Szerencsésen megérkeztünk a nyaralásra. Teltház van, tegnap volt is egy pont, ami kiborított. Ültünk az élménymedencében, én voltam a legkülső buzgárnál, odajött egy nő, hogy csak ideül a szélére, ami már benne volt a személyes teremben (közelebb volt, mint Gy.), de egyre csak közeledett, kis idő után azt vettem észre,hogy kitúrt q helyemről. Hát fájt volna 20 percet kivárni, amíg újraindul azon a helyen? Komolyan mondom nem ültünk ott egész délután, egyszer 10 percet szerettünk volna végigülni. Utálom az embereket, nem mindenkit, de aki tönkreteszi a pihenésem azzal, hogy belemászik az ölembe idegenként, azokat különösen nehezen viselem el.
A szállás kívülről retronak néz ki, de a szocreál külső mögött szokásos szállodai szobák rejlenek, ami viszont igazán maivá teszi a helyet, az a konyha. Finom magyaros ízek fúziója a szinte minden igényt kielégítő reform és vegetáriánus fogásokkal. Sikerült a tegnapi vacsorámat is nagyjából az IR diétához illesztenem. Azért csak nagyjából, mert az édességeket muszáj volt megkóstolnom, de összességében magamhoz képest, a minden mindegyhez képest visszafogtam magam, büszke vagyok magamra, mert csak 1 kockányi sütivel ettem többet, mint amennyi jólesett és belefért volna a napi kalóriakeretbe. A tavaly nyárihoz képest, sokkal jobban odafigyelek, nem hagytam el magam annyira, nem engedem el a gyeplőt, csak azért, mert svédasztal van. Az is igaz, hogy év közben nem vontam meg annyira szigorúan magamtól a fehér lisztet és fehér cukrot, emiatt kevésbé is vagyok kiéhezve rá, kiszabadulva nem is akkora az ingerenciám a túlevésre, cserébe viszont elhoztam az edzőcuccaimat, az edzőtermet már meg is kerestem. A déli napsütésben, amikor úgyis behúzódnánk a szobába, megyek is lejárni az adagomat és valamikor fogok egyet úszni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése