Teret hagyok az érzésnek: fáradt vagyok. Teljesen átadom magam és belemerülök.
Utat engedek, nem állok ellen, mert megtehetem.
Megteszem, mert meg kell tennem.
Itt kezdődik a szabadság, a belső korlátaimat lebontom.
Lehetek fáradt, nem vagyok elnyűhetetlen.
Megteszem magamnak azt a szívességet, hogy megengedem magamnak ezt az érzést.
Szélnek eresztem a kifogásaimat, a késztetést arra, hogy túlhajszoljam magam.
Jelentsen megkönnyebbülést a léc lejjebb eresztése, legyen ebben is elég a kevesebb.
Olyan ez, mint a szomorúság. Ha nem hagyom magam lezuhanni a mélypontra, nem tudok fölkapaszkodni. Ha nem mutatom ki a fájdalmam, nem fognak megvigasztalni
Bontogatom a szárnyimat, nagyra készülök: szárnyalni szeretnék, elérni az álmaimat.
A helyzet javulásához tehát elengedhetetlen, átérezni és átélni az erőtlenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése