negyedike szombat

Jó ötlet volt ez a blogvember, Dolly! Nem győzöm behozni magam az olvasással, imádom, hogy blogokkal fekszem, bloggerinákkal kelek. 

Nem magyarázkodom miért nem írtam tegnap, inkább leírom, milyen sűrű napom volt, ami után már este 8-kor kidőltem. 10 és fél (!) órát aludtam és most nagyon ügyelnem kell rá, hogy ne hajszoljam magam, szépen haladjak egész nap a saját tempómban. Múlt hét elején, amikor itthon voltam, bevillant az a kiegyensúlyozott időszak, amit a q*vid előtti félévben építettem fel. Derengenek emlékképek, amikor képes voltam a saját határaimat és időmet tiszteletben tartani. Ugyanannyi megcsinálandó tevékenységgel végzek  egy nap alatt, ha nem hajtom magam, mintha megtenném, cserébe viszont jóval kevésbé merít ki. Na, nem is erről szerettem volna írni...

Térjünk csak szépen a tárgyra, Vanille! A szombat olyan filmbeillően ideálisan indult, az ultimate reggeli kávé és pirítós illata lengte be a konyhát, gyertyafényben a Gilmore lányokkal kényelmesen megreggeliztem. Közben eszembe ötlött, milyen jó is lenne a fiúknak (a férjemnek és a sógoromnak) mire felébrednek, valami finomsággal kedveskedni. Megtaláltam a hűtőben a lidl francia napjai óta féltve őrizgetett utolsó croissant tésztát*, fél zacskó (kb negyed kiló) túrót és gyorsan fel is állt a fejemben a terv, túrósbatyut készítek. Előmelegítettem a sütőt alsó-felső sütésre 180 fokra, közben kikevertem a túrót 1 tojással, 2 kanál tejföllel, 1 zacskó vaníliás cukorral, 2 kanál porcukorral és citromhéjjal valamint kb. 1-1,5 kanál grízzel. A tölteléket félretettem, ezalatt kinyújtottam a tésztát és hat nagyjából négyzet alakú darabra vágtam. Kivajaztam a muffintepsit, belehelyeztem a tésztalapokat, hármat megtöltöttem, lezártam, majd a maradék túrókrémbe vállalhatatlanul sok mazsolát kevertem, mert mi Gy-vel szeretjük, amikor jó mazsolás. Elkészítettem a többi batyut, zsutty be a sütőbe, aztán meg nem mondom meddig sütöttem, amikor a tetején láttam, hogy szép barna, egyet megemeltem a formában, és amikor az alja is szép aranybarna színű volt, lezártam a sütőt. Mit ne mondjak, volt nagy öröm, az előző napi foci (és sörözés) után a megfáradt sportolók boldogan fogyasztották el.

Ezután elszaladtam a boltba, elfogyott itthon néhány dolog, hazafelé bementem a dm-be, ahonnan csak zsepi kellett volna. Természetesen az a barna dobozos 160 darabos egyáltalán nem volt elérhető, úgyhogy megvehettem volna bárhol a színes mintásakat, na mindegy. Ha már ott jártam, kicsit körülnéztem és hát beleszerettem az egyik jövő évi határidőnaplóba, nem bírtam ellenállni, megvettem így első körben a mini verzióját, de nagyon gondolkodom a nagyobbon is. Beszereztem még az Elyn's Lab olajos arclemosóját, ehh ez utóbbit megbántam**.

Lifebook mini 2024 virágos

Ebédre összedobáltam egy tepsibe krumplit, répát, sóztam borsoztam, kevés olívaolajjal meglocsoltam, majd összekevertem, a tetejére szórtam kockázott bacont, paprikát, paradicsoomot és hagymát karikáztam rá. Légkeverésen 200 fokon sütöttem nagyjából egy óráig, és nem szégyelltem ipari mennyiségű tejföllel egy nagy tányérral elfogyasztani.

Délutánra színházjegyünk volt a húgommal. A Pesti Magyar Színházban az Ezeregy éjszaka musicalt néztük meg. A zene, a jelmezek, a látvány, a hangulat elvarázsolt mindkettőnket, azonban a szereposztásban volt némi kivetnivaló. Oké, tudom, mi vájt fülűek vagyunk, elképzelhető, hogy más nem vette észre az énekbeli hiányosságokat. A szövegeket ugyanakkor el fogom olvasni újra, az intertextualitás minden formája megmutatkozott, mindemellett számtalan zenei utalás tette még szórakoztatóbbá a produktumot. Szükség volt tájékozottságra, hogy értékelni tudjuk a vicces részeket.  És még egy boomerkedős megjegyzés, bár egyáltalán nem gyerekeknek szólt a darab, valószínűleg nem néztek utána, csak cím és időpont alapján választották a szülők, hiszen mikor máskor lenne alkalmasabb színházélmény szerzésre a gyerekeknek, mint az őszi szünet utolsó szombat délutánján. De! Ha már a kultúrálódásról van szó, akkor könyörgöm a szünetben megvásárolt chipset ne engedjük meg, hogy a második felvonás első negyed órájában végig csámcsogva, a zacskóval csörögve fogyassza el a gyerek. Tanulja meg szépen, hogy a színház más, mint a mozi, iskolás gyerek, szépen felöltöztetve ingbe, és igenis beszéljük meg vele a különbségeket, hogy nem ide való ez a viselkedés.

*jó szívvel ajánlom nektek, remélem egyikőtök sem lakik a környékemen, mert itt én akarom felvásárolni következő alkalommal az összeset...

**ugyanitt: keresek  egy jó sminklemosó olajat, ami képes megküzdeni a vízálló szempillaspirállal (amit tegnap vettem a simát se vitte és a bb krémet sem). A garnier kétfázisú sensitive szemfestéklemosója helyett keresek valamit, mert elkezdte csípni a szememet