Szóval az van, hogy forrongok, dühös vagyok és tehetetlen. Gy. pszichiátere egy alkalmatlan, etikátlanul lehúzó ember. Tudom, tudom, minden terápia és terapeuta más, máshogy működnek az emberek. Valaki szeret szépen sorban haladni, más a folyamat közepén is, mégha nem is az a téma, hajlandó az éppen akut problémával foglalkozni. Nálam ez utóbbi volt, ezért sem értem, hogy ha a az ember odamegy 1,5 hónapja, hogy jónapot kívánok, szeretnék feszültségoldó, szorongáscsökkentő technikákat tanulni, akkor 6 alkalom után miért állunk még ugyanúgy. Kérésre ír frontint, amikor 3 hét után is fennáll a probléma, ahelyett, hogy az önmegnyugtatás valamely módja felé terelgetné. Feldúlt vagyok, majdnem egy éve tart a folyamat, nem akarok senkit sürgetni, de mintha egy langyvízben ringatóznánk, nincs változás, a javulás elmaradt, helyette, mintha mégtöbb szorongással élnénk. Dühít, mert a heti 18k is sok, most már 20k egy alkalom, ahhoz pénzkidobás, hogy gyógyszerekkel tömjük az embert indokolatlanul. Persze ki lett találva ez az adhd dolog is, és lehet, hogy van benne valami, de havi 30k a gyógyszer, felnőtt indikációban nem jár az eü emelt rá. Ritalint meg kösz nem, szórakozni az értesítővel meg a háziorvossal, ami lejár, és az sem biztos, hogy segít. Ja, mert ugye a ritalin kábszer besorolás alatt van, ami nem csak a gyógyszertárnak plusz adminisztráció. Oké, idő, míg apró lépésekben feltitrálják, viszont most, hogy már terápiás dózison van Gy., bőven túl az 5 felezési időn, beállt a steady-state, az égvilágon semmi, de semmi nem változott. Öntjük bele a pénzt a férjem mentális egészségébe, mert az fontos, és nem is sajnálnám rá, ha nem egy mélyrepülés lenne ez az egész. Ketten szorongunk együtt a kanapén, nekem is szükségem lenne rá, de most én vagyok egy fokkal jobban, az én labilitásom a tartóoszlop. Támogassam, miközben nekem is kételyeim vannak, egyszer belekezdtem, de kérte, hogy ne bizonytalanítsam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése