.

fehér pöttyös piros pléd

 Befűtöttem és egy forró teával bekuckóztam a kanapéra, nincs is jobb alkalom a blogolásra. A ház még csendben alszik, lassan elkezdenek motoszkálni. Ébredeznek és innen onnan beszivárog a fürdő nyitott ablakán a kotyogók jólismert illata. Reggel van. Még sötét, a folyosóról beszűrődik a lámpa fénye, olyan hirtelen érkezett el ez az időszak. Még csak most kezdődött az egyetem, de úgy repül az idő.

Tekintve, hogy ötletem lenne, miről írjak, de megfogalmazni már nincs türelmem, élek az egyik bloggertársunk adta lehetőséggel. Hát lássuk a medvét Rókát és a kérdéseit a következő bejegyzésben. Ha van kedvetek, gyertek ti is, töltögessétek.

haverkodás

 A mai nap nem indult jól, elaludtunk, kapkodás és rohanás volt.  Szerettem volna úgy folytatni, hogy a szar reggel ellenére annál jobban folytatódott a nap, de nem így teszem. Úgy volt, hogy egyik csoporttársammal kávézni megyünk 2 óra között, amikor beszéltünk róla, nekem lefixált programnak tűnt. Véletlenül derült ki számomra, egy félfüllel elkapott beszélgetésfoszlányból, hogy egészen más tervei vannak. Elfelejtett engem? Nem tudom, mindenesetre rosszul esett, mert a tavalyi magányt követően felszabadító volt a tudata ténynek, vége az elhagyatottságnak, sikerült beilleszkednem. Zavarbaejtő, mennyire tud fájni, hogy cserbenhagytak. Akármennyire is kínos, itt ülök egyedül* és hallagatom az előadást a gyógyszercsomagolóanyagokról és csendesen folynak végig a könnyeim az arcomon.

*közben hazamentem és írtam neki, adva egy újabb esélyt, hogy a következő órára késve érkezem, légyszi foglaljon helyet

blogtóber

 Ha a fene fenét eszik is, csakazértis ráveszem magam most a blogolásra. Zajlik az élet. 

• Elkezdtünk intenzíven esküvői helyszíneket nézegetni, iparkodnunk kell, kicsit késésben is vagyunk. 
• Végre kitaláltam milyen témából, melyik intézetnél fogom írni a szakdolgozatomat, egy végtelenül cuki és lelkes témavezetővel.
• Kezdem összeszedni magam, lassan beépülnek az edzések az életembe, hiányzik a mozgás, amikor kimarad.
• Talán ezzel kellett volna kezdenem, lett egy barátom az "új" (azért az idézőjel, mert csak egy éve járok velük) csoportomban. Még nem találtam ki a blogos nevét, de remélem lesz még róla szó. Megszerettem őt, eddig olyan magányos voltam. Mindenkivel dumcsiztunk, de a többieknek már volt "párja", akire számíthat csoportos feladatoknál és órák közti időtöltésben. Kicsit most szorongok, nem tudom kit túrtam ki a helyéről és ezekhez sajnos nincs érzékem, sokszor észre sem veszem, mi történik körülöttem. Ezzel párhuzamosan kezdem a közösség tagjának érezni magam, hálás vagyok, mert megtapasztalom, hogy tartozom valahová.

Mára csak ennyi, igyekszem gyakrabban jelentkezni.

Na puszipá!