Végre egyedül vagyok, erre a család aggódik, hogy jaj, mi lesz velem, nehogy belebolonduljak a magányba.
Begubózásra vágyom, magamra szeretnék találni, amihez rengeteg minőségi énidőre van szükség.
Nyugalomra, zavartalanságra vágyom.
Szeretném, ha én oszthatnám be az időmet, és nem mindenféle külső tényező lenne arra hatással az időbeosztásomra. Váratlaul 1 órát itt ücsörögnek a konyhában, olyan intim kérdésekről beszélgetünk, amilyenekről soha korábban, korábban erre áhítoztam, mikor lesz a testvéreimmel ilyen kapcsolatom.
De most mégis ez zakatol bennem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése