Ha nem kerítenétek ekkora feneket a szoptatásnak, hanem elfogadnátok, hogy ugyanolyan természetes dolog, mint az, hogy eszünk, iszunk, megöleljük egymást egy kisbaba jelenlétében. Nem kell túlszexualizálni. Én meg attól érzem kellemetlenül magam, amikor ti rendszeresen egymás fenekére csaptok vagy fogdossátok, amikor smároltok az orrom előtt (50+ létetekre, tök örülök, hogy ennyi év után is ennyire szeretitek egymást, de már nem túlfűtött tinik vagytok, basszus), mert ez viszont tényleg a hálószobába tartozik. Így semmi értelme összepakolni a gyereket, hogy a 10 perces autóút elringassa/végigüvöltse, hogy aztán mi a kisbabámmal kettesben száműzetésben legyünk egy másik szobában, a többiektől elkülönítve, mintha fertőző betegek lennénk. Most jelenleg az a realitás, hogy egész nap cicin van, és nálatok tilos társaságban szoptatni, pedig még pont abban a korban van a gyermek, hogy éppen még alkalmas lenne rá. Nekem ez így túl nagy kényelmetlenség, hogy ugyanazt csináljam, mint itthon, ugyanabban a magányban, de egy idegen környezetben, ahol semmi nem esik kézre. Tudom, hogy nagyon jó érzés egy kisbabát ölelgetni, gyömöszkélni, de ez ma nem fog menni, hogy a szokásos módon a nyakamra jártok és az első levegővételnél, amikor épp nincs cici a szájában, kitépjétek a kezemből, hogy aztán a ti arckrémetek, kézkrémetek, öblítőtök szagát és a ti emberszagotokat érezzem rajta. Utálom mások szagát a babámon, arról nem is beszélve, hogy arcon puszilgatjátok többszöri határozott kérésem ellenére, amire rendszeresen hiába kérlek titeket.
Ezt nagyon nehéz volt nagymamaként olvasni. (az utolsó 2-3 mondatot)
VálaszTörlésPersze tudom, hogy az égvilágon semmi közöm hozzá, viszont azt jól tudom, hogy óriási, hatalmas boldogság ha kisgyereke születik a gyerekednek ❤️
Az arcon puszilgatással az a bajom, hogy most kezdte el éjszaka segítség nélkül megtalálni a dolgokat, vagyis végre nem kellett felkapcsolnom a sólámpát sem, amit az arcán lévő érzőideg végződéseknek köszönhetően tudott megtenni. A haját lábát közeli rokonok annyit puszilgathatják, amennyit akarják. A kezét csak azért nem, mert azt folyamatosan a szájába tömködi (nálunk nagyon nem divat a gyereknek szájrapuszit adni, ebben a felállásban a kézfej puszilgatása teljesen egyenértékű).
TörlésAmúgy alapvetően egyáltalán nem vagyok irigy a babámra, amikor nem nyűgös, csúnyán mondva ilyenkor ‘el is várom’ , hogy kézről kézre adják, hiszen nekem is nagy könnyebbség ha meg tudok enni nyugiban egy leves+másodikat megszakítás nélkül.