Ez még a kisebbik probléma. A nagyobb bajom az, hogy lenézi, megveti és alacsonyabb rangúnak tekinti a szorgos, kötelező feladatait időben elvégző embereket. Milyen unalmas élet ez már. Mennyivel magasztosabb, amiket ő szeret: klasszikus zene, festés, rajzolgatás. Holott ő sem állandóan ezt csinálja. Sokszor csak mereszti a seggét (ez hol intellektuális cselekvés???).
Azon túl, hogy csöppet sem bántja a lelkiismeretét ez a dologtalanság, még büszke is rá. Persze nem azt reklámozza, hogy kedvhiány miatt berohasztja a mosógépbe a ruhákat (Úgy nőttem fel, hogy miután lejárt a mosás, általában csak 1-2 nap múlva teregetett ki. Nyilván büdik lettek a ruháink, pedig jól szituált, értelmiségi családból jövünk.)
Személyiség tesztet kitöltve eredményként nálam kijött, hogy inkább elméleti, mint tevékeny típus vagyok. Majdnem 100%, hogy nagy szerepet játszott a másodszori csúszásban az egyetemen (keresztfélév nincs, baromi drága, számomra csillagászati magaslatokban lévő tandíj, szóval maradt a második passzív).
Ismét rá kellett jönnöm, hogy a szerinte egyhangú szürke hétköznapokra nekem szükségem van. Kell nekem ez az "ingerszegény" monotonitás, szeretem ezt az életet. Engem ez tölt el elégedettséggel:
erőt venni magamon, és később a munka utáni jóleső fáradtsággal ülni és így pihenni.
Megkérdőjelezés nélkül menni kell előre, csinálni, nálam azt hiszem ez a teljes boldogság kulcsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése