Elégedettséggel tölt el a visszatekintés, végre nem kell pironkodva motyognom, ha megkérdezik, mit csináltam szabadidőmben.
Végre valami értelmes tevékenységet folytattam. Büszkén mondhatom el, hogy januárban már a negyedik könyv olvasását fejezem be. Jobban is érzem magam, az időpazarlás, amit mások életének nézésével töltöttem (yt, insta), sem javamra nem szolgált (ellenben rengeteg számomra fölösleges dolog megvásárlására sarkallt, de ez csak egy kiragadott negatív hatás), és valójában azért is szégyelltem, mert én magam sem tartom hasznos foglalatosságnak.
A könnyebbik út a legtöbbször nem jövedelmező. Bár roppantul szeretem bújni a könyveket, a telefonom nyomkodása kisebb erőfeszítést igényelő időtöltésnek tűnik. Összességében nézve persze ez utóbbi jóval több inger, sokkal kevesebb az a kreativitás szükséglet, ami az olvasáshoz nélkülözhetetlen.
Mostantól a mottó:
A tárgyakat a saját funkciójuk betöltésére használom. Mindent a megfelelő célra. A telefont telefonálásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése