Tegnap is gyalogoltam (nem mondom, hogy sétáltam, mert így teljesen elveszti sporttevékenység mivoltát) 5 km-t és ma is megyek. Langyos, késő tavaszi időjárás, madárcsicscsergés, friss földillat, rügyfakadás, virágzás. Egy teljesen idilli, mesebeli délutánt is leírhatna, mégsem az. Ez a jelének, nem egy képzelt valóság, nem egy álom. Az enyém, a boldogság, amit megteremtettem magamnak és még is engedtem, hogy átéljem és a részemmé váljon.
Persze azért a nap eleje sem elhanyagolható. Egy süti sütéssel töltött délelőttöt tegnap egy viszonylag spontán családi ebéd követett.
Hálás vagyok.
Köszönöm a családomat.
Bármennyire is idegesítenek időnként, mégis hatalmas kegyelmeket kapok általuk is.
Köszönöm az időt, amit magamra tudtam szánni. A gondolataim a merülve tettem saját magamért.
Az esti 40 perces pilates itthon segített lenyugodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése