Ma annyira fáztam, hogy egész nap az ágyban takaró alatt fetrengtem, többször is bebóbiskolva. Hálás vagyok, hogy ezt ma megtehettem Gy. szüleinek és sógoromnak köszönhetően. Sem főznöm nem kellett, sem pedig azon gondolkozni, hogy mit együnk, mit kell hozzá bevásárolni és ezután boltba menni. Lehet, bujkál bennem valami fincsi kis vírus. Egyedül attól tartok, hogy az éjszakai alvásom rovására megy az egésznapos ébrenlét és félálomban szendergés váltogatása. Most mindenesetre egy kád forró borsmentás vízben melegszem.

Azért amellett, hogy kurvajó dolgom van itt, mégsem teljesen felhőtlen, érzem, ahogy besokall a szervezetem ettől az átlag magyar parizeresmargarinosfehérkenyér - éretlen trappistasajt- esl tehéntej üreskalóriás szentháromságától az és ehhez párosuló cukros sütiktől. Igyekszem visszafogni magam, de egyrészt ezektől csak egyre éhesebb leszek, másrészt ez a feldolgozottkaja + ízfokozó kombináció rémesen távoláll attól a detox menütől, amit a puffadás ellen, bélregenerálódás céljából az elmúlt két hétben folytattam. És ez a földbedöngölős, vitakultúrának nem nevezhető, hangos véleményütköztetés ráadásul foci miatt szintén nem javít a helyzeten, önkéntelenü stresszreakciót ad válaszul erre a szervezetem. Ennyit az elmerülős pancsizásról. 

Valahogy így