ennyi pénzért halálra hajtani magam. Nem éri meg. Ráadásul főnöknek soha semmi nem jó úgy, ahogy épp csinálom, de nem következetes, ebben olyan, mint anyám. És utálom, hogy szúrós szemmel néz, ha nem akkor és annyi idő alatt ebédelek meg, ahogy az az ő fejében van, nekem meg eleve lelkileg sem teljesen oké a kapcsolatom az evéssel, és az ibses tüneteket fokozza ez a közeg. Főleg a hozzáállása. Ha következetesen mindig ugyanazért baszna le mindenksit, nem bántaná a kis lelkecskémet, de így, hogy vannak kivételezett emberek, nagyon zavar. Motiaválatlan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése