Egyáltalán nem bántam meg, hogy hazajöttem vidékre.
Nem volt könnyű döntés. Magam mögött hagyni Budapestet, ezzel együtt Gy-t is, hátrahagyva kényelmes magányomat, ahol nem kellett volna senkihez alkalmazkodnom. Nehéz volt lemondanom, ez kétségtelen, de most így érzem helyesnek. Gy és anyukám ezt előbb tudta, haragudtam rájuk, de ma már belátom, jobb ez így.
Beleőrülnék a magányba, itt kert is van, a körúton csak az a 2 szoba és a sötét konyha lenne. arra is rájöttem, hogy bolt szempontból is élhetetlen lenne a belváros.
Sőt Gy-vel sem találkoznánk, városon belül 14 km-t közlekedni lelkiismereti problémát is okozott volna mindkettőnknek, de azt sem szabad elfelejteni, hogy amint beindul neki az önkéntesség, meg kellene szakítanunk így is minden kapcsolatot. Talán így elviselhetőbb lesz.
Bemagyarázok magamnak sokmindent, majd kiderül jó túlélési stratégia volt-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése