Bűntudatom van, mert ezt érzem, hiszen kívülről teljesen úgy tűnhet, hogy mindenem megvan. Házas vagyok, vettünk közös lakást a férjemmel, újépítésűt, első lakók vagyunk, viszonylag kevés kompromisszumot megkötve. Van munkám. Elvileg azt csinálom, amit én választottam és egészen rég óta erre vágytam. Küzdöttem érte nem kevés áldozatot hozva. A körülmények elvileg stimmelnek, mégsem azt az életet élem, ami a szívem mélyéről fakadna. Nyugodt életet szerettem volna, de egyszerűen szétfeszít a sok elvárás és a megfelelési kényszerem. Egyik helyen sem tudok úgy helytállni, ahogy jólesne az nekem. Nem megy. Nem bírom ezt a stresszt tovább. Túl sok. Nem mondhatnám, hogy másfél év mekkora tapasztalat, de tényleg azt érzem, hogy alkalmatlan vagyok. Bizonytalan vagyok, hogy ez a munkahely, ami ennyire kizsigerel, vagy alapvetően képtelen vagyok a szakmára, amiért mindent félretéve dolgoztam. Hajlok inkább afelé, hogy nem véletlenül ment ennyire nehezen ez az egyetem, konokul homokba dugva a fejem nem voltam hajlandó tudomásul venni, hogy nem nekem való.
hello! nem ismerlek, és csak pár bejegyzés óta olvaslak, szóval nagyon óvatosan szólhatok csak hozzá egy ilyen témához. nem tudom, mit jelent az, hogy "ennyire nehezen ment az egyetem", de nekem sem volt könnyű az orvosi soha (évet nem ismételtem, de vizsgát, jó párat, igen), és mégis a helyemen vagyok a hivatást illetően. egyszerűen csak egy nagyon nem ilyen beállítódású aggyal kellett végigküzdenem egy inkább reálos egyetemet, és ha jól értem, te gyógyszerész vagy, ami szintén nem egy könnyű szak.
VálaszTörlésettől függetlenül lehetséges, hogy tényleg nem neked való, nem akarom ezt vitatni. de talán a megfelelési kényszer is egy kulcs (plusz tényleg vannak egyszerűen triggerelő munkaközegek is), amit írsz. tökjó lenne ezt átbeszélned téged jól ismerőkkel, férjeddel, esetleg terapeutával akár.
Az a helyzet, h az egyetem elso 2 evet 4 ev alatt teljesitettem es utana is rendszeres uvra jaro voltam, meltanyossagi vizsgakra jartam, meg negyedev vegen is volt egy pont, hogy akkor ezt itt es most abba kell hagynom, nem vagyok alkalmas az egyetem befejezesere.
TörlésMost masfel eve dolgozom es tele vagyok ketelyekkel. Az a presztizs, mar reg elveszett, amire a foglalkozasdoktori cimet kiharcoltak. Valahol az is a baj, hog, bar mindenki azt gondolja, milyen jol keres egy gyogyszeresz es biztos gazdagok vagyunk ilyen draga gyogyszerek mellett (beosztott gyogyszereszkent, ilyen fizikai es mentalis leterheltseg mellett, szerintem abszolut atlag alatt van, ha osszehasonlitjuk mas szakmakkal ekkora igenybevetelnel), ezert olyan stilust enged meg maganak velunk szemben, ami teljesen meltatlan (en nem vagyok egy allatbarat, de sajnalom azokat a kiskutyakat akikkel fele ilyen hangnemben beszel a gazdajuk...). Rajtunk csattan, ha az orvos nem teszi fel a receptet a terbe, de az is ha draga a gyogyszer, vagy csak nem jo jogcimre irjak, vagy az adagolas es ellatott napok szama alapjan nem adhato ki annyi doboz.
értelek, és olyan nehéz tényleg kiigazodni, hogy mikor a "sors keze" vagy "jel" egy bukás, és mikor egyszerűen csak balszerencse, durva, bénító vizsgadrukk (ami bármilyen egyetemen, vizsgán előjönne), egy nehéz élethelyzet, vagy mint ami mondjuk nekem volt, hogy egyszerűen nem állt rá az agyam sokáig a biflázásra.
Törlésnagyon sajnálom, hogy ilyen a bánásmód, a hangnem, mindig megdöbbenek, hogy mennyire fogalmatlanok tudnak lenni az emberek. mondjuk olyan élményem már nekem is volt, hogy valaki azt hitte, hogy én orvosként ingyen kapok gyógyszereket. :D
remélem, azóta jobban vagy.