A mai nap nem indult jól, elaludtunk, kapkodás és rohanás volt. Szerettem volna úgy folytatni, hogy a szar reggel ellenére annál jobban folytatódott a nap, de nem így teszem. Úgy volt, hogy egyik csoporttársammal kávézni megyünk 2 óra között, amikor beszéltünk róla, nekem lefixált programnak tűnt. Véletlenül derült ki számomra, egy félfüllel elkapott beszélgetésfoszlányból, hogy egészen más tervei vannak. Elfelejtett engem? Nem tudom, mindenesetre rosszul esett, mert a tavalyi magányt követően felszabadító volt a tudata ténynek, vége az elhagyatottságnak, sikerült beilleszkednem. Zavarbaejtő, mennyire tud fájni, hogy cserbenhagytak. Akármennyire is kínos, itt ülök egyedül* és hallagatom az előadást a gyógyszercsomagolóanyagokról és csendesen folynak végig a könnyeim az arcomon.
*közben hazamentem és írtam neki, adva egy újabb esélyt, hogy a következő órára késve érkezem, légyszi foglaljon helyet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése