Mesébeillően zavartalanul zajlott a tegnapi nap.
Miután felébredtem kényelmesen reggeliztem, összeszedelőzködtem és a fagyos, de annál verőfényesebb napsütésben átutaztam a fél országot egy jó vasárnapi ebédért.
Miközben zakatolt alattam a vonat tanulás közben élveztem a szemembe sütő napfényt. Magunk mögött hagyva a főváros zaját és embertömegét, egyre távolodva szépen lassan kiürült a fülke és érkezett el lelkembe a megnyugvás. Zötykölődés közben kitaláltam mit sütök az épp lábadozó Lolkának és Bolkának.
Hazaérvén Édesanya ínycsiklandozó ebédjének illata terjengett már az utcában.
A gombás-répás csőben sült csirkmellet friss salátával és rizzsel ettük, ezt mennyi Rákóczi túrós pohárkém követte.
Délutánra előkészítettem egy tepsi fahéjas csigát, nagy volt az öröm bácsikáméknál, amikor megérkeztem és fény derült a turpisságra.
A napot egy forró fürdő zárta.
Testileg és lelkileg is leszívott a program, de lényegesen kevésbé, mint korábban, mert mindig csak az adott pillanatban voltam jelen, törekedve arra, hogy ne kalandozzon el a figyelmem és megéljem a történéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése