...csak. Ott az a "csak", már megint. Borzasztó sokat tanulok és stresszelek, rosszul alszom. Még 3 hetet kihúzok, aztán újabb kihívások elé állok. Rengeteget agyalok, merre tovább. Mélyen elgondolkoztam azon, hogy ennyi küzdelem után valóban egy taposós munkahelyre vágyom-e? Megkérdőjeleztem az eddig oly egyértelműnek tűnő, mégis képlékeny választást. Számbavetten az okokat, előnyöket és hátrányokat, visszamentem a kezdetekhez, hogy milyen motivációkkal érkeztem erre az egyetemre, miért választottam ezt a szakot. Kíméletlenül őszintén szembenéztem magammal. Elismerem, hangzatos lenne a kórházi-klinikai vonal fizetése, de valójában azért szerettem volna gyógyszerész lenni, mert kényelmes életre vágytam az egészségügyön belül. Most jelenleg úgy érzem, hogy ezt a feltételt a közforgalom teljesíti. Nyilván, itt nem az orvosi bértábla szerint és időnként abszolút pofátlanul, a kollégát nem tisztelve fizetnek, de belefér jobban időben, energiában a feleség és háziasszony szerep. Mert ezt viszont elsődleges szempont volt, hogy a család beilleszthetőbb legyen már kezdőként is, mint bármilyen orvosként. Fontos, hogy ne 20-25 év munka után jussak el arra a szintre, hogy van élni is időm. Másik ellenérv szintén, hogyha én osztályon szaladgálni szerettem volna, orvosira jelentkezem, ha nagyon sokat (szakirodalmat) olvasni, akkor pedig valami bölcsész irányba indulok el érettségi után. Sok szempont van, persze, kecsegtető a sok pénz, hogy minél hamarabb, minél többet összegyűjtsek, de nem hiszem, hogy menne, miközben olyan munkát végzek, ami nem passzol a személyiségemhez, kvalitásaimhoz és emiatt meghasonulok, nem önazonosan élem a mindennapjaimat.
Az előző agymenés óta eltelt 2 nap. Rettenetes szorongás épült be a hétköznapjaimba. 1 hét van az írásbeliig, 2 a gyakorlati és szóbeli államvizsgáig. Nem fogok végigérni az anyagon. Egyiken se. Vagy ha igen, nem lesz időm ismételni. A hirtelen jött 30 fokok és a szorongás következtében kialakuló migrén miatt két nap kiesett és lemaradásban vagyok. Kimerültem és nincs bennem energia. Ez most TMI, de minden irányból távozik belőlem az elfogyasztott táplálék, kedden már egy nyugtatót is be kellett vennem. Sebaj, erre írattam, addig nincs probléma, amíg számon tudom tartani azokat az alkalmakat, amikor fronyóra volt szükség.
Más téma. Elkezdtem 16/8 időszakos böjtölni és nagyon szeretem. Az utolsó fél-egy óra néha nehéz, ezen kívül viszont élvezem, hogy nem puffadok, könnyedebbnek érzem magam és jobban alszom, kevesebbet nasizom. Ezek az elmúlt hét tapasztalatai. Abszolút beilleszthetőnek találom ezt az arányt, vendégségben ,rokonlátogatóban sem kell magyarázkodnom, hiszen abszolút tudom úgy alakítani, hogy senkinek fel se tűnjön. Az még egy hatalmas előnye, hogy rákívántam a mozgásra is, újra vettem terembérletet vasárnap és azóta voltam kétszer. Külön jó, hogy nem lehet ezután kifogás a túlevés okozta állandó teltségérzet a sportolás ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése