Tegnap pöstön az istvánffiban burgereztem. Még a nagyon hardcore húsevőknek is ajánlani tudom, a gombás és a búzás pogácsával is teljesen meki fíling (a zabpelyhes az állaga miatt kicsit más, de egyébként az is nagyon finom). De árban sem olyan vészes, egyszer - egyszer belefér, főleg hogy ezután nem voltam halálosan rosszul (ellentétben a mekivel és társaival) és a sima "Hamburger" nevű szendviccsel menüben vacsiig jól voltam.
Az elmúlt két nap sajtfondüs tapasztalatai alapján a president fondue bár kétszer annyiba kerül, sokkal finomabb mint az aldis. Időnként rá lehet szánni a pénzt.
Most így pár év után érzékelem már, hogy van amiből jobban megéri a márkás. Csomó olyan termék van, amiből kiszámolva többe kerül az olcsóbb sajátmárkásat használni (pl tisztítószerek), mintha megvenném a márkásat. Hamarabb elromlik, elfogy, bátrabban öntögetem a filléres dolgokat, hiszen szinte ingyen van és igenis következményei vannak, tönkre megy a nem eléggé vagy rosszul tisztított tárgy, egészségügyi vagy esztétikai vonzata is lehet.
Nagymamám mesélte, hogy amikor kislánykorában sok, ámde gyér minőségű cipőkre vágyott, az édesanyja mindig mondta neki: "kislányom, nincs nekünk annyi pénzünk, hogy olcsó cipőt vegyünk". Kezdem érteni a mottót. Miért adjunk ki olyanra pénzt amiben nagy kompromisszumokat kell kötni saját részünkről. Ára van sokszor a pénztárcakímélő(bb) dolgoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése