Életmód

Azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban betartom az IR-diétát és sportolást, ha mindig írom a dolgokat. Jegyzőkönyvezve az életemet  (komolyan, úgy kell felfogom csak, mint egy labgyak), szembesülök azzal, amit megettem, leírva papíron sokkal valósabbnak látszik, tartok saját magamtól, szigorúbb tudok lenni és így nincs kilengés.
Nehéz dolog inzulinrezisztensnek lenni. Amikor mellettem eszik unokatesóim/nagyim az édességet, kakaóscsigát, nutelláskenyeret, péksütiket minden nap és én tudom, hogy szerdán és vasárnap lehet egy kicsit lazítani, de egyébként szigorú diéta van... Fárasztó magyarázkodni állandóan az étkezések időpontjával, mennyiségekkel és a miért csak annyit veszel? típusú kérdésekkel kapcsolatban. Tudom, nem kellene rosszul éreznem magam, de igenis szabad nehéznek éreznem.

Mostantól jó lenne nem csak akkor étkezési naplót vezetni, amikor tudom, menni fogok kontrollra. Hiába mutatja azt az összes eddigi tapasztalatom, hogy a rendszeres naplózásra való alkalmasság génje hiányzik belőlem. Mégis úgy érzem segítene.
Tudom mi lenne a helyes cselekedet, mégsem teszem.
Találok valami módot ennek megoldására. Próbáltam alkalmazásba jegyzetelni, de épp leszokóban vagyok az állandó mobilkézbentartásról.
Füzet? Sosem tudtam rendesen füzetet vezetni.
Táblázat előre? Nem praktikus nagy papíron.
BuJo-ban vezetni sem sikerült.


Szeretem magam, ezért megbocsátok magamnak is. Megengedő és irgalmas vagyok magamhoz.