blogtóber

 Ha a fene fenét eszik is, csakazértis ráveszem magam most a blogolásra. Zajlik az élet. 

• Elkezdtünk intenzíven esküvői helyszíneket nézegetni, iparkodnunk kell, kicsit késésben is vagyunk. 
• Végre kitaláltam milyen témából, melyik intézetnél fogom írni a szakdolgozatomat, egy végtelenül cuki és lelkes témavezetővel.
• Kezdem összeszedni magam, lassan beépülnek az edzések az életembe, hiányzik a mozgás, amikor kimarad.
• Talán ezzel kellett volna kezdenem, lett egy barátom az "új" (azért az idézőjel, mert csak egy éve járok velük) csoportomban. Még nem találtam ki a blogos nevét, de remélem lesz még róla szó. Megszerettem őt, eddig olyan magányos voltam. Mindenkivel dumcsiztunk, de a többieknek már volt "párja", akire számíthat csoportos feladatoknál és órák közti időtöltésben. Kicsit most szorongok, nem tudom kit túrtam ki a helyéről és ezekhez sajnos nincs érzékem, sokszor észre sem veszem, mi történik körülöttem. Ezzel párhuzamosan kezdem a közösség tagjának érezni magam, hálás vagyok, mert megtapasztalom, hogy tartozom valahová.

Mára csak ennyi, igyekszem gyakrabban jelentkezni.

Na puszipá!