Hálás vagyok azért a nővérkéért, aki kedves volt a férjemmel. Aki nem bagatellizálta, amikor szólt, hogy ájulós, fekve szeretné a vérvételt. Aki a tavalyival ellentétben komolyan vette a kérést és nem legyintett, hogy ne hisztikézzen az egészségügyi dolgozó, amikor az éves üzemorvosi vizsgálathoz ismét meg kell csapolni, hiszen életerős fiatalember, neki bírnia kell. Köszönöm, hogy még kólával is megitatta, amikor a művelet végeztével fektetés mellett is holtsápadt volt. Apró figyelmesség, vegyük emberszámba a másikat, a beteget is, de a kollégát is. Értem én, hogy kölyökképű, ettől még pontosan el tudja dönteni és ismeri magát, hogy tudja a határait. Az egy évvel ezelőtti banyának ugyanúgy semmi fogalma sincs, mint az idei kedvesnek arról, hogy bár meg lett volna a pontja bőven, mégsem az orvosira ment, pont emiatt cserélte meg a sorrendet a felvételikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése