Eddig nem várt tapasztalatokkal gazdagodtam. Ugyanolyan fárasztó a távoktatásos előadásokon részt venni, mint személyesen. Leszívott, csak mint egy átlagos kedd. Nehéz figyelni, annyi a különbség, hogy más típusú, más jellegű problémákba ütközöm. Az ébredező család beszűrődő zajai, tesóim öntudatlan zajos pótcselekvesei a kezükkel (fejhallgatóval a fejükön nem is hallják), szóval na, van minden, ami legalább olyan zavaró, mint a hátam mögött beszélgető hallgatótársak.
Mentális megterhelésben is sok hasonlóságot vélek felfedezni. Az agyam kimerül, cukrot követel, vizet és koffeint.
Az a meglátásom, hogy az életem egyszerűsítésének és a tápanyag és bevitt energia kézbentartásának érdekében dobozolnom kell.
A reggeli rutin is szükséges, maradok ugyanannál, az egyetemre jutási időt felváltja a szobám körülményeinek tanulásra való alkalmassá tétele. Rendesen beágyazok (ágytakaróval és díszpárnákkal, nem csak úgy tessék-lássék ráhajtva az ágyra).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése