Kifogások, na azok, mindig vannak. Ma is kipihenten ébredtem, időben és jó kedvvel. Gyönyörűen süt a nap, a városhoz képest szokatlanul tiszta és friss levegő járja át a lakást, kitártam minden ablakot. Iszogatom a kávémat, mégis...

Hallgatom az utcáról behallatszó részegek énekét és szinte szavanként meg kell állnom. A gondolatmenetem megakadt, így nem tudok összefüggő és értelmes mondatokat alkotni. Mindjárt össze is balhéznak a részeg csövik az utcán, amikor végre elhallgatnak néha beszűrődik az idillt teljessé tévő madárcsicsergés.

A vizsgaidőszakban nekem az időbeosztás a legnehezebb, hogy magam ura vagyok. A szorgalmi időszakban is vannak határidők, de ott számomra tartható léptékű feladatokat kell teljesíteni a megadott időre. Azt hiszem rémisztő számomra a mennyiség, 1-2 félév anyaga, ami nekem megugorhatatlan lécnek tűnik. Igyekszem részfeladatokra lebontani, azzal az alapfeltételezéssel, hogy én ezt úgysem tudom megcsinálni és biztos meg fogok bukni aztán persze szinte lehetetlen is betartani az eredetileg tűrhető ütemezésemet. Már ismerem a folyamat dinamikáját, az elején nem kezdem el, hiába lenne rá időm, mert ejj, ráérünk arra még! Ezután már viszont tényleg irdatlan mennyiségű anyag hatalmasodik el felettem, amikor azért nem állok neki, mert túl sok és úgysem érek a végére.