Most, hogy a gyerekszobámból teljesen kiköltözve, anyukámat látogatva a vendégszobában kaptam helyet könnyebb kívülről látnom az egész eddigi életemet. Fájdalmas rádöbbenés a külső szemlélő perspektívájából, hogy engem anno nem csak a kortársaim, hanem a felnőttek is mennyit bántottak. Már ki tudom mondani, hogy az egyetlen szülőm, aki nem volt halott fizikálisan jelen volt, egyrészt érzelmileg elérhetetlen volt, másrészt pedig durva határátlépésekkel nehezíti a mai napig az életemet. Nem tudom anyámmal szemben érvényesíteni a saját érdekeimet.
ez nagyon nehez! 😔 de egy nagyon fontos felismeres es bator szembenezes. annak a megsebzett gyereknek, aki elfogadas, figyelem, feltetel nelkuli szeretet helyett annyi fajdalmat elt at (az altalad irtak alapjan feltetelezem ezeket), azzal nyujthatsz enyhulest a sok fajdalomra, ha megtanulsz onmagad belso, szeretettel gondoskodo szulojeve valni. ez oriasi eletfeladat, nagyon nehez, es igazi sorsfordito, cycle-breaking dolog, amivel az elkovetkezo generaciok eletet is javitod a sajatod mellett. olvass errol sokat es ne habozz akar terapias segitseget kerni ❤️ szoritok neked! librarycat
VálaszTörlésKicsit az is van, hogy babonásságból vagy nem is tudom miből nem mertem kimondani. Féltem, hogyha ténylegesen megfogalmazom, később majd bánni fogom. Rettegtem attól, hogy valami katasztrófa fog beütni a beismeréstől.
Törlésnagyon nehez lehet. igy meg nagyobb dolog ez a szembenezes! ❤️
Törléslibrarycat voltam)
Törlés