26

Remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban.

piciny csodák #12

porélesztőőőő (köszispar)

Terjedelem

Úgy szeretnék én is hosszú bejegyzéseket írni. Mostanában nem megy. Nem jönnek a szavak egymás után.
Nyugtalan vagyok, ami miatt fél óránál tovább nem tudok egy dologra koncentrálmi és megülni a fenekemen.

piciny csodák #11

ma sikerült hibátlanul ennem egész nap

23

• ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy
• kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján
• az Úr házában lakhatom örök időkön át

Hajas bejegyzés

Megint katasztrófa súlytotta övezet a hajas fejbőröm. Száraz, mint a Kalahari-sivatag, hiába használok kímélő sampont (kokréta babáknak valót) és csökkentettem a hajmosások számát.
Nem tudom mit lehetne tenni.
Az illyen házi kenceficék egyrészt nem is váltak be, másrészt belemélyedve a kémiába, nem is hiszem, hogy igazán jót tesznek.
Egy jó termék számos vizsgálaton megy keresztül, pontosan beállított kémhatással és hatóanyagkoncentrációkkal. Ezt itthoni körülények között sem biztosítani, sem ellenőrizni nem tudom.
A mindig problémás arcbőrömre már találtam olyan termékeket, amik nagyjából kordában tartják az állapotokat és nem irritálnak és csak kicsit büdösek, de nem elviselhetetlenül.
A helyzetet tovább komplikálja a vegyes hajtípusom: a töve zsírosodó, de a fejbőröm könnyen viszketősre szárad, a hajvégem szintén száraz, de emellett nagyon vékonyszálú és lelapuló a hajam.
Sejtésem szerint talán a problémáimat az is okozhatja, hogy nem bírja el a fejbőröm már ebben a hosszúságában a hajamat.

Lelkiismeret-furdalás

Bűntudatom van, mert nem jelentkeztem önkéntesnek. Meg sem fordult a fejemben, de most, hogy egyre több ismerősöm mondja és újabb lehetőségekkel bombáznak az egyetemi fb csoportokban, egyre rosszabbul érzem magam.
Emellett viszont bennem van, hogy normális helyzetben sem haladok valami fényesen. Akikkel 4 éve kezdtem, már a szakdolgozatuk kutatását végzik, én meg még mindig csak itt vergődöm a másodév végén.

Körömlakkok

Lehet furcsa vagyok, de én mindig megnézem az emberek körmét. Nálam valahogy ez összefügg az ápoltsággal is, a koszos, ápolatlan körmök számomra visszataszítóak.

Szokatlan az a látvány, hogy emberek a saját körmeiket közszemlére teszik hosszú évek géllakkozása után. Mind anyagilag, mint a találkozások csökkéntésére, ez az egyik első lefaragható szolgáltatás, amiről lemondanak az emberek (már persze azok, akik nem maguknak csinálják otthon).
Új idők következnek ebben is. Végre normálisnak érezheti magát az is, akinek nem ennyire vegytisztán tökéletesen néz ki a körme, mert nem géllakkoztatja?
Pár éve még a sima körömlakkozás nekem jobb érzést adott ég, borús délutánon, de az utóbbi időben kicsit szégyelltem. Úgy éreztem, hogy vagy géllakk, vagy semmi, de a sima mezei körömlakkjaim lenézendőek (nekem nem volt soha géllakkom, olyan picik a körmei). 

Miben fáradhattam el?

10 órát aludtam és még mindig úgy érzem magam, mint akit fejbe vertek.
Ennyire számítana, hogy tegnap alig ittam?

Tanulási stílus

Hol lehet tanulási tippeket szerezni?
Végre tudom, hogy nálam mi a megfelelő módszer kulcsa.
Hallás után tanulok.
3 év egyetemi szenvedés után, de a módszereket továbbra is keresem. Azt nem kaptam.
Persze vannak információim, de elindulni még mindig nem tudok.

Alkotói válság

Annyira szeretnék írni, de nem jönnek a szavak.

piciny csodák #10

Újra elővettem a töltőtollaimat.

Táncolni az esőben

"A boldogság nem feltételes módú kutatás, hanem út, amely itt és most kezdődik."

"... boldogság itt van, közvetlenül mellettünk.Nem cél, ahogy sokan tekintenek rá, hanem az élet útja. A boldogság valójában egyszerűen döntés kérdése..." 

napi kompenzáció

Ennyi kellett volna a dietetikustól, hogy helyrebillentsrn, ehhez képest csak cseszegetett. De nem mondta meg, hogy konkrétan attól tartja kiegyensúlyozatlannak a táplálkozásomat, mert a túlevős napok után nyilván nem voltam annyira éhes, és csak könnyedebb ételeket kívántam.
2 szó.
Mennyire számít a kommunikáció mikéntje és hogyanja.
Hiába jó amit mond az ember, ha az az adott üzenet soha nem jut el a címzetthez, vagy nem úgy, ahogy azt a feladó szánta.
Amikor a találkozókból az emlékeim között egy benyomás marad meg és nem a lényeg.
Maximálisan hiszek abban, hogy egy jó dietetikus elképesztő eredményeket is el tud érni, ha elnyeri a páciens szimpatiáját.
Azt hiszem nem az én emberem volt, akinél jártam.
Talán egy amúgy is önmagával túl szigorú, szorongó embernek nem újabb korlátokat kellene felállítani, anélkül, hogy egyénre lenne szabva a diéta.
Pontosan tudom, hogy a hüvelyesek, keresztesvirágúak jót tesznek,. Az ízüket nagyon szeretem. De! Ugyan mi a jó büdös életért egyem és erőltessem a fogyasztást, ha utána kegyetlenül szeles leszek és fáj, tehát ezek mind nem a jólesik kategóriába tartoznak.

Esedékes

Azt hiszem most jött el megint az a pillanat, hogy az insta alkalmazást letöröröljem a készülékeimről, és a Chrome-ból pedig a bejelentkezési adataimat.

Fú, de rossz érzés telepedett rám, így a nap végére. Egész nap zabáltam, nem tanultam, nem sportoltam (hideg van és esik a hó).
Egész egyszerűen nem érzem jól magam. Nagyon tele van a hasam és lelkileg sem vagyok a haszontalan naplopástól a topon.
És kérlek most ne jöjjetek azzal, hogy túl szigorú vagyok magammal. Higgyétek el nekem, hogy ez már nem a szükséges kategória, híg, hogy így telt a napom. Ez egész egyszerűen akaratgyengeség és halogatás egészségtelen kombinációja.
Van dolgom, mégis a felgyülemlett stresszt és szorongást evésbe, insta-index-kormányzati honlap háromszög frissítésének bűvöletébe fojtom.

Első benyomás

Eddig nem várt tapasztalatokkal gazdagodtam. Ugyanolyan fárasztó a  távoktatásos előadásokon részt venni, mint személyesen. Leszívott, csak mint egy átlagos kedd. Nehéz figyelni, annyi a különbség, hogy más típusú, más jellegű problémákba ütközöm. Az ébredező család beszűrődő zajai, tesóim öntudatlan zajos pótcselekvesei a kezükkel (fejhallgatóval a fejükön nem is hallják), szóval na, van minden, ami legalább olyan zavaró, mint a hátam mögött beszélgető hallgatótársak.
Mentális megterhelésben is sok hasonlóságot vélek felfedezni. Az agyam kimerül, cukrot követel, vizet és koffeint.

Az a meglátásom, hogy az életem egyszerűsítésének és a tápanyag és bevitt energia kézbentartásának érdekében dobozolnom kell.
A reggeli rutin is szükséges, maradok ugyanannál, az egyetemre jutási időt felváltja a szobám körülményeinek tanulásra való alkalmassá tétele. Rendesen beágyazok (ágytakaróval és díszpárnákkal, nem csak úgy tessék-lássék ráhajtva az ágyra).

a növényi étrenden élőknek hogyan nem lesz savas refluxa?
vagy lesz csak a nagy vegan harcosok erről nem beszélnek?

234 km

Egyáltalán nem bántam meg, hogy hazajöttem vidékre.
Nem volt könnyű döntés. Magam mögött hagyni Budapestet, ezzel együtt Gy-t is, hátrahagyva kényelmes magányomat, ahol nem kellett volna senkihez alkalmazkodnom. Nehéz volt lemondanom, ez kétségtelen, de most így érzem helyesnek. Gy és anyukám ezt előbb tudta, haragudtam rájuk, de ma már belátom, jobb ez így.
Beleőrülnék a magányba, itt kert is van, a körúton csak az a 2 szoba és a sötét konyha lenne. arra is rájöttem, hogy bolt szempontból is élhetetlen lenne a belváros.
Sőt Gy-vel sem találkoznánk, városon belül 14 km-t közlekedni lelkiismereti problémát is okozott volna mindkettőnknek, de azt sem szabad elfelejteni, hogy amint beindul neki az önkéntesség, meg kellene szakítanunk így is minden kapcsolatot. Talán így elviselhetőbb lesz.
Bemagyarázok magamnak sokmindent, majd kiderül jó túlélési stratégia volt-e vagy sem.

piciny csodák újratöltve asszem #9

Igenis folytatom a sorozatot.


Tegnapra sütöttem Tamás süteményt. Nagymamám azt mondta, "egyszer meg lehet enni" (tette ugyanezt pénteken a gombás rizottónál is, majd később megjegyezte, hogy amúgy nem ízlik neki....), szóval elkönyveltem, hogy ez sem ízlett neki.
Ehhez képest az elmegy kategóriájú sütimből az éj leple alatt eltüntetett 3 nagy szeletet. Jupppí

Csak a szokásos

Megint túl fáradt vagyok írni.

• Helló pms, az energiaszintem 0
• Gyalogoltam megint 4,5 km-t
• Lejárt a 3 napos pizzatésztám és ma vacsira megcsináltuk
• Tavaszi fáradtság 
• Leszív a sok szorongás, aggódás (ezt próbálom fejben is helyre rakni) 

Kenyér ügyek, kovászolási kísérlet 2 . 0

Elindítottam egy kovászt. (talán most nagyobb sikerrel fog menni, mint a nyári hőség én, amikor ráadásul időm sem volt napi 2x etetni)

Készül közben a 3 napos kenyér is (a hűtőben pihen), amihez csak 1 késhegynyi élesztő kell 1 kg liszt ként. 

Az öko-bio környezetvédő mami is előbújt anyukám ól, szóval a csomagolásmentes boltból szerzett mindenféle csoda liszteket is. 

A körözöttön és tojáskrémen kívül milyen hús nélküli szendvicskrémeket ismertek? Tudtok valami finom zöldségpástétomot?

Lehetőleg olyanok érdekelnének, amik nem hüvelyesből készülnek.

Felhőtlen

Tegnap is gyalogoltam (nem mondom, hogy sétáltam, mert így teljesen elveszti sporttevékenység mivoltát)  5 km-t és ma is megyek. Langyos, késő tavaszi időjárás, madárcsicscsergés, friss földillat, rügyfakadás, virágzás. Egy teljesen idilli, mesebeli délutánt is leírhatna, mégsem az. Ez a jelének, nem egy képzelt valóság, nem egy álom. Az enyém, a boldogság, amit megteremtettem magamnak és még is engedtem, hogy átéljem és a részemmé váljon.
Persze azért a nap eleje sem elhanyagolható. Egy süti sütéssel töltött délelőttöt tegnap egy viszonylag spontán családi ebéd követett.
Hálás vagyok.
Köszönöm a családomat.
Bármennyire is idegesítenek időnként, mégis hatalmas kegyelmeket kapok általuk is.
Köszönöm az időt, amit magamra tudtam szánni. A gondolataim a merülve tettem saját magamért.
Az esti 40 perces pilates itthon segített lenyugodni.

Beárnyékolt napsütés

Ma délután megfogalmazódott bennem egy bejegyzés, de túl fáradt és nyűgös vagyok megírni és el is romlott a kedvem.

Újabban

Nem mindig vagyok éhes reggel 6-7 óra között. Nem tudom, hogy diéta szempontjából mi a kifizetődőbb, hogy eszem meghatározott időközönként akkor is, amikor nem vagyok éhes, vagy kivagyok és szembenézek az esetleges falásrohammal.

Könnyed

A mai ebédemre büszke vagyok. Kicsit több mint fél óra alatt olyat rittyentettem, hogy na. Finom is, de emellett egyáltalán nem hiányoltam a húst.
Cukkini fasírt krumplipürével és uborkával. Semmi bonyodalom, letisztult magyaros, ibs és ir barát. A legjobb az egészben, hogy  nem nehezített el most 3 napig van mit ennem.

Olvasótábor

Jelenleg mindenki annyira sokkolt állapotban van, próbál felocsúdni a helyzetből, megoldásokat keresve, hogy még az a néhány fős bázisom sem olvas.
Nem sokan blogolnak, és blogot sem olvasnak. Minden más fontosabb, háttérbe szorult.
Én nem tudom, kinek mit jelent a blogolás. Egyben viszont biztos vagyok, bizony kellenek szabadidős tevékenységek, hogy túléljünk.
A testi egészség elengedhetetlen szükségletei közé tartozik a szórakozás és a jó kedélyállapot. Mivel ezt külső helyszíneken egyre kevésbé valósulhat meg, bizony ebben a helyzetben, online felületekre kerül át. A lelki egészségünk fenntartása éppoly fontos ebben a küzdelemben. A fegyelmezettség nem követeli meg a derű kizárását az életünkből.

Vonatozás

Mondtam már, hogy nagyon nem szeretem a vonaton beszélgetni próbáló idegen utastársakat?
Legtöbbször be lehet lőni, ahogy belép a fülkébe az illető, vannak ismertetőjegyek, mint életkor, viselkedés. Tegnap mellélőttem, tényleg benéztem.
Néha van ilyen, hogy 20-on évesek is szóbaállnak velem, de feltételezem, hogy nagyjából szinglik és romcom-okon szocializálódtak és még hisznek a tündérmesékben.
Miért akarna valaki ismerkedni? Ha év szavakkal válaszolok és tényleg látványosan olvasok, miért nem vette  lapot?

Március 15.

Miért nem hordanak ma Budapesten kokárdát?
Az a néhány ember, aki kimerészkedett, megbámult....

Elfolyó idő

Ez a tavasz már most nagyon hosszúra nyúlt, de úgy érzem ez a bizonytalanság egy végetelen történetet szül.

A szabadságról leszokott lélek vergődései

Nem tudok mit kezdeni magammal a hirtelen rámszakadt kényszerpihenőben. Egész nap lézengek, ténergek a lakásban, bele-bele kezdek dolgokba, de be nem fejezek semmit.
Olyan ez, mint érettségiig a nyáriszünet első napjai.
Belezavarodok abba, hogy van lehetőségem dönteni, mikor mit csinálok, kusza minden a túl sok választási lehetőségtől.
Kell pár nap, mire belerázódom.
Kicsit szerintem engem is sokkolt, bármennyire is számítottam rá, hogy hamarosan be fog következni nálunk is.
Idő kell, hogy érzelmileg is felzárkózzak.
Megpróbálom teljesen beleengedni magam a kialakult helyzetbe és élvezni a ráérős napokat. Itt a lehetőség, hogy megtaláljam a saját kis komótos tempómat.
Az egyensúly megteremtésére nagy szükségem van most, megtalálni az arany középutat a végletek közt, úgy mértéktartónak lenni, hogy megbocsátó és engedékeny vagyok magammal.

https://www.youtube.com/watch?v=cp8nbdKpxg4

összeesküvés elmélet

napok óta az motoszkál a fejemben, hogy kinek lehetett érdeke ez az egész vírus mizéria.
valaki el akarja pusztítani az egész világot, vagy csak egy népet?
ez lenne a 3. világháború?
milyen kereskedelmi, gazdasági okok lehetnek emögött?
valaki világuralomra akart törni?

Csiki-csuki

Ehh, probléma probléma hátán.... Az általam zugolvasóként követett blogok sorra zárnak be (és annyira bátor nem vagyok, hogy az emailben lehet kérni meghívót felszólításnak eleget tegyek).
Trollok, akikbe én csak más blogokon futottam bele, és valahogy a március ellenére mindenki inkább a begubózást választja.
Szeretek blogokat olvasni, de egyre kevesebben írnak rendszeresen, pláne nyílt blogot.
Tudom, hülyeség, hogy ennyire beszari vagyok, hogy nem merek emalt írni, de úgy vagyok vele, hogy mivel nyomot nem hagytam magam után adott embernél, nem komenteltem, nem reagáltam, mégis hogy jövök én ahhoz, hogy betekintést nyerjek az ő személyes kis titkos világába, amikor bezárja akapukat. Kishitűség.
Nem ez az első alkalom, hogy így esek ki egy blog olvasásából.

Kaptam egy lehetőséget az élettől

Rektori szünet, tavaszi szünet, esély, hogy utolérjem magam, bepótoljam, amit eddig nem tanultam meg.
Kijavítom a csorbát. Így, hogy nem érzem a belső nyomást, hogy tanulni kéne, a mihez van kedvem kérdésre azonnal a tanulást válaszolom.

YOLOOOO #mindmeghalunk

egyszer biztosan, leginkább életünk végén.
hiába frissítgetem betegesen a neptunt és az emailt gyakorlatolag nonstop, 5 percenként biztosan, semmi hír, nálunk az oktatás folyik ugyanúgy, mint eddig.

fejdísz

az emberek annyira rettegnek, hogy tegnap a szemembe sütő naptól tüsszentettem egyet, és 3 méteres körzetben elkerültek

amúgy tök érdekes, a visszavonulás és befelé fordulás az online világra nem vonatkozik. ide szívesen írogatok, szívesebben, mint akár 15 percre is elviselni a való életben egy szerettemet.

Hagyjon mindenki békén

Végre egyedül vagyok, erre a család aggódik, hogy jaj, mi lesz velem, nehogy belebolonduljak a magányba.
Begubózásra vágyom, magamra szeretnék találni, amihez rengeteg minőségi énidőre van szükség.
Nyugalomra, zavartalanságra vágyom.
Szeretném, ha én oszthatnám be az időmet, és nem mindenféle külső tényező lenne arra hatással az időbeosztásomra. Váratlaul 1 órát itt ücsörögnek a konyhában, olyan intim kérdésekről beszélgetünk, amilyenekről soha korábban, korábban erre áhítoztam, mikor lesz a testvéreimmel ilyen kapcsolatom.
De most mégis ez zakatol bennem:

csend, csendre vágyom én

hát engedd, hogy halljam a szót, a békéltetőt, a vigasztalót

csend, a csendre vágyom én, hogy hallható legyen, ki vigaszt küld felém valaki hív, valaki vár, valaki hang nélkül beszél csend, a csendet kérem én, ha bántó már a zaj, és túl sötét a fény valaki hív, valaki vár, valaki hang nélkül beszél jöjj, a holnaptól ne félj, bár fenyeget még az éj, de közel a hajnal jöjj, a holnaptól ne félj, majd csitul a szenvedély, és győz a józan ész, ha közel a hajnal hát engedd, hogy halljam a szót, a békéltetőt, a vigasztalót, és engedd, hogy érezzem én, hogy van még kiút, és van még remény

A túlevésről

Ennek nyomán eszembe jutott a másik véglet. Nekem sem egészséges a kapcsolatom az étkezéssel.
Amikor nem vagy éhes de a kis hang a fejedben azt mondja egyél még, attól minden jobb lesz.
Amikor valami szomorúság ér, eszem (pedig otthon nem volt jellemző ez aminta sem, hogy gyere inkább egyél és ne sírj), ha boldog vagyok eszem (és az étellel való jutalmazás sem).
Ha unatokzom, eszem.
Ha szomjas vagyok eszem.
Folyamatos zabálás, ami szüntelen bűntudattal jár, mégsem bírom abbahagyni.
Arra már rájöttem,

• ha elhatározom, hogy böjtölök, egész napos habzsolás veszi kezdetét.
• ha tiltólistát szabok meg magamnak, biztosan azokat fogom kívánni a legjobban.
• ha kímélő ételeket írok elő magamnak, egészen biztosan junk food lesz az egész napi menü.

Az biztos, hogy az étellel való kapcsolatom bőven túl van az egészséges kategórián.

Hiába tudom az agyammal, hogy a tápanyag csupán energiaforrás.

Tudom, mi a rossz, és van, hogy ezzel akarom büntetni magam és a világot, hogy halálba zabálom magam.

Sokszor teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ártok magamnak.

Van, hogy pont ezért eszem, károsítani akarom magam.

Az összes gondolatom az étkezések körül forog. Mikor lehet enni, mit eszünk, belefér-e az étrendembe, ha nem akkor végre szabadon garázdálkodhatok, csalhatok.

Ha egyszer elbotlok aznap, onnantól már mindegy, nem találok vissza az egyensúlyhoz.

Walking on Sunshine

Végre találtam napsárga körömlakkot.

Már mióta szemezgettem ezzel a manikűrrel és most elmondhatatlanul boldog vagyok emiatt.

Zuhog

Saaaaajni úgysem lett volna kedvem ehhez a ma reggeli előadásos szenvedéshez ebben a szakadó esőben, de saaaaajni a koronavírus miatt elmarad. Annyira kár....

Biztonság

Mégis hogy lehet az, hogy nem kapható sehol semmilyen kézfertőtlenítő? A gyártók, szállítók nem gondolják, hogy mekkorát lehet ebből kaszálni?

Valaki bloggerguru haaalp

Hogyan lehet beállítani azt, hogy az olvasott blogok legfrissebb bejegyzései megjelenjenek itt nekem oldalt?

Hatás-ellenhatás

A mai napomat eddig kettősség jellemezte, mégis úgy érzem egyensúlyban vannak a folyamatok és nem billen ki a mérleg nyelve az egyik irányba sem.
Reggel írtam is, ahogy tanulni kezdtem, folytatták a felújítást. Ezután elkeseredésemben elmentem úszni, a vonatot mindkét irányban szerencsésen elértem, de sajnos alig párszáz méter után helyhiány okán ott kellett hagynom az uszodát.
Na mondom, jólvan ám, akkor vegyük hazafelé princesses csokistekercset, legyen igazi csalónapom, de délben már nem volt kapható, mind elfogyott.
Az órám után felkerekedtem, hogy megnézzem a híres-neves Pirexet a Ferenciek terén, úgyis szükségem volt pár dologra*. Séta közben belebotlottam a nor\ma északi stílusú pékségbe, be is kukucskáltam, sajnos csalódnom kellett: drágább és jobban kinéző, mint amilyen finom. Folytatva utamat, nem is kell mondanom, hogy a papírboltban is újabb negatív tapasztalattal lettem gazdagabb.
Adtam még egy lehetőséget a dolgoknak, és a blahán lévő müllerben 3 ügyben is szerencsével jártam, lett új tolltartóm, a tönkrement cipzárú helyett, találtam tanulókártyákat és egy bizonyos italport is találtam**.

*amik természetesen ott pont nem voltak kaphatók, vagy indokolatlanul drágán csak
** a herbalife-os shakehez hasonlót kerestem, mert az volt az egyetlen, ami ízlett*** is, de azért annyi pénzért nooo way, ez**** tizedannyi és az íze elég jó
***az átlag sima fehérjeporok nekem túl édesek, tele vannak édesítőszerrel
****ha valakinek van élménye ebből a mülleresből a nem vaníliással (asszem semleges ízű), hogy finom-e, ne rejtse véka alá a véleményét

nyilván akkor kezdenek fúrni alattam a szomszédok, ahogy megnyitom a diasort. már a sírás kerülget, egyre frusztráltabb vagyok. sem pihenni, sem tanulni nem lehet itt, hála imádott szomszédaimnak.

Körúti hajnal

A reggeli előtti fél liter vizem megint annyira az életem része lett, hogy már hiányzik, ha nem  kezdem el inni szomjas vagyok és úgy érzem kiszáradtam. Pedig az elején mennyire erőltetni kell, aztán után a jóideig megy. Még nem jöttem rá, mi az az esemény ami megtöri aszokást annyira, hogy újra vissza kell szoktatnom magamat.

Az élelmiszerboltok kifosztottsága mára teljesen átlagosra visszaállt, és csak a szokásos 1-1 terméknyi készlethiánnyal találkoztam. Ezzel szemben a drogériák kézfertőtlenítő készletei meglehetősen konvergálnak a nullához. Hiába írja a honlapon az árukészlet-ellenőrző, hogy elméletileg van 3 db (második)* kedvenc kézfertőtlenítőm a legközelebbi helyen.

Szeretném megismerni a környéket. Már 4. éve élek itt és eddig mindig visszatartott, a hírhedt környékek felfedezése. Valóban olyan rossz arcok vannak arrafelé? (8ker, Horváth Mihály tér és távolodva a körúttól)

Ha télikabáthoz meleg van, de tavasziban még fázik az ember lánya, ti mit szoktatok felvenni?




*A legkedvencebb ilyen zselém, mint utóbb kiderült, limitált kiadású volt (pocketpop Emma's Pumpkin Paradise, ha bárki valahol lelőhelyet talál, szóljon plíz).

Összecseng

Annyira hasonló elvek mentén kezdtem élni az életem az elmúlt hónapokban, mint aamiről a legújabb párnacsata részben  szó volt. Viki a bakancslistájával kapcsolatosan többször emlegette, hogy rengeteg olyan eleme van, amit akár holnap is megcsinálhatna. Passzol ahhoz, hogy elkezdtem élni az álmaim, hogy nem tekintem fiktív dolgoknak a vágyaimat. Igenis komolyan kell venni és nem csak álmodozni. Nem csupán ábrándokat kergetni, hanem a lehető legkonkrétabb következő lépést meghatározni, ahhoz, hogy ne csak akarjak lenni valamilyen, hanem úgy éljek és olyan legyek, amilyen lenni szeretnék.
Nincs majd, nincs következő életem, kár halogatnom, hogy kiteljesedjek.
Hiszem, hogy meg lehet élni minden egyes szürke hétköznapot, mint egy mesebeli nap, amikor csak azt csinálom, amihez kedvem van és semmi külső tényező nem befolyásol. Tudjátok,az az általános beszélgetős-ismerkedős kérdés szokott  lenni , hoy milyen lenne a tökéletes napod az életben (vagy csak én futok bele gyakran ebbe a kérdésbe?).
Köszönöm Sarkifénylány neked azt a pár bejegyzéssel ezelőtti hosszú kommentedet, elképesztően jó ez a kérdés. A maga egyszerűségében mégis az egyik lehető legmélyebb és legnehezebben megválaszolható számomra. Nem gondoltam, hogy ekkora hatással lesz rám.

Nem bírok 3x90 percnél többet koncentrálni, ebben is nagyon elfáradok. Hiába szeretném keddenként mind a 4 előadást hallgatni, fizikailag és mentálisan is képtelenség. De nem tudok mit csinálni, 3 kötelező tágyam (amiket másodszorra csinálok) és egy választott tárgyam van a mai nap, muszáj szelektálnom.
Nehézség, hogy hallás után tanulok.

Minél több tiltást  vagy helyettesítést fogalmazok meg magamnak bizonyos cselekedetekkel kapcsolatban, annál jobban távolodom az általam helyesnek vélt iránytól.
Bármennyire nem szeretnék és tudom az agyammal, hogy mit kellene csinálni, mégis zabálok és időelcseszek.

Kudarckerülés

Amikor azért nem állok neki tanulni, mert sokkal erősebb a rettegés, hogy nem fog sikerülni.
Ha így folytatom, el is felejthetem az álmaimat.

Kivirít a kikelet.... (ja nem)

Hiába fordítottunk a naptáron, a márciussal ide nem érkezett meg a tavasz. Szomorúbb az időjárás, mint januárban....
Tiszta depi vagyok egész nap.
A túlevés sincs rám jó hatással, nem csak a bűntudat, fizikailag érzem rosszul magam.

Azért történik ma velem jó is. Egy kisbaba nevetése mindennél többet ér. A rakott rétes is jól sikerült.

Erőltetettnek érzem. Muszáj minden rossz alól kikaparni mindenáron valami pozitívat? Ez a mai világ elvárása. De mi lenne, ha nem akarnánk mindent befedni egy szirupos cukormázzal?
Milyen nehéz megendeni magamnak, hogy teljesen átéljem ezt a depit. De most megpróbálom megtenni, mert ehhez van kedvem.

Annyi minden befolyásol engem. Hol az én hangom?

Kiteregetem a szennyest

Hogyan lehet teljesen tisztára és illatosra mosni a ruhákat?
Gyakorlatilag a pólóim nagyrésze vállalhatatlan hónaljtájékon. A fehérek besárgulnak, színesen ugyan nem látszik de az átható izzadságszag mindegyikben megmarad pedig használok dezodort. Gondolom, hogy nem az öblítő hiánya miatt, mert amíg használtam, akkor is fennállt ez a probléma.
Mi az oka ennek?
Nem szeretek büdös lenni, igénytelennek és elhanyagoltnak érzem magam olyankor.
Keresem a megoldási lehetőségeket, bevált tippeket, praktikákat kommentben fogadok.